Folytatjuk harcunkat a történelemhamisítás ellen

Írta:
2018. április 13. 18:14 (péntek) /

Lassan hagyománnyá válik az évértékelő beszélgetés Borbély Zsolt Attilával, az EMNT Arad megyei elnökével, akit tavaly negyedszer választottak meg az országos szervezet alelnöki tisztségébe. Egy évvel ezelőtt a politológus-közíró a Jobbik–Fidesz-háborúnak a Soros-egyetemről szóló csatája kapcsán megírt véleménye révén került sokak látómezejébe a Kárpát-medencében. A köztévé a vele készült exkluzív interjút többször is leadta, interjút kért tőle több anyaországi folyóirat, szerepelt a Polbeat-ben és az Echo tévében is.

 

–  Hadd indítsam a beszélgetést a kérdéssel: milyen kapcsolata volt az egykori nemzeti radikális párttal és mi vitte rá a Jobbikkal való szakításra?

– A Jobbik vezetői, a korábbi elnök, Kovács Dávid és helyettese, Vona Gábor 2003 táján kértek fel, hogy vezessem a szervezet nemzetpolitikai kabinetjét, amit el is vállaltam. Társadalmi munkában, ingyen és bérmentve, ügyszeretetből. Akkor a Jobbik ismertsége igen csekély volt, erősen kétkedve hallgattam pártalapítási és pártépítési terveiket, de imponált a csapat nemzeti elkötelezettsége, és főként az, hogy a dogmamentes, ideológiai kötöttségeken nem fennakadó nemzeti radikalizmust, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselt akkoron, átmenteni igyekeztek a szalonképes oldalra. Időközben terhessé vált a gyakori Budapestre utazás, így jeleztem 2006-ban az akkortájt elnökké választott Vona Gábornak, hogy számíthat rám a továbbiakban is, de a rendszeres fővárosi ülésezést nem tudom vállalni. 2009-ben keresztezték egymást ismét útvonalaink, amikor felkért, hogy fogadjak el egy be nem futó helyet a párt Európai Parlamenti listáján. Igent mondtam. A párt félhivatalos honlapjának, a Barikádnak is rendszeres szerzője voltam akkortájt. A pártot igyekeztem baráti körömben és tollammal is támogatni. Mindaddig, míg 2016 őszén el nem kezdett a Jobbik egyre határozottabban araszolni a balliberális oldal felé, ami végül szabályos nemzetárulások sorozatába torkollt, lásd a demobilizálás a kvóta-népszavazáson, a migránsügyi alkotmánymódosítás elbuktatása. Vagyis, a Soros mellé állás Orbánnal szemben a CEU ügyében, a nemzetellenes baloldallal való paktálás Hódmezővásárhelyen, illetve a parlamenti választásokon és a sor még folytatható, de olyan hosszan, hogy akkor már más témát nem érinthetünk a beszélgetés során. Nálam a CEU elárulásán szakadt el a cérna, azóta szomorúan figyelem, mivé lett az egykoron szépreményű nemzeti párt.

– Az április 8-i választásoknak mi volt a tétje? Hogyan értékeli az eredményt a magyar nemzet jövőjének a szempontjából?

– A kampány-kommunikáció ritkán fedi a valóságot, de amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy a választás tétje: bevándorló-ország lesz-e Magyarország, illetve, hogy nem kevesebb a tét, mint nemzeti kormány vagy bábkormány kerül-e az ország élére, akkor ez így, ebben a formában 100%-ig igaz. Szerencsére, a magyar választók bölcsen döntöttek, immár harmadik alkalommal juttatták kétharmados többséghez a Fidesz–KDNP-szövetséget. Folytatódhat a tudatos, szívós, persze nem hibátlan nemzetépítés. Minden esetre sokatmondó, hogy a legradikálisabb népvezérek egyike, Budaházy György is elismeri, hogy a rendszerváltás óta nem volt jobb kormányunk, mint a jelenlegi. Ezt magam is így vélem.

– Mi állhat a Fidesz elsöprő erdélyi támogatottsága mögött?

– Szerintem az erdélyi szavazók Orbán-pártisága mögött – mert elsősorban nem Fidesz-támogatásról van szó, hanem Orbán Viktor támogatásáról – több tényező húzódik meg. Kezdjük azzal, hogy akik igényelték a magyar állampolgárságot, regisztráltak és kitöltötték helyesen a szavazólapot, azok zömmel nemzeti értékrendet valló, gondolkodó emberek. Ez már önmagában jelentős előny a Fidesznek. Ráadásul nincsenek benne a párt-csatározásokban, nem zavarja tisztánlátásukat a pártszemüveg. Végül, de nem utolsó sorban bizonyára van még hatása a 2010 utáni hálaérzetnek, ami annak köszönhető, hogy Orbán Viktor első nemzetpolitikai lépése az volt megválasztása után, hogy a parlamenttel megszavaztatta az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt.

– Erdélyben nemrégiben három magyar párt határozott hangú közös autonómia-nyilatkozatot fogadott el. Tekinthető ez a 1992-es Kolozsvári autonómia-nyilatkozat aktualizálásának, lehet erre közös magyar politikát építeni?

– Abban az esetben, ha ezt a nyilatkozatot mindhárom párt tiszta szívvel, őszinte szándékkal fogadta volna el, akkor feltétlenül. Megítélésem szerint, nem erről van szó. Sajnos. Az RMDSZ autonómia-pártisága mindig is esetleges, szóbeli és konjunktúra-függő volt, akkor beszéltek nemzeti önkormányzatról és háromszintű autonómiáról, amikor ez érdekük volt, ennek kötetnyi irodalma van, egyedül jómagam e témában öt könyvet jegyzek. Semmi jelét nem látom annak, hogy az RMDSZ partner lenne egy autonómiát célzó, közös akcióterv megalkotásában. Hogy mást ne mondjak, midőn az MPP-s Kulcsár Terza József nemrégiben benyújtotta a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumát a parlamentben, egyedül maradt. Még pártjának elnöke, Bíró Zsolt sem csatlakozott hozzá, az RMDSZ-esekről nem is beszélve.

– Hadd szóljunk helyi kérdésekről is. Milyen évet zárt az EMNT és mire számítanak a 2018-es esztendőben a szervezet háza táján?

– 2017-ben több sikeres előadást szerveztünk a „vívjuk vissza történelmünket” gondolat jegyében. Tudnivaló, hogy mind az anyaországi balliberálisok, akik sajátos módon a Fidesz-kormányzás nyolcadik évében is a kulturális élet kulcspozícióit uralják, mind a román kulturális, oktatási és médiabeli fősodor erősen torzított történelemmel szennyezi-roncsolja a magyarság öntudatát. Ez ellen a harcot olyan előadásokkal igyekszünk felvenni, amelyek a valós történelmi igazságot mutatják be. Ennek jegyében hívtuk meg tavaly ifj. Tompó Lászlót, aki Trianonról beszélt vagy Vincze Gábort, aki 1918-ról adott elő. Fontosnak tartjuk a nemzeti öntudat ápolását a művészeten, így a zenén keresztül is. 2016-ban Varga B. Tamás, 2017-ben Fábián Zoltán, a Hungarica énekese volt a vendégünk, a 2018-as meghívott nevét hadd fedje egyelőre homály, de van elképzelésünk erre nézve is. Folytatjuk közösségépítő munkánkat a megszokott pályákon, ami április 8. előtt kiegészült a választási procedúrában való segítségnyújtással. Januárban már szerveztünk egy telt házas előadást a Tulipán könyvesboltban, melynek keretében Szász Péter történész beszélt a pálos rendről és Molnár Zoltán az Ős-kép Kiadó vezetője szólt saját felvilágosító munkájáról és hiánypótló kiadványairól. A múlt hónap végén apám, Borbély Imre emlékkötetét mutattuk be, amelyben harcostársai szólaltak meg Tőkés Lászlótól Raffay Ernőn át Patrubány Miklósig. Közismert, rangos előadókat szeretnénk meghívni a Trianonhoz vezető tragikus, 1918-ban indult folyamat centenáriumának alkalmából is, úgy vélem, a többségük örömmel fog Aradra jönni. Következő előadásunk április 26-án lesz, amikor is Raffay Ernő fog beszélni 1918 őszéről, a Károlyi Mihály nevéhez fűződő ország-szétprédálásról.

– Köszönöm a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.

Hozzászólások