JelenHaz
Hétfõ, 2019. július 15., 23.52

Gyereknyűg

Talán ismeretlen ez a szó: gyereknyűg. Vagy talán eddig nem is létezett. Legalábbis nem olyan gyakran, mint a közismert gyermekáldás szavunk.

A gyereknyűg szót – talán – én gyártottam. Nem dicsekvésként, hogy tudok szavakat gyártani hanem, hogy ezzel is kifejezzek valamit, vagy jellemezek valakit, valakiket.

Tudunk olyan családokról, ismerünk olyan családokat, ahol a gyermek nem áldás, hanem nyűg. De el kell viselni ha már megvan s majd csak lesz vele valami. Meg aztán ügyelni is kell rá.

Ha a gyermek nyűg is, de mindenképp áldás az utána kapott az, ami. Családi pótlék, vagy ezt megelőzően a szülési járandóság.

Ismerünk olyan családot, ahol a gyermek – bár még messze van attól, hogy betöltse a két esztendőt – már több balesetet ért meg.

Az első balesete, amit megúszott könnyedén és – látszólag – utóhatás nélkül az volt, amikor felügyelet nélkül hagyta az anyukája és leesett a heverőről.

A második baleset, amikor az apuka volt a soros, azaz az ügyeletes s elbámészkodott valahová internetezés közben, majd felállván keresett valamit. Közben megfeledkezett arról, hogy gyermeke, aki nem volt még egészen egy éves, azon az átkos heverőn van s véletlenül ráült. Mégpedig a fejére. Na, Istenem! Ha „megesik, hogy a leány megesik”, akkor az is megeshet, hogy az apuka meg a fenekére, illetve a gyermeke fejére esik.

A harmadik baleset már akkor érte a kis csemetét, amikor már betöltötte a másfél évet. Hogy miért, miért nem, de apuka és anyuka is el volt foglalva valamilyen látogatókkal. Az emeleten, ahol ott volt a csöppség is. De csak egy darabig, mert pillanatok alatt már a lépcső aljából jelentkezett keserves sírással. Sbevérzett orral.

Orvoshoz-vitel, vizsgálat s az, ami következett. A lényeg: nem történt nagyobb baj az ijedtségnél. Mármint a kicsike ijedtségénél, mert a szülők még meg sem ijedtek.

Micsoda szülők!? Kiáltok föl, vagy inkább kérdezem?

Gyermeknap következvén „csak úgy” lejegyeztem az esetet. S csak azért, mert vannak olyan szülők, akik azért a hitvány gyerekpénzért vállalnak gyermeket, gyerekeket.

Lelkük rajta!!! Persze, ha van nekik!

Resicabánya, 2009. május 25.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Szánalmas / Hétfõ, 2009. június 01., 13.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! Szánalmas!!! És ezek az emberek papok, vagy tiszteletesek. Komolyan mondom Szánalmas!!! Sőt nevetséges!!! Sőt ez még a szánalmasabbnál is szánalmasabb!!! MikkaMakkai nagyon lejárattad magad hallod-e!
Hozzászólt: Megyasszai Attila / Szombat, 2009. május 30., 19.41 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

MAKAY BOTONDNAK!!!
BOTI!! Te is tudod, hogy az amit írsz az valótlan. Két és fél évig jól megvoltunk egymás mellett, és ha okos lettél volna, akkor még a mai napig is békében együtt lakhatnánk. Te kezdted el a piszkálódást, magadnak köszönheted, hogy a köztünk levő kapcsolat megváltozott. A presbitérium is megelégelte áskálódásaidat, és úgy döntöttünk, hogy teljesítjük a kívánságodat. Az volt a kívánságod, hogy kapd meg az egyházközségtől a tartozásodat és abban a pillanatban elmész. Kölcsönpénzből kifizettünk. Emlékeztetlek rá, tanúk vannak rá, hogy nem dobtunk ki, kifizettünk, és még azt sem mondtuk, hogy február hó végén költözz a nagy hóban, hanem március 1 határidőben egyeztünk meg, de azt mondtuk ha rossz az idő, akkor nyugottan várunk két hetet. Arról mi nem tehetünk, hogy neki fogtatok költözni február végén. Ezt ti választottátok. Icától meg is kérdeztem, hogy mért nem vártatot még alakul az idő?
Akármennyire is szívedhez nőtt a resicabányai parókia, tudomásul kell vedd, hogy nyugdíjba mentél, és én se fogok mindörökké itt lakni.
Légyszives békélj meg a gondolattal, és ne terjeszd hazugságként fűnek fának a valótlant, mármint, hogy kitakarítottunk a parókiáról. Amiket te állitassz arra nincsenek tanúk, amiket én írok, arra vannak. Ne feledd a szenmtírási tanítást: az igazság napvilágra jön, még ha el is ferdítik(nem csak az örökkévalóságban, hanem már itt is).
Hozzászólt: Makay Botond / Szombat, 2009. május 30., 19.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves Vélemény! Jó, hogy szóvá tette az utódom kegyességét.Annyit azonban tudnia kell, hogy ez év februárjában felmondta azt a lakást, ahol laktam. Abban az épületben, ahol 1979-ig 18-an, azaz tizennyolcan laktak, most nekem nem volt helyem, mert Megyasszai -í akit Nagybánbyáról kirúgott a főnöke - úgy kapott Resicabányán állást, ha úgymond rendet teremt, azaz engem kitakarít onnan.
Hozzászólt: Vélemény / Szombat, 2009. május 30., 13.39 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Utolsó mondatával egyetértek, kedves Makay úr. Emlékeztetném, hogy a be nem vert orrú gyermekeire vonatkozó kérdésemre még nem válaszolt.
Megyesszai Attila az utódja Resicán, nemde? Ő úriemberként megengedte, hogy ott maradjon lakni. Maga meg igazi papként így hálálja meg. Azt hiszem maga a bort ivó és vizet prédikáló papnak a prototípusa. Ha valaki a hitványságról szobrot szeretne készíteni, ajánlom, hogy magáról mintázza.
Hozzászólt: Megyasszai Attila / Péntek, 2009. május 29., 20.04 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ideje hozzászólnom, mint akiről a cikk szól, mint érintett. A cikk írója az én családomról ír. Ha nem is nevesít, Resicabányán már nagyon sokan tudják,hogy nekünk van címezve, sok embert felháborított ez a beteges iromány.Az első két balesetet én magam meséltem el a cikk írójának és feleségének, míg együtt laktunk a parókián. Nem gondoltam, hogy egyszer még visszaél ilyen információkkal.Mit lehet reagálni egy ilyen írásra? Sajnálatra méltó. Az Úristen irgalmazzon neki.
Hozzászólt: Makay Botond / Péntek, 2009. május 29., 17.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Szerepel-e valakinek is a neve az írásban?! Ha meg nem, akkor kinek fáj? Aki találva érzi magát.Kedves Vélemény, ha besúgói jelentéseket volt módjában olvasni, akkor tudom kiféléről lehet szó.
Különben a különböző újságírói díjakat valószínű, hogy tévedésből adták nekem.
Hozzászólt: Péterfi Bori / Péntek, 2009. május 29., 01.39 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem tudom ki ez az alak, de szánalmas... Mi ez? Ez írás??? Ez egy nagy adag nulla, zéró, semmi. Ráadásul ha ez az alak aki írta még pap is, hát eléggé szomorú. Milyen pap ez? Az ipse minden csak nem pap!!! De újságírónak is eléggé gyenge, sőt nulla, de az a javából!!! Ezek szerint ő még tudja a semmit is fokozni!!! Jaaa, grafomán?! Akkor elnézzük neki... Megértőnek kell lenni egy grafomán pappal! Nem tudja mit cselekszik, pontosabban mit ír...
Komolyan mondom nevetséges.
Hozzászólt: Vélemény / Csütörtök, 2009. május 28., 10.54 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves? Makai Úr?

Döbbenettel olvasom szösszenetét. Na nem a "micsoda szülők" döbbentenek meg, hanem az írás. Fröcsköl belőle a gyűlölet. Maga pap, nemde? Szégyellje magát! A napnál is világosabb, hogy gyűlöl egy fiatal házaspárt, s mint szülőket gyalázza. Hogy "azért a hitvány gyerekpénzért vállalnak gyermeket". Higgye el, ennél aljasabb, hitványabb szöveget csak besúgói jelentésekben olvastam, pld. Petrescu álnév alatt.
Ha majd tudomásomra jut a maga művészneve, ne aggódjon, nyomban közzé teszem.
A szerkesztőség irányában megmaradok jóhiszeműnek. Nem voltak eléggé figyelmesek, ezért közölhették le ezt a gonoszságot. Mindenképpen érdemes lenne elgondolkozni rajta, érdemes-e foglalkoztatni egy ilyen romlott lelkű egyént újságíróként, csak azért, mert grafomán?
Kérdés: Hány gyermeket nevelt fel, Makai úr? úgy, hogy még be sem verték az orrukat? Laboratóriumban, búra alatt nőttek fel?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'