Éltettük egyedi néphagyományunkat

Húsvéthétfőn, legalábbis Aradon, a történelmi Részeken, a Partiumban és a Bánságban is éltettük az egyedien magyar néphagyományunkat, a húsvéti locsolkodást. Olyankor mi, férfiak – lehetőleg gyermekek társaságában is – a régi magyar szokáshoz híven, felkerestük a környezetünkben élő szebbik nem képviselőit, akiknek mókás versikékkel kedveskedve, áldott ünnepeket kívánva, kölnivízzel öntöztük meg a ruháikat. Utána baráti hangulatban elbeszélgettünk, visszaemlékeztünk a közös barátokra, ismerősökre, az egykori emlékezetes locsolkodásokra, amelyeknek a varázsát megpróbáltuk megízleltetni, megkedveltetni a gyermekeinkkel, az unokáinkkal is. Mert az egyedien magyar népszokásunk megtartása is hozzájárulhat nemzetünknek a szülőföldjén való megmaradásához. Még akkor is, ha egyesek e szokást maradinak, divatja múltnak tartják, helyette inkább ilyenkor valamelyik üdülőhelyre utaznak, ahonnan hivalkodó üzeneteket küldöznek a barátaiknak. Azokkal viszont csakis akkor igaz barátok, nemzettársak, ha együtt élvezik velük Megváltónk feltámadásának az örömünnepét, óvják és az utódaiknak is átadják kultúránknak e mások által irigyelt ritka kincsét, a húsvét-másodnapi locsolkodás szokását.