Vasárnap, 2018. április 22., 11.19
Beszélgetés Borbély Zsolt Attila politológussal, az EMNT Arad megyei elnökével

Folytatjuk harcunkat a történelemhamisítás ellen

Borbély Zsolt Attila
Borbély Zsolt Attila

Lassan hagyománnyá válik az évértékelő beszélgetés Borbély Zsolt Attilával, az EMNT Arad megyei elnökével, akit tavaly negyedszer választottak meg az országos szervezet alelnöki tisztségébe. Egy évvel ezelőtt a politológus-közíró a Jobbik–Fidesz-háborúnak a Soros-egyetemről szóló csatája kapcsán megírt véleménye révén került sokak látómezejébe a Kárpát-medencében. A köztévé a vele készült exkluzív interjút többször is leadta, interjút kért tőle több anyaországi folyóirat, szerepelt a Polbeat-ben és az Echo tévében is.

 

–  Hadd indítsam a beszélgetést a kérdéssel: milyen kapcsolata volt az egykori nemzeti radikális párttal és mi vitte rá a Jobbikkal való szakításra?

– A Jobbik vezetői, a korábbi elnök, Kovács Dávid és helyettese, Vona Gábor 2003 táján kértek fel, hogy vezessem a szervezet nemzetpolitikai kabinetjét, amit el is vállaltam. Társadalmi munkában, ingyen és bérmentve, ügyszeretetből. Akkor a Jobbik ismertsége igen csekély volt, erősen kétkedve hallgattam pártalapítási és pártépítési terveiket, de imponált a csapat nemzeti elkötelezettsége, és főként az, hogy a dogmamentes, ideológiai kötöttségeken nem fennakadó nemzeti radikalizmust, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselt akkoron, átmenteni igyekeztek a szalonképes oldalra. Időközben terhessé vált a gyakori Budapestre utazás, így jeleztem 2006-ban az akkortájt elnökké választott Vona Gábornak, hogy számíthat rám a továbbiakban is, de a rendszeres fővárosi ülésezést nem tudom vállalni. 2009-ben keresztezték egymást ismét útvonalaink, amikor felkért, hogy fogadjak el egy be nem futó helyet a párt Európai Parlamenti listáján. Igent mondtam. A párt félhivatalos honlapjának, a Barikádnak is rendszeres szerzője voltam akkortájt. A pártot igyekeztem baráti körömben és tollammal is támogatni. Mindaddig, míg 2016 őszén el nem kezdett a Jobbik egyre határozottabban araszolni a balliberális oldal felé, ami végül szabályos nemzetárulások sorozatába torkollt, lásd a demobilizálás a kvóta-népszavazáson, a migránsügyi alkotmánymódosítás elbuktatása. Vagyis, a Soros mellé állás Orbánnal szemben a CEU ügyében, a nemzetellenes baloldallal való paktálás Hódmezővásárhelyen, illetve a parlamenti választásokon és a sor még folytatható, de olyan hosszan, hogy akkor már más témát nem érinthetünk a beszélgetés során. Nálam a CEU elárulásán szakadt el a cérna, azóta szomorúan figyelem, mivé lett az egykoron szépreményű nemzeti párt.

– Az április 8-i választásoknak mi volt a tétje? Hogyan értékeli az eredményt a magyar nemzet jövőjének a szempontjából?

– A kampány-kommunikáció ritkán fedi a valóságot, de amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy a választás tétje: bevándorló-ország lesz-e Magyarország, illetve, hogy nem kevesebb a tét, mint nemzeti kormány vagy bábkormány kerül-e az ország élére, akkor ez így, ebben a formában 100%-ig igaz. Szerencsére, a magyar választók bölcsen döntöttek, immár harmadik alkalommal juttatták kétharmados többséghez a Fidesz–KDNP-szövetséget. Folytatódhat a tudatos, szívós, persze nem hibátlan nemzetépítés. Minden esetre sokatmondó, hogy a legradikálisabb népvezérek egyike, Budaházy György is elismeri, hogy a rendszerváltás óta nem volt jobb kormányunk, mint a jelenlegi. Ezt magam is így vélem.

– Mi állhat a Fidesz elsöprő erdélyi támogatottsága mögött?

– Szerintem az erdélyi szavazók Orbán-pártisága mögött – mert elsősorban nem Fidesz-támogatásról van szó, hanem Orbán Viktor támogatásáról – több tényező húzódik meg. Kezdjük azzal, hogy akik igényelték a magyar állampolgárságot, regisztráltak és kitöltötték helyesen a szavazólapot, azok zömmel nemzeti értékrendet valló, gondolkodó emberek. Ez már önmagában jelentős előny a Fidesznek. Ráadásul nincsenek benne a párt-csatározásokban, nem zavarja tisztánlátásukat a pártszemüveg. Végül, de nem utolsó sorban bizonyára van még hatása a 2010 utáni hálaérzetnek, ami annak köszönhető, hogy Orbán Viktor első nemzetpolitikai lépése az volt megválasztása után, hogy a parlamenttel megszavaztatta az állampolgárság kiterjesztéséről szóló törvényt.

– Erdélyben nemrégiben három magyar párt határozott hangú közös autonómia-nyilatkozatot fogadott el. Tekinthető ez a 1992-es Kolozsvári autonómia-nyilatkozat aktualizálásának, lehet erre közös magyar politikát építeni?

– Abban az esetben, ha ezt a nyilatkozatot mindhárom párt tiszta szívvel, őszinte szándékkal fogadta volna el, akkor feltétlenül. Megítélésem szerint, nem erről van szó. Sajnos. Az RMDSZ autonómia-pártisága mindig is esetleges, szóbeli és konjunktúra-függő volt, akkor beszéltek nemzeti önkormányzatról és háromszintű autonómiáról, amikor ez érdekük volt, ennek kötetnyi irodalma van, egyedül jómagam e témában öt könyvet jegyzek. Semmi jelét nem látom annak, hogy az RMDSZ partner lenne egy autonómiát célzó, közös akcióterv megalkotásában. Hogy mást ne mondjak, midőn az MPP-s Kulcsár Terza József nemrégiben benyújtotta a Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútumát a parlamentben, egyedül maradt. Még pártjának elnöke, Bíró Zsolt sem csatlakozott hozzá, az RMDSZ-esekről nem is beszélve.

– Hadd szóljunk helyi kérdésekről is. Milyen évet zárt az EMNT és mire számítanak a 2018-es esztendőben a szervezet háza táján?

– 2017-ben több sikeres előadást szerveztünk a „vívjuk vissza történelmünket” gondolat jegyében. Tudnivaló, hogy mind az anyaországi balliberálisok, akik sajátos módon a Fidesz-kormányzás nyolcadik évében is a kulturális élet kulcspozícióit uralják, mind a román kulturális, oktatási és médiabeli fősodor erősen torzított történelemmel szennyezi-roncsolja a magyarság öntudatát. Ez ellen a harcot olyan előadásokkal igyekszünk felvenni, amelyek a valós történelmi igazságot mutatják be. Ennek jegyében hívtuk meg tavaly ifj. Tompó Lászlót, aki Trianonról beszélt vagy Vincze Gábort, aki 1918-ról adott elő. Fontosnak tartjuk a nemzeti öntudat ápolását a művészeten, így a zenén keresztül is. 2016-ban Varga B. Tamás, 2017-ben Fábián Zoltán, a Hungarica énekese volt a vendégünk, a 2018-as meghívott nevét hadd fedje egyelőre homály, de van elképzelésünk erre nézve is. Folytatjuk közösségépítő munkánkat a megszokott pályákon, ami április 8. előtt kiegészült a választási procedúrában való segítségnyújtással. Januárban már szerveztünk egy telt házas előadást a Tulipán könyvesboltban, melynek keretében Szász Péter történész beszélt a pálos rendről és Molnár Zoltán az Ős-kép Kiadó vezetője szólt saját felvilágosító munkájáról és hiánypótló kiadványairól. A múlt hónap végén apám, Borbély Imre emlékkötetét mutattuk be, amelyben harcostársai szólaltak meg Tőkés Lászlótól Raffay Ernőn át Patrubány Miklósig. Közismert, rangos előadókat szeretnénk meghívni a Trianonhoz vezető tragikus, 1918-ban indult folyamat centenáriumának alkalmából is, úgy vélem, a többségük örömmel fog Aradra jönni. Következő előadásunk április 26-án lesz, amikor is Raffay Ernő fog beszélni 1918 őszéről, a Károlyi Mihály nevéhez fűződő ország-szétprédálásról.

– Köszönöm a beszélgetést.

– Én köszönöm a lehetőséget.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas