JelenHaz
Vasárnap, 2019. augusztus 18., 00.07
A visszajáró történelem útjain

Emlékmű Nagyzerindnek

A bemutató főszereplői: Kiss Csilla, Nagy István, Pelokné Csordás Gabriella és Fazekas József, a szerző
A bemutató főszereplői: Kiss Csilla, Nagy István, Pelokné Csordás Gabriella és Fazekas József, a szerző

Miközben végiglapoztam Fazekas József nagyzerindi ny. történelemtanár A visszajáró történelem útjain c. kötetét, meg a pünkösd szombatján a nagyzerindi kultúrotthonban a méltatók beszédeit hallgatva minduntalan Horatiusnak az ércnél maradandóbb emlékműre (saját alkotására) vonatkozó sora járt az eszemben. Egy értékes könyv amolyan emlékmű, s talán még inkább, ha azt a szerző egy szűkebb-tágabb közösségnek, tájegységnek, helységnek állítja: a szó elszáll, az írás megmarad, s azt akár évszázadok múltán is elő lehet venni.

Fazekas József ilyen emlékművet állított szűkebb hazájának, a Körösköznek, Nagyzerindnek és környékének. Ha a táj lakója kezébe veszi, sok mindent megtudhat szülő- vagy lakóhelyéről, olyan dolgokat, amelyekről, legfeljebb, őseitől tud, hallomásból, valamit. A szerző, mondta egyik méltatója, tanártársa, Csanádi János Eleinkről szól a fámac., tavaly tavasszal bemutatott művét mintegy folytatja, egészíti ki egy virtuális falumonográfia érdekében. Mindkettő nagyon tiszteletre méltó, értékes munka – vajon akad-e valaki az ifjabb nemzedékből, aki majdan folytatná?

Hallottam egykori tanítványától, hogy a „tanár bácsi” attól tartott, kevesen jönnek el a könyvbemutatóra. Ehhez képest a zerindi kultúrotthonban álltak is jó néhányan ülőhely híján, s amikor a műsorvezető (az egykori tanítvány, a későbbi magyartanár, a kultúrotthon vezetője, Kiss Csilla, aki egyébként remekül látta el tisztjét) üdvözölte a megjelenteket, legalább tucatnyi helységet sorolt fel – a környékbeli Feketegyarmaton, Anton, Simonyifalván, Vadászon kívül többek között Nagyszalontát, Aradot, Debrecent említette. Ez utóbbi városból Tabajdi György Pál, a könyvben külön fejezetet kapott nagyzerindi születésű Tabajdi Károly egykori Arad megyei alispán, jeles politikus, a zerindi iskola névadójának leszármazottja és fia jött el.

Mindez külön kommentár nélkül is igazolja, hogy a szerzőt mennyien tisztelik, s voltak kíváncsiak könyvére.

A szombat délelőtti esemény jócskán túlnőtt egy „közönséges” könyvbemutató keretein: a méltatókon (Kiss Csilla, Pelokné Csordás Gabriella – egykori osztálytárs –, Nagy István szerkesztő, tördelő, pécskai fizikatanár) kívül a kötethez szorosan kapcsolódó versek (Semsei Ildikó, Brittich Erzsébet), hangzottak el, egy részlet az 1879. évi nagy zerindi árvízről szóló verses beszámolóból („amikor a zerindi szőlőcsősz is költő volt” – kommentálta a szerző), továbbá felolvasás a zerindi falusi képtár egyik kezdeményezőjével és lelkes harcosával, Fazekas Józseffel készült egykori tévéinterjúból, végül egy szép, az egykori osztálytárs által felolvasott vers, Arany János (1848-ban keletkezett Öröksége: „Ha minket elfú az idők zivatarja: / Nem lesz az istennek soha több magyarja.”

A jól megkomponált könyvbemutató-előadás végén fellépett néhány szép dallal a Rozmaring népdalcsoport, amelyet annak idején a szerző neje, Fazekas Irén tanárnő hozott létre és vezetett. Aztán elvonultak az egykori kislányok, a legtöbben már rég nem ténylegesen zerindiek, az iskolába, találkozóra.

A községen belüli Zerind falu lakossága (a könyvből idézek) 1930-ban meghaladta a 2300-at, manapság alig a nyolcszázat. Elfúj bennünket az idők zivatarja?

Az összejövetel végén a jelenlévő Szabó István (nagyvarjasi – Arad megye – gyökerű, ma a magyarországi Sarkadon élő) történész, szépíró tartott magvas bemutatót Trianonról, a június 4-i nemzeti összetartozás napjáról. Mi lett volna, ha...?, adhatnánk a címet rövid előadásának. Történelmietlen kérdés, ma az van, ami.

 

***

Fazekas József mintegy 190 oldalas könyve hat fejezetre (Helytörténet. Körösköz, Képtár, Környezetvédelem, Nyelvemlékeink nyomában, Az iskoláról, Polgármesterek zerindi helyzetképe) tagolódik, és tucatnyinál több reprodukciót tartalmaz a zerindi képtár anyagából. Írásokat, beszédeket, interjúkat, jó részük az egykori Vörös Lobogóban, a mai Nyugati Jelenben látott először napvilágot. És ami meglepetés volt a szerző számára: a könyv elején egy színes portré, Siska-Szabó Hajnalka alkotása, amelyet a szerkesztő titokban csempészett be, mert a szerző aligha egyezett volna bele.

Az egykori nagyszalontai osztálytársak (tizenketten jöttek el!), egy szép, Szalontáról szóló könyvvel és diplomával lepték meg a hetvenéves szerzőt, kérvén, hogy olvassa fel az oklevél szövegét. Az első mondatok után azonban szünet következett: a meghatottságtól elcsuklott a hangja...


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Egy másik GÁL SAMU ükunoka / Kedd, 2017. június 06., 06.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Külön dicséret és gratuláció KISS CSILLÁNAK a könyvbemutató profi levezetéséért.
Hozzászólt: Tabajdi György Pál / Hétfõ, 2017. június 05., 22.26 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

\"Egész úton haza felé...\" arról beszélgettünk a fiammal, hogy csak úgy tudunk megmaradni még ezer évekig ezen a tájon, ha gondozzuk, ápoljuk, öntözzük (néha könnyekkel) szellemi hajszál gyökereinket itt a Partiumban. Anyai ágon az Érmelléken, Érkáváson, Ady közelében, a Szilágyságban, apai ágon itt a Körösközben van öntözni való. ...és lám nem hiábavaló nosztalgiázás, múltba révedés, amit évtizedek óta teszek/teszünk, elszármazott partiumiként, hanem \"A visszajáró történelem útjain\" járunk, amikor hazajárunk. Mert még mindig, több mint 50 évvel a repatriálásunk után is, hazajárunk ide, ahol itthon érezzük magunkat, miközben, innen nem messze, Debrecenben otthonra leltünk (milyen csodálatos a mi magyar anyanyelvünk, hogy két szavunk is van ennek kifejezésére, árnyalatnyi különbséggel). Igen, ápolni kell ezeket a gyökereket, mert ha ebből a szellemi televényből ilyen remekművek nőnek ki, mint Fazekas József könyve, mi elszármazottak is táplálkozhatunk belőle.
Felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk, fiammal, Nagyzerinden, a könyvbemutató- és a nemzeti összetartozás napján.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'