Hétfõ, 2017. május 29., 05.07
Beszélgetés Bányai Sándor élmény- és kalandpedagógiai trénerrel

Erdélyben sokan érzik: a poroszos oktatás ideje lejárt!

Bányai Sándor (www.kalandokesalmok.hu)
Bányai Sándor (www.kalandokesalmok.hu)

Bányai Sándor egyetemi docenst, az élmény- és kalandpedagógia elkötelezett művelőjét, a Kalandok és álmok szakmai műhely vezetőjét egy pedagógusoknak tartott képzés alkalmával szólítottam meg, elsősorban arról érdeklődve, mit rejt magában az élménypedagógia fogalma.

 

– Az élménypedagógia történelmi gyökerei nagyon régi időkre nyúlnak vissza. Alapjában véve az élménypedagógia mai fogalma egy visszalépést sugall. Egy visszalépést ahhoz, amikor a tanulás örömet jelentett, amikor a gyermek saját tapasztalati alapján tanult. Nem állítom azt, hogy mindent a saját tapasztalatunkon keresztül kell megtanulni, mert vannak standerek: hatszor nyolc például az pont negyvennyolc és erről a saját tapasztalat sem mondhat mást. De a huszadik század végén sajátosan háttérbe szorult az a fajta oktatás, ami nagyobb teret adott a személyes felfedezésnek, a személyes tapasztalatszerzésnek, a gyermek élményekben gazdag tanulási folyamatának. Ezt szeretné az élménypedagógia újra a középpontba állítani. Elsősorban nem oktatási, hanem nevelési felhasználásról van szó. Arról, hogy ne tantárgyakat tanítsunk, hanem valami olyant, aminek hitünk szerint messze nagyobb hasznát látja, mint konkrét tárgyszerű tudásnak: egy szemléletet, egy együttműködési készséget, egy kommunikációs hajlandóságot adjunk át abból a célból, hogy a gyermek képes legyen párban, kis csoportban vagy nagyobb létszámú csoportban együtt dolgozni, de egyáltalán együtt létezni. Az a tapasztalatunk, hogy sajnálatosan háttérbe szorult az iskolák közösségépítő tevékenysége. Egy picit ezt is szeretné az élménypedagógia visszahozni, hogy közösen, csoportban dolgozva újra élménnyé váljon a tanulás, és újra élménnyé váljon a csoportban való lét, úgy hogy az fejlesztően visszahasson a gyerekekre.

– Az élménypedagógiai képzések iránt természetszerűen elsősorban a tanárok, tanítók mutatnak érdeklődést. Milyen visszajelzések érkeznek részükről? Mennyire tudják az itt szerzett tapasztalatokat alkalmazni, gyakorlatba ültetni olyan körülmények között, amikor folyamatosan arról szól a panasz, hogy óriási a tananyag, nyomaszt a tanterv szorít az időkeret.

– Nagyon pozitív visszajelzéseket kapok. A képzésen megszerzett tapasztalat, tudás kipróbálásáig hosszú és nehéz út visz. Nagyon sok a felmerülő akadály: tanterv, tanmenet, órakeret. De a kipróbáláson túl sokan ítélik hatékonynak. Természetesen nem mindenki. Nem mindenkinek a pedagógiai személyiségéhez illeszkedik, mint ahogy más pedagógiai irányzatok sem. De akinek közel áll a szívéhez, felismeri az ebben rejlő lehetőséget, az hatékonyan fogja alkalmazni. Őt már nem fogja kielégíteni, hogy csak az iskola másként héten alkalmazza. Ő be fogja építeni az osztályfőnöki órákba, a kirándulásokba, a tanórákba is, mert látja a dolog fontosságát, hasznosságát, működőképességét. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy minél inkább törekedjenek arra a pedagógusok, hogy ne csak egymástól elszigetelt tantárgyakat, ne csak tárgyszerű tudást évszámokat, neveket, képletek adjanak át, hanem olyan képességeket, amik alkalmassá teszik a gyermekeket, fiatalokat ennek a tudásnak az alkotó és kreatív felhasználására. Nagyon-nagyon jó kezdeményezésnek tartom az iskola másként hetet. Irigylésre méltó. Magyarországon nincs ilyen. De azt remélem, hogy a pedagógusok fel fogják ismerni, hogy nem egy hétig kell másként csinálni az iskolát, hanem tapasztalataikat be kell építeni a mindennapjaikba.

A most zajló képzés alkalmával említették pedagógusok: milyen frusztrációként élték meg, hogy olyan feladatokat kellett végrehajtaniuk, amihez nem igazán értenek. Nevezetesen rajzolni kellett, és ez nem mindenkinek ment. Gyermekeink naponta szembesülnek ezzel az érzéssel: van, aki tehetséges tornász, de a matematika terén folytonosan kudarc éri, vagy jó nyelvész, de mindig a kapu mellé rúgja a labdát. Hogyan látja Ön a mai oktatási rendszer felépítését? Kellene-e ezen változtatni, és ha igen, hogyan?

– Nem dolgozom iskolában. Felnőttekkel dolgozom, tanárképzésben, felnőtt továbbképzésben. Ez nem azt jelenti, hogy nincs véleményem a dologról, de napi gyakorlatom nincs ebben. E kérdésben sokkal inkább kompetensnek tartom azokat a pedagógusokat, akik naponta a gyermekek közt töltenek ötször, hatszor, nyolcszor ötven percet. Ezt ők tudják jobban megítélni. Én azt szeretném, ha minél több olyan képességgel felruházott gyermek lépne ki az iskolából, aki tud, akar, hajlandó csoportban élni, létezni, együttműködni. Akik a megfelelő szociális kompetenciákkal fel vannak vértezve. Hogy tanórán vagy tanórán kívüli keretben kapják ezt a tudás, az talán nem is fontos. Az biztos, hogy nem szeretném, és nem is szeretem, ha olyan dolgot kell tanulniuk akár a saját gyermekeimnek is, ami a feledésnek szól. Ami túl azon, hogy kötelező tananyag, nem ad használható értékes gyakorlatias ismeretet.

– Utalt arra, az élménypedagógia nem csupán az iskola keretei között képzelhető el. Kinek szoktak még hasonló képzést tartani? És mióta foglalkozik élménypedagógiai képzéssel?

– Most már több mint tíz éve tartunk képzéseket. Elsősorban gyerekekkel és fiatalokkal foglalkozó szakembereknek és önkénteseknek. Legtöbb képzésünk azért már gyakorló pedagógusoknak szól. De senki nincs kizárva. Mindenki, aki érdeklődik egy ilyenfajta megközelítés iránt, azt örömmel látjuk, és szeretettel várjuk a képzésekre. Részben egyéni jelentkezés útján, részben évközben is együtt dolgozó csoportok, tantestületek, civilszervezetek munkatársai együtt és közösen vesznek részt a képzésen. Ez a leghatékonyabb és nagyon jó szemléletformáló a közösség egészére. Egyéni jelentkezők esetében úgy-e nehéz, mert elvégzi a képzést, visszamegy az iskolába és azért jó, ha van kivel megbeszélni, egymásnak vetni a vállukat és együtt kipróbálni dolgokat. Szerencsére egyre több olyan tantestület, óvónői közösség és civilszervezet van, akik érdeklődnek és kifejezetten képezni is akarják magukat ezen a téren. Hát ez a Kalandok és álmok szakmai műhely dolga és örömmel vesszük tudomásul, hogy az utóbbi tíz évben folyamatosan bővül azok köre, akik általunk fedezik fel, ismerik meg e pedagógiai módszert.

– Erdélyben mennyire van igény és lehetőség képzésre?

– Az erdélyi magyar pedagógusok részéről nagyon nagy az igény. Pontosan érzik azt, hogy szükség van valami újra. Nagyon pontosan érzik, hogy a régi klasszikus poroszos oktatás nem állja meg a helyét. A nyári akadémiákon, magyarországi, erdélyi továbbképzéseken mindig sokszoros a túljelentkezés. Én azt látom, hogy motiváltak és nagyon törekszenek összeállítani azt a tudásegyveleget, ami nem egy pedagógiai megközelítést helyez központba, hanem bizonyos elemeket kiragadnak ebből, abból, harmadikból és kialakítanak egy olyan sajátos módszert, ami az ő pedagógiai személyiségükhöz, illetve a célcsoporthoz a leginkább illik. Amikor itt képzést tarthatok nagyon motivált, elszánt, kíváncsi pedagógusokkal dolgozom.

– Tulajdonképpen hogyan épül fel egy ilyen képzés?

– Arra törekszünk, hogy a résztvevők lehetőleg aktív cselekvőként legyenek jelen a képzés időtartamának jelentős százalékában. Ez nem olyan jellegű képzés, ahol egy felkészült előadó projektoros bemutatóval ad át tudást. Itt a képzés vezetője facilitátori tevékenységet végez, helyzetet teremt arra, hogy ők tanulhassanak. Ezek a helyzetek többnyire és leginkább játékos problémamegoldó szituációk párban, kiscsoportban, teljes csoportban. A képzés vezetőjének a feladata, hogy ilyen helyzeteket teremtsen. A résztvevők feladata pedig ezeket a helyzetek megoldani. Eközben természetesen sikerek és kudarcok érik, konfliktusok merülnek fel, megharagszanak az érthetetlen szabályokra vagy a túl nehéznek tűnő feladatra. Ezután kötelező módon feldolgozás következik, melynek során újraéljük, elemezzük az őket éret hatásokat, azzal a szándékkal, hogy képesek legyenek ezeket tudatosan és tervelten gyerekek fejlesztésére hasznosítani. Ez a célunk!

– Köszönöm a beszélgetést, és kívánom, hogy továbbra is bővüljön az élménypedagógia iránt érdeklődők, azt gyakorlatba ültetők száma!

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu