JelenHaz
Csütörtök, 2019. augusztus 22., 23.55
Tapasztalati tanulás és élménypedagógiai képzés Déván

Figyelj rám, itt vagyok!

Figyelj rám, itt vagyok!
Figyelj rám, itt vagyok!

Beszélgetés Orbán Imola élménypedagógia-trénerrel 

E héten a Bolyai Nyári Akadémia két képzése zajlik Hunyad megyében. A földrajz-biológia szakos pedagógusok a Sztázsán, hegyvidéki környezetben tartják meg sok-sok terepgyakorlattal egybekötött tréningüket, a Téglás Gábor Elméleti Líceum pedig az élménypedagógiát népszerűsítő képzésnek biztosít teret. Utóbbi trénerével, Orbán Imolával közvetlenül a megnyitó után beszélgettünk.

 

– Kézdivásárhelyről jöttem, 2010-től élménypedagógiai trénerként dolgozom a Bóbita Egyesület keretében, 2014-től az Értékpont pedagógiai műhely alapítójaként. A Bolyai Nyári Akadémia tavalyi szekcióján is élménypedagógia és tapasztalati tanulás útján indítottam el egy csapatot. A módszer egészen különleges, mert az élménypedagógiát és a művészetterápiát ötvözi, így idén  felkérést kaptam az RMPSZ és a Bolyai Akadémia szervezői részéről, hogy ezt a  képzést a szórványba is hozzam el, ide Dévára, aminek örömmel eleget is tettem.

Honnan érkeztek a résztvevők?

– Természetesen Déváról, Szászvárosról, Vajdahunyadról, de Arad, Kovászna, Hargita és Maros megyéből is vannak kollegák. Összesen 18-an vagyunk, ami pont megfelelő létszám a tapasztalati tanuláshoz.

– A megnyitó alkalmával úgy fogalmazott, hogy e hét lélekszínezés leszS.

– A lélekszínezés-fogalom az idei programjainknak, gyermektáboraink és személyiségfejlesztő tréningeink mottója. Köszöntőként hoztam a pedagógusok elé is, mert azt szeretném, hogy elsőként töltekezzenek ők, lelkileg, fedezzék fel a bennük rejlő sokszínűséget ahhoz, hogy később diákjaikban is meglássák azt és tovább színezzék a gyermekek lelkét. Hogy felismerhessék a szorongás vagy stressz okozta buktatókat, illetve a diákokban rejlő sokféle erőforrást, ami értékesíthető.

–  Hogyan zajlik a képzés? Jellegéből adódóan, gondolom nem padokban ülve, jegyzetelve tanulnak az élménypedagógiáról.

– Természetesen nem. Már közvetlenül érkezés után próbáltam kiismerni ezt a labirintusszerű iskolaépületet a maga szépségével és sajátos megoldásaival és természetesen használni fogjuk a tér adta lehetőségeket is. De alapjában nem annyira a fizikai térben, mint lélekben igyekszünk megmozdulni, kilépni a saját falaink mögül. A tevékenységek kisebb nagyobb csoportokban zajlanak, az elején önismeret, önfeltárás, aztán egyre több gyakorlat következik, amelyeket élményszerűen sajátíthatnak el a résztvevők. Elemezhetik, hogy ők hogyan fogják majd használni a módszereket, gyakorlatokat, játékokat, visszajelzést adhatnak, hogyan érintette őket meg és hogyan tudják alkalmazni mindezt az általuk oktatott-nevelt korosztálynál, milyen akadályok léphetnek fel. Ez nagyon fontos, mert ilyenkor fejlődik, bővül a képzés a pedagógusok által megfogalmazott gyakorlati buktatók tükrében. Közösen kereshetjük a megoldást, ami az adott környezetben is alkalmazható. Akár itt szórványban, ahol egészen sajátos kihívásokkal kell szembenéznie a magyar pedagógusnak.

– Lehet-e egyáltalán alkalmazni az élménypedagógiát a sok megkötéssel terhelt, nagymértékben teljesítményorientált hazai oktatási rendszerben?

– Itt a titok igazából abban rejlik, hogy a teljesítményközpontúság mennyire húzza be a pedagógust. Az elmúlt tíz évben azt tapasztaltam, hogy rengeteg értékes pedagógusunk van, akit a belső görcs, a megfelelési kényszer, ez az önmaga által felépített fal még jobban falhoz állít. Ezeket kell lebontsuk. A hétnek az első felében ezzel is dolgozunk, hogy az én belső szorongásaimmal mit tudok kezdeni ahhoz, hogy lazább legyek, illetve figyelni tudjak arra, hogy mire van szüksége a diáknak. Ha pedig már képes vagyok a diákra hangolódni, akkor törekedjek a módszerem, a tantárgyam és az emberi kapcsolatom egységére, harmóniájára, mert ez teszi hatékonyabbá a tanítást. Tehát itt arról van szó, hogy emberközpontú módszert vigyek be, bármit is teszek éppen a tanórán. Ha festek, ha beszélek, ha játszom, ha csak egyáltalán létezem a diák előtt. És ez az emberközpontúság a nyerő, mert a gyermekek manapság nagyon-nagyon elhanyagolódnak nemcsak az iskola, de az egész társadalom által. Éhezik, szomjúhozzák a figyelmet. A lelkük folyton azt mondaná: figyelj rám, itt vagyok!, és amikor a pedagógusnak a kezében van a kulcs és kifejezésre tudja juttatni azt, hogy igen, te értékes vagy lehetőséget ad akár egy ceruzával, egy krétával, egyszóval a diáknak, hogy kifejezze önmagát, felszínre hozza, ami benne van, akkor nyert ügye van.

– Kicsit tréfálkozva fogalmazta meg a képzés elején: egyszer sem ússzák meg, hogy egy matematikus is legyen a csapatban. Ez akadályt jelent? Vannak tantárgyak, ahol nehezebben megy az élménypedagógia?

– Én nem hiszem, hogy volna olyan tantárgy, ahol ne lehetne az élménypedagógia és tapasztalati tanulás módszereit alkalmazni. Az egzakt tudományokat oktató pedagógusoknak valóban általában nehezebb kibújni a szigorú tanár bőréből. De erre különösen nagy szükség van, főleg akkor, ha osztályfőnök is. Sok tanárkolléga nagyon be tud görcsölni attól, ha tanári mivoltából ki kell lépnie. Hogy most anyáskodjon, apáskodjon a gyermekek fölött, vagy mihez kezdjen, hogyan tud társ lenni? És ez a társ állapot a lényeg. Hogy párbeszédet tudjunk folytatni, és hogy a diák érezze, ez róla, róluk szól, nem a szabályokról és a megalkotott mesterséges rendszerről, hanem arról, hogy fedezd fel magad az iskolában. Ez mindennek a titka. Természetesen jó ha a diák minél koraibb időszakban találkozik ezzel a pedagógusi hozzáállással. Az elemiben ott vannak a személyiségfejlesztő órák, amik üresen vagy nagyon beszűkült keretek között működnek. Itt is rengeteg a lehetőség, a módszer, ahogyan le lehet bontani a már zsenge gyermekkorban épülő lelki falakat, meg lehet tapasztalni a kölcsönös nyitás szárnyat adó örömét és hatékonyságát. Úgyszintén később az osztályfőnöki órákon, melynek nem győzzük hangsúlyozni a fontosságát. Erre próbálunk most ráhangolódni Déván is és remélem, hogy a Bolyai Nyári Akadémia keretében, illetve bármilyen más keretek között zajló hasonló jellegű tréningekkel lassan sikerül áttörni a jeget és a pedagógusok, illetve diákok körében egyre többen lesznek, akik szembe mernek nézni önmagukkal, mernek kipróbálni dolgokat, tanulni, tévedni, újrakezdeni.

Köszönöm a  beszélgetést és eredményes képzést kívánok!


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'