Fölszálott a páva

CCIAT
Hétfõ, 2018. november 19., 02.42
Beszélgetés Téglás Judittal, Téglás Gábor dédunokájával

Hogy követendő példává váljék a névadó

Téglás Judit és Varga Csaba számos értékes dokumentummal ajándékozta meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumot
Téglás Judit és Varga Csaba számos értékes dokumentummal ajándékozta meg a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumot

A dévai magyar oktatási központ névadójának, Téglás Gábor régésznek, tanárnak, iskolaigazgatónak, a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat alapítójának dédunokája, a Budapesten élő Téglás Judit kereste fel a  napokban a dédapja nevét viselő tanintézményt, gazdag dokumentációs anyaggal ajándékozva meg az iskola közösségét. A többnapos látogatás végén beszélgettünk az itt megélt tapasztalatokról, a nagynevű dédapáról, szellemi örökségéről és ennek továbbadási lehetőségeiről.

 

– Édesapám, aki Téglás Gábor unokája volt, öt éve sajnos elment közülünk és nagyon sok olyan dokumentum volt otthon, amit ő nem tudott ide elhozni. Úgy határoztam, hogy ezeknek az anyagoknak itt van a méltó helyük ebben a gimnáziumban, hogy az itt tanuló diákok megismerjék az iskola névadójának életútját, azt, hogy milyen sok-sok tudás volt az egész családban. Téglás Gábornak hat gyermeke volt és mindegyik tanulás által vitte nagyon sokra a világban. Hogy tudjanak erről a gyermekek. A legelső cél az volt, hogy meglátogassam az iskolát, és hogy elhozzuk ezeket a papírokat, képeket, hogy itt meg tudják mutatni az iskola diákjainak, ki is volt Téglás Gábor valójában.

– Első ízben látogatta meg az iskolát, de a családnak bizonyára tudomása volt erről a tanintézményről.

– Igen. Az gimnázium megnyitása idején az iskolaigazgató felkereste édesapámat, eljött hozzánk Budapestre és elmondta, hogy meg fog nyílni itt Déván egy önálló magyar tanintézmény, melynek az ő nagyapja lenne a névadója. Természetesen örömmel fogadta édesapám a hírt, nagyon büszke is volt erre és nekünk is elmondta. Ennek immár tíz esztendeje és édesapám nem juthatott el ide, hogy lássa is ezt az iskolát. De tudtunk róla.

– Milyen dokumentumokat hoztak el ez alkalommal Dévára?

– A dokumentumok nagy része közvetlenül kötődik Téglás Gábor életéhez, munkáságához. Több évtizedig tanított Erdélyben, iskolaigazgató is volt és ebből az korszakból nagyon sok dokumentum maradt meg, amit a családban őriztünk. Továbbá családi vonatkozású fényképeket, papírokat, több évszázadra visszanyúló iratokat is hoztunk. Dédapámnak két felesége volt, róluk is vannak fényképek, illetve a hat gyermekről. Többek közt egy háromkötetes emlékkönyv is fennmaradt, amit a gyermekek több éven keresztül írtak, rajzoltak. Gondolom, ez közelebb hozhatja az iskola névadójának szellemiségét az iskola diákjaihoz, szakmai és emberi oldaláról is megismerhetik őt.

Milyen élmény volt megérkezni ide?

– Hihetetlen élmény és nagyon megható. Sajnálom, hogy édesapám nem élhette át. Jó látni ezt az iskolát, a közösséget, hogy mindenki magyarul beszél, hogy megtartották ezt, hogy óvodás kortól érettségiig össze tudja fogni e tanintézmény a gyermekeket, hogy magyarul tanulhatnak. Bízom benne, ha többet tudnak a névadóról, még inkább törekedni fognak a széleskörű tudás megszerzésére.  Téglás Gábor rengeteget publikált régészeti kutatásairól, Daciáról, oktatási témákról és édesapám ezt mind megőrizte. Most elhoztuk és nekem, mint dédunokának nagyon nagy élményt jelent, hogy mindezt átnyújthatom.

Az iskolalátogatáson túl mennyire sikerült megismerni ezt a vidéket, ahol Téglás Gábor élt és kutatott?

– Először Kolozsváron álltunk meg, ahol a házsongárdi temetőben megkoszorúztuk Téglás Gábor fiatalon elhunyt fiának, ifj. Téglás Gábor költőnek, újságírónak a sírját. És voltunk Krasznán, dédapám testvérének az unokájánál, majd itt Hunyad megye szépségeivel ismerkedtünk. Csodálatos volt a vajdahunyadi vár, Bethlen Gábor szülőháza. Most már tudjuk, milyen gyönyörű vidéken élt és kutatott a dédapám.

– Déván az iskola őrzi Téglás Gábor nevét. Ezen kívül a van-e tudomása más olyan intézményről, közösségről, amely ápolná szellemiségét?

– Intézményről nem tudok. Leginkább talán a népes családjában sikerült továbbvinni az ő tudásvágyát, lelkületét, hivatásszeretetét. A családban sokan foglalkoznak régészettel, illetve ehhez kapcsolódó szakmával. Az én ikertestvérem – egypetéjű ikrek vagyunk – geodéta szakmát tanult. Én más területet választottam, ápoló vagyok a baleseti sebészeten, így szakmailag merőben távol állok dédapám örökségétől, de a már szinte fanatikus hivatástudat bennen is megvan, az életem a kórházi munkámról szól. És említettem, hogy felkerestük dédapám testvérének unokáját is Krasznán, aki szintén régész és a fia is ezt a szakmát folytatja.

Most több napot töltöttek Déván és sikerült szorosabbra fűzni a kapcsolatot az iskolával, a vidékkel. Van-e elképzelés, hogyan szeretnék ezt a jövőben ápolni?

– Most voltam először Erdélyben, az iskola hihetetlen pozitív élményt sugároz. A diákok látványa nagyon sok erőt ad nekem a jövőben. Szeretnék visszatérni, amilyen sűrűn csak lehet. Hozni, ezután már csak magunkat tudjuk hozni az iskolának, mert ami dokumentumunk volt, azt most mind átadtuk. Igazából azt szeretném, hogy minél többen megismerjék ezeknek a dokumentumoknak a tartalmát. Ha lehetne, egy állandó kiállítás keretében. Hogy a gyermekek tudjanak példát venni iskolájuk névadójának életéről, munkájáról, családjáról, hogy ne csak művei által ismerjék őt, hanem személyes vonatkozásban is és ez serkentően hasson az ő életükre is. Hogy meglássák, milyen sokra lehet vinni tanulás és munka által és kedvet kapjanak ahhoz, hogy ők is ezt az utat járják.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'