JelenHaz
Péntek, 2019. december 13., 13.22
Mélyrepülésben a romániai női torna

Folyamatos leépülés

Orbán György, az ifjúsági keret vezetőedzőjeként. Már évek óta várható volt a női torna hanyatlása
Orbán György, az ifjúsági keret vezetőedzőjeként. Már évek óta várható volt a női torna hanyatlása

Egyetlen sport sem hozott több aranyérmet Romániának az olimpiai játékokon, mint a női torna. Országunk sportolói 88 aranyérmet szereztek az összes sportágban együttvéve, amiből 25-t a tornában, egy kivételével a női tornában. A nagy részt Déván felkészített tornászlányok révén Románia többszörös olimpiai bajnoki címet szerzett az évek során, csapatban, egyéni összetettben és szerenkénti versenyben egyaránt. A 2016-os Rio de Janeiro-i olimpiára azonban a tornaválogatott nem jutott ki, s ezáltal 1968 óta először fordul elő, hogy Romániának nem lesz női csapata az olimpián.

Mi történhetett, hogy az oly dicsőséges sportágban ekkora mélyrepülés tapasztalható? Mi lehet a hanyatlás oka? Orbán Györggyel, nyugalmazott edzővel, az ifjúsági válogatott korábbi vezetőjével, számos egykori olimpiai és világbajnok felkészítőjével beszélgettünk.

 

– Derült égből villámcsapásként érte a közvéleményt a hír, hogy a női tornaválogatott nem jutott ki az olimpiára. Évről évre egyre gyengébb eredmények születtek Európa- és világbajnokságokon, de ekkora kudarcra mégsem számítottunk.

– Nagyon sajnálom, hogy így történt, de nem tekinthető meglepetésnek, szakemberi körökben már jó pár éve számítottunk erre, néhány éve már felhívták a figyelmet a hanyatlásra.

– Belülről, szakértői szemmel nézve, hogyan jelentkezett a hanyatlás?

– Már évek óta gondot jelent, hogy a klubok egyre gyengébbet produkálnak, kevesebb és gyengébb a felhozatal. Szinte 10 éve tart a leépülés, kevesebb a gyerek, a szakmai felkészítés minősége is csökkent, olyan lányok kerültek fel az ifjúsági kerethez, akikkel nem a további felkészítésre fektettük a hangsúlyt, hanem a már beidegződött hibák kijavítására, ami nagyon nehéz dolog. Déva és Bukarest még tartotta, úgy ahogy a színvonalat klub szinten, de a nagy múltú Onyesd erősen visszaesett, már korosztályos országos bajnokságokon sem indulnak, nemhogy nemzetközieken.

– Korábban nem voltak ilyen problémák.

– Jól emlékszem, hogy 1981-ben, amikor Maros megyéből Dévára kerültem, itt 7-8 edzőpáros dolgozott. Akkora volt a verseny köztük, hogy még egymás előtt is titkolták módszereiket, mindenki arra törekedett, hogy saját tanítványaikat juttassák fel az ifjúsági, majd onnan a nagy válogatottba. Akkora volt a kínálat, hogy az országos felnőtt válogatott simán kiselejtezhetett nagyszerű tornászokat is. Ezzel szembe úgy négy-öt évvel ezelőtt, amikor összeszedtek egy ifjúsági keretet, már jeleztem, hogy ebből nem lesz semmilyen érem. Kemény munkával sikerült 6 érmet – beleértve egy aranyat – szerezni a korosztályos Európa-bajnokságon, de többre már nem futotta.

– A selejtezőre visszahívták a 28 éves Cătălina Ponort, aki már Athénban, 2004-ben olimpiai bajnok volt, a 16-18 éves versenytársaihoz viszonyítva viszont igencsak öregnek számít.

– A női tornában az egykori nagy sztárok visszatérése soha sem sikerült, Ponor visszahívása éppenséggel a felhozatal minőségét mutatja, színvonalas ifjú tornászlányok esetében erre aligha került volna sor.

Gondolom a szakembergárda színvonala is visszaesett, holott női tornában Károlyiék óta Románia világhatalomnak számított.

– Ez is hozzájárult, a román torna hírnevét kihasználva rengeteg szakember szerződött külföldre klubedzőnek, olyannyira, hogy az utóbbi 5 évben jóformán már nem is volt, aki kimenjen. Ifjúsági vagy felnőtt válogatotthoz csak személyes hírnév, kiemelkedő eredmények alapján szerződtetnek, klubokhoz viszont könnyebb elszerződni, úgy is jobban keresnek, mint itthon. A hazai szakemberhiány nyilván rányomja a bélyeget a klubok teljesítményére és a felhozatalra, amiből az országos keretek válogathatnak.

– Kényes téma ugyan, de nem kerülhetem ki: az utóbbi években a sajtóban számos cikk jelent meg a tornászlányok edzők általi fizikai bántalmazásáról, pofonokról, verésekről. Nem tudom, mennyire valósak, de nem gondolja, hogy ezen hírek is elriasztották a szülőket kislányaik torna felé irányításától?

– Nálunk, az ifjúsági keretnél és a felnőtt válogatottnál már nagyon régen nem fordult elő testi bántalmazás. A kluboknál, kisebbeknél nem tudom mi a helyzet, nem zárható ki, hallottam, hogy Bukarestben például történtek ilyen esetek, noha szerintem manapság már egyetlen edző sem engedhet meg magának ilyesmit, legalábbis az, akinek van esze.

– Mi lenne a teendő, hogyan lehetne megállítani a mélyrepülést, esetleg felívelő pályára helyezni a női tornát Romániában?

– Mariana Bitang kezdeményezésére létesült 4-5 központ az országban, melyeket a Petrom finanszírozza, s melyek célja fiatal tehetséges tornászlányok kitermelése. Bitang engem is visszahívott, szükségük van a szakértői szemre, de már nem megyek vissza, lassan két éve nyugdíjas vagyok, most a családomnak, unokáimnak szentelem az időt. Fizikailag sem bírnám már az erőfeszítést, a tornánál az edző keze fontosabb, mint a szeme. Ettől még remélem, hogy az országos program beválik, s idővel kitermeli gyümölcsit. Kár lenne, hogy a Romániában – és különösképpen Déván – oly nagyszerű hírnévnek örvendő, szépséges sport tovább hanyatlódjon.

– Köszönöm szépen a beszélgetést.

– Én is köszönöm.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'