Hegymászósors

Pataki Zoltán

Temes

Képgaléria (2)

Hozzászólás (2)

2009. november 17., 18.11
Kedd

Nyomtatás

Küldd el e-mailben

Temesváron A Bánsági Kárpát Egyesület és a Híres Előadók Programja (HEP) szervezésében a Bartók Béla Líceum dísztermében tartott vetítéssel egybekötött előadást hétfőn este Erőss Zsolt, Magyarország vezető expedíciós hegymászója.

Erőss Zsolt a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat 2009-es Manaslu (Himalája) expedícióját vezette és május 19-én meghódította a negyedik legveszélyesebb nyolcezresként elkönyvelt, 8156 m magas Manaslu csúcsot. Az expedíció egy másik tagja, Barna Dániel csúcstámadása is sikeres volt. A magyar expedíciós hegymászás immár tizedik nyolcezres csúcshódítását beárnyékolta a csúcstámadásban részt vett dr. Szabó Levente halálos balesete. Erőss Zsolt másfél órás, filmrészletekkel és vetített képekkel illusztrált érdekfeszítő előadása során lepörögtek szemünk előtt a közel két hónapig tartó expedíció eseményei, a hegymászók emberfeletti teljesítményei, a csúcshódítás eufórikus pillanatai és rögtön utána a tragikus végkifejlet. Kötélbiztosítással, jégcsákány használatával megelőzhető lett volna Levente balesete? – kérdeztük Erőss Zsolttól a többünkben keserű szájízt hagyó temesvári előadás után. A nyolcadik nyolcezresét meghódító, tapasztalt hegymászó válasza egyértelmű volt: ez a fajta, pillanatnyi figyelmetlenség, lazítás, kihagyás miatt bekövetkezett baleset előreláthatatlan és már csak azért sem előzhető meg, mert a könnyebb szakaszokon kötélbiztosítással haladó hegymászók soha nem érnék el a nyolcezreseket, hiszen mindig kifutnának a csúcstámadásra rendelkezésre álló kevés időből. Az expedíciós hegymászó mindent feláldoz az újabb csúcshódítás érdekében: Erőss Zsolt első gyermeke, Gerda egy héttel az expedíció kezdete után született és édesapja csak másfél hónapos korában ölelhette először karjaiba! Szabó Leventét azonban már nem ölelhette karjaiba a tragédiába azóta sem belenyugvó család. Maradunk a keserű szájízzel és Erőss Zsolt egyik előző előadása alkalmával megfogalmazott válaszával: a hegymászónak nem a hegyet kell legyőznie – mert arra semmi esélye – hanem a saját korlátait. Ez pedig csak annak sikerülhet, aki tudatában van a teljesítőképessége határaival.

Szóljon hozzá