Hétfõ, 2017. szeptember 25., 20.04

Ettünk. Ittunk. Panaszkodtunk

Ettünk. Ittunk. Panaszkodtunk
Ettünk. Ittunk. Panaszkodtunk

Nem baj, hogy drága volt a kaja, de legalább sokat kellett rá várni – így lehetne optimistán összefoglalni az általános visszhangot azoktól, akik ellátogattak az Aradon első alkalommal megrendezett Street Food fesztiválra, a nagyszínház mögötti térre az elmúlt hétvégén.

A másik zokszó? Hogy tömegnyomor volt. Hát igen. Nem lehetett 4 lejért hot-dogot, 5 lejért miccset kapni, viszont egyéb különleges harapnivalóból akkora volt a felhozatal, hogy nagyon sokan hosszú percekig töprengtek, hogy a bőséges, és ízlésesnél ízlésesebb kinézetű gasztronómiai ínyencségekből melyiket kóstolják meg.

Azt hiszem, azzal van a baj, hogy mindent ingyen szeretnénk, vagy legalábbis „occsón”. Egy ilyen fesztivál valóban kuriózumnak számít nálunk, és dicséretes, hogy Arad máris csatlakozott azon nagyvárosok sorába, ahol már tavaly – az országban először – megszervezték a Street Food-ot. Az viszont tény, hogy a helyszínt nagyon rosszul választották. A Szabadság tér nagyon kicsi ehhez. Valószínűleg a szervezők nem számoltak azzal, hogy ilyen népszerű lesz a rendezvény első kiadása.

Rengetegen kifogásolták azt is, hogy az ételért 6-7-8 esetleg 10 percet, vagy extrém esetben ennél is többet kellett várni. Ez egy utcán készült és fogyasztható különleges ennivalókat felsorakoztató megmozdulás, a lényege az, hogy minden ott helyben, az orrunk előtt készül – még a fagylalt is (!) –, nem pedig egy előre tömegesen legyártott, becsomagolt elemózsiát tesznek elénk.

Nem lehetett viszont hibát találni a zenei felhozatalban. Végre egy olyan rendezvény, ahol a színpadról minőségi zene szól, ami élvezhető akár nyugodtan szeretnénk enni, akár bulizni támadna kedvünk. Jó választás volt a szervezők részéről az előadók, együttesek felvonultatása – Soul Serenade (RO), Amalia Gaiţă (RO), Naked (SRB), Next Ex (RO), byron (RO), Robin and the Backstabbers (RO), Pély Barna (HU), Heion and the Echo Bits (RO), JazzyBIT (RO), Hangácsi Márton (HU), Animo (HU), Amoeba (RO) –, még akkor is, ha közülük nem mindegyik volt közismert.

A fesztiválnak volt még egy nagyon pozitív „megnyilvánulása”, a Share a Meal nevű kampány. Ez azt jelenti, hogy akinek jótékonykodni támadt kedve, az kifizetett egy általa választott tetszőleges adag ételt – vagy többet –, amit nem vitt el magával, hanem a nap végén az így összegyűlt élelmiszer-adagokat az Arad Megyei Gyermekvédelmi és Szociális Igazgatóság (DGASPC) alkalmazottjai eljuttatták a rászoruló gyermekeknek. Így az első nap végén szám szerint 32 gyermek kóstolhatta meg az ételkülönlegességeket a családon belül bántalmazott személyeknek (elsősorban nőknek és gyermekeknek) fenntartott Krízisközpontban.

Hát igen. Zsúfoltság volt, a kajás standok előtt hosszú sorok, nem volt olcsó a harapnivaló, sokat kellett várni rá és helyenként bokáig lehetett járni a szétdobált cigarettacsikkben, szemétben, de legalább történt valami próbálkozás, ami más volt, mint egy sör- vagy bográcsfesztivál. Csak nem kellene beérni ennyivel. Biztos vagyok benne, hogy a szervezők jövőre elköltöztetik a helyszínt, hiszen az esemény hivatalos Facebook-oldalán is mindenki kinyilvánította az ezzel kapcsolatos nemtetszését. Viszont ne várjuk, hogy majd jövőre olcsóbban hozzájutunk a tacóhoz, vagy bruschettához (hogy mindent ne soroljak fel), hiszen ez egy kulináris fesztivál, mely egy évben egyszer van. Aki oda elmegy, az áldoz is rá, hiszen vendéglőben sem mindennap eszik az ember.

Visszatérve a földön heverő cigarettacsikkekre, sörös dobozokra, meg egyéb szemétre… volt szerencsém a nagyváradi Street Food-on is részt venni, ott a helyszínen a földről majdhogynem enni lehetett volna. Egy barátom azt mondta erre: „Ne hasonlítsd Nagyváradot Aradhoz!” Én nem is, de Nagyváradon is emberek élnek. Aradon is. Vagy nem?

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu