JelenHaz
Hétfõ, 2019. december 09., 10.38

Hatvankodtak a Jelen Házban

A szerző hosszú ideig dedikált a bemutató után
A szerző hosszú ideig dedikált a bemutató után

Szerda délután mutatták be Grosz László Hatvankodom című, legújabb verseskötetét – igaz, pár évet csúszott a kiadás, hiszen „Lacika” már úgymond hatvanötködik. A kötetet régi barátja és kollégája, a Nyugati Jelen szerkesztője, Jámbor Gyula méltatta.

„Lacika nem igazán gyermek, kinézetre sem tűnik annak. Már vagy negyven éve (persze lehet, hogy több, de annyira nem akarom öregíteni magunkat) egy magas, vékony fiatalember állított be a Vörös Lobogó szerkesztőségébe, hogy ő korrektúrázni akar. Akkor ismertem meg Lacikát – de én sem voltam még túl öreg. Tudni kell, hogy mindig a legfiatalabb volt a kifutófiú, addig tehát én. A kifutófiút elég gyakran küldték át a szemben lévő „nagy alimentárába” szovjet vodkát stb. venni, úgyhogy igazán örültem, hogy megszabadultam ettől a tisztségtől.” Így emlékezett meg Jámbor Gyula a szerzővel való ismerkedésről. „Azóta sok idő eltelt, de Grosz László igazi fiatal lélek maradt.”

A könyvre rátérve, Gyuszi – merthogy Jámbor Gyulának is van ám beceneve – elmondta, hogy amennyiben Ficzay Dénes aradológus volt, akkor ő groszológus, már ha elfogadjuk eme szavak létezését. A költőnek már harmadik kötete a jelenlegi, és eddig mindet ő mutatta be. A hetvenkedés tulajdonképpen dicsekvést jelent, elismerést hajhászó beszéd- vagy cselekvésmódot. Grosz László születésének hatvanadik évfordulóján akart hetvenkedni, a szójátékkal élve tehát hatvankodni. „A késés végül is nem baj – nem nagy baj.”

Hogy a méltató kicsit „bőcsködjön” is (ő maga használta ezt a kifejezést!), néhány szót ejtett a költő indíttatásairól. Miért ír a költő? Hiszen semmi külső erő nem kényszeríti rá, és nem is munka, amit mindenképpen papírra kell vetni. A költő tehát azért ír, mert indíttatást érez; olyan filozófiája vagy gondolatai vannak, melyet másokkal is meg kell osztania. Ha nem így van, akkor nem is igazán érdemes olvasni a költőt.

Ha a bemutatott kötetet elolvassuk, rájövünk, hogy a költő életének egy szakaszát osztja meg a közönséggel, kiemelkedő pillanatait vagy erőteljes érzelmi töltettel rendelkező élményeit.

Több részre van osztva a kötet: akadnak szerelmes, alkalmi, vidám és bökversek, valamint egyházi eseményekre vagy történelmi személyekről, jelentőségekről írt költemények is. A délután folyamán a szerző felolvasta A hírnök, Lehetne, Puzzle, Böszörményi Zoltán és Örömlány télapója című költeményeit, valamint elmondta egy, a kötetbe nem került versét is. A népes közönség igazán jól fogadta ezeket; tetszésüket a dedikálással eltöltött hosszú idő is mutatta. Miután mindez véget ért, a vendégek (s természetesen a szerző is) kellemesen elbeszélgettek az előtérben egy-egy pohár üdítő vagy bor mellett. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'