https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Szombat, 2019. szeptember 21., 22.17
Kétszáz éve született Lönhárt Ferenc püspök

Emléktáblaavatás és templombúcsú Nagyágon

Emléktáblaavatás és templombúcsú Nagyágon
Emléktáblaavatás és templombúcsú Nagyágon

Kettős ünnepre került sor a hétvégén Nagyágon, az Erdélyi Érchegység hajdan virágzó bányavárosában, ahol a 18. században, az Európa minden sarkából idesereglő bányászok Szűz Mária tiszteletére emeltek templomot, az Ő születésnapján, Kisboldogasszony ünnepén szentelve azt fel. E templom közelében látta meg a napvilágot 1819. október 3-án Lönhárt Ferenc, aki a 19. század végén 15 évig volt püspöke az Erdélyi Római Katolikus Egyházmegyének. Az idei búcsúünnep alkalmával a templom védőszentje mellett megemlékeztek a 200 esztendővel ezelőtt született püspökről is, akit az oktatás és az elesettek felkarolójaként tart számon az utókor.

– 1882-ben, amikor Lönhárt Ferenc az egyházmegye élére került, meglehetősen nehéz idők jártak Erdélyben. Itt Nagyágon, az Érchegységben, de egész Dél-Erdélyben még érezni lehetett az 1849-es események nyomát. A román lakosságot nagyon felbújtatták a magyarság ellen. Ez durva következményekkel járt. És nehezen gyógyultak a sebek. A kiegyezés nyomán is egy egészen új helyzet alakult ki Erdélyben, és ebben kellett bölcsen helytállniuk az egyházi vezetőknek. Lönhárt Ferenc mindenekelőtt az oktatást karolta fel. Ő maga és az általa vezetett intézmény is óriási energiát fektetett az egyházi iskolahálózat kiépítésébe, megerősítésébe. Számos iskolát újítottak fel, és újakat is építettek, Lönhárt Ferenc pedig személyesen irányította és támogatta e munkát. Nagy gondot fordított a szegényekre is. Számtalan feljegyzés létezik arról, hogy mekkora összegeket adományozott saját vagyonából az elesettek támogatására. Szolgálata idején gyakran hangsúlyozta az ünneplés fontosságát is. Úgy vélte történelmi és egyházi ünnepeink a nemzeti összetartozás eszközei és jelei is egyben – fogalmazott az ünnepi szentmisét követően ft. Msgr. Szász János petrozsényi plébános, aki fr. Főcze Bonaventúra dévai és Tóth János csernakeresztúri plébánossal közösen szentelte fel a Lönhárt Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából elhelyezett emléktáblát a nagyági templom előterében.

Az emléktábla-avatást ünnepi szentmise előzte meg, melyen Szász János román és magyar nyelven elhangzó beszédében Szűz Máriára irányította a jelenlévők figyelmét. – A Boldogságos Szűzanyát megcsodáljuk, ünnepeljük, közbenjárását kérjük, de fontos, hogy megpróbáljuk követni is őt: őszinte szívvel kimondani, hogy „legyen meg a Te akaratod”, Istenbe vetett bizalommal elfogadni a jót, a megpróbáltatást és Máriához hasonlóan elindulni embertársaink felé, megosztani örömeiket, kételyeinket, egymás támaszai lenni – fogalmazott az ünnepi szónok.

A templomkertben tartott szentmise végén fr. Főcze Bonaventúra elmondta: a jó Isten segítségével jövőre már a felújított templomban tarthatják az ünnepi szentmisét. Hiszen ha meg is csappant a nagyági lakosság, az itt élők fontosnak tartják értékeik őrzését, ápolását. Néhány esztendeje helyi kezdeményezésre és önerőből kezdték el a templomjavítást és jövőre már egy temetőbeli kápolna megépítését is tervezik. – Amikor 2016-ban idekerültem, nagyon romos állapotban volt a templom, de azt láttam, hogy van néhány lelkes család, akik fáradságot nem ismerve mindent megtesznek azért, hogy Nagyágon a templom külsőleg-belsőleg megújuljon. Ez alkalommal pedig külön köszönetet mondtam az Écsy, a Muntoiu és a Haşa családnak, akik pályázati úton szereztek támogatást többnyire a magyar államtól, de helyi vállalkozók és magánszemélyek is önzetlenül adományoztak e nemes célra.

– Hat évvel ezelőtt a templombúcsú alkalmával Tóth János csernakeresztúri plébános kérdezett rá, hogy nem áll-e szándékunkban egy kicsit rendbe hozni ezt az épületet, hiszen már esik be az eső. Akkor próbáltunk a dévai plébánián támogatást szerezni ehhez. Végül Szász János esperes karolta fel a törekvésünket és eljött az érsekségről egy szakember, aki hat oldalas dokumentumban írta le, hogy mit kellene csinálni és milyen anyagokat szabad használni a munkálat során. Gyakorlatilag 3 éve kezdtük el a munkát. Először körbekerítettük a templomot, aztán a tetőszerkezetet újítottuk fel, az ácsmunkát, és bádogtetővel fedtük be a templomot. A megpenészedett vakolatot kívül-belül levertük. Ebben nagyon sokat segített munkaerővel a Deva Gold bányavállalat. Újravakoltuk az egész épületet. Tervben van még a vízelvezetés, a torony ablakainak a lecserélése. Szeretnénk az orgonát is megjavítani, de ez 14 ezer euróba kerül. Nagyon ráfért már a felújítás az épületre, hiszen a templomhajót 1777-ben építették és 60 évvel később toldották meg a toronnyal. Akkor a bányavállalat és a helyi közösség, magánszemélyek segítették az építkezés és a heti vásárokon beszedett illetéket is erre fordították. 1747 után, amikor Nagyágon megnyitották az aranybányákat, Európa minden sarkából jöttek ide bányászok: Ausztriából, Németországból, Csehországból, Írországból, Magyarországról. A település fénykorában 800 katolikus ember élt itt, volt év, hogy 120 elsőáldozó volt. Most összesen 140 lelket számlál a település, de ebből 20-an külföldön dolgoznak. A katolikus közösség 15 emberből áll – foglalta össze a helyi tudnivalókat Écsy Károly, aki feleségével néhány esztendeje vásárolta vissza a nagyapa nagyági házát és telepedett le a hajdani bányászvárosban. Elmondása szerint a település hajdanán rendkívül színes etnikai összetétele mára szinte homogénné vált. Nagyjából román nyelvű a maroknyi lakosság. Ám a hajdani értékekhez ragaszkodnak. Szorgalmasan dolgoznak azon, hogy a 2020-as búcsúünnepet már a felújított templomban tarthassák. Úgy legyen!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'