https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 12.08

Hullámvölgy utáni bizakodás

Hullámvölgy utáni bizakodás
Hullámvölgy utáni bizakodás

Arad – Szabó Zoltán agronómussal, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás ügyvezetőjével az elmúlt évi munkáról, illetve az idei tervekről beszélgetünk.

Mit lehet elmondani a tavalyi eredményekről?

A mezőgazdászok általában a nehézségeikről beszélnek, s ennek realitásalapja is volt az elmúlt években. A tavalyit megelőző két év időjárás, a felvásárlási árak alakulásának a tekintetében is kegyetlenül nehéz volt minden mezőgazdász számára. Akkor kilátástalan helyzetbe került a mezőgazdaság. Szerencsére, az elmúlt év közepes termései, de leginkább a kedvező felvásárlási árak alakulása valamelyest helyrehozta e fontos ágazatot, a mezőgazdászok reménykednek.

 Térjünk ki a részletekre is.

Nagyjából 700 hektáron gazdálkodunk, ami több mint 300 ember tulajdona. Tavaly az összterület 95%-át hivatalos bérleti szerződések alapján műveltük meg. Tagjaink jelentős része kapja az életjáradékot. A bérleti szerződésekben mindenkinek a termőföldje minőségét figyelembe véve, rögzítettük a normális időjárási viszonyok között feltétlenül megtermelhető osztalék mennyiségét.

 Minőségi osztályonként mennyi az osztalék?

– Három kategóriát határoztunk meg, a legjobb minőségű termőföld hektárja után 650, a leggyengébb után 400 kiló gabonát biztosítunk azzal a feltétellel, hogy a földadó kivételével a megművelés minden költségét a társulás fedezi.

 Van, ahol a földadót is a társulás fizeti.

– Ahány ember, annyi adózási mód létezik, ráadásul sem a házam, sem pedig az autóm után nem fizeti más az adót. A közgyűlés döntése értelmében minden tulajdonos maga fizeti termőföldje adóját. Egyébként az erdőhegyi földadó nagyjából a kétszerese a környékbeli településekének, 35 lej helyett nálunk 70 lej az évi földadó, mivel mi városnak számítunk. Ha az életjáradék feléből a tulajdonos ki tudja fizetni a földadót, ráadásul még egy tisztességes osztalékot is kap, jobban megéri bérbe adni, mint eladni a földet. A földművelés számunkra jóval költségesebb, mivel a földterületünknek csupán az egyharmada fekszik a település mellett, egyharmada Csintye, Fazekasvarsánd és Simánd között, a többi Ágya és Tőzmiske térségében, szétszórva található. A nagy távolságok miatt jóval nagyobbak az üzemanyag-költségeink, ráadásul sokat közlekedünk nemzetközi főúton, ahol csak közúti traktorosok vezethetnek, közeledésbiztonsági szempontból kifogástalan járműveket.

 Milyen termésátlagokat értek el tavaly?

– Búzából 4000 kiló fölött, tritikáléból 3500, kukoricából 5500, míg napraforgóból 3000 kiló termett átlagosan, hektáronként. A földtulajdonosok pontos nyilvántartás szerint fele-fele arányban búzát és kukoricát vagy a termények ellenértékét kapták.

 A gépállományon sikerült újítani?

– Az állandó felújításra szorulna, az utóbbi két évben azonban nem vásároltunk új gépeket, noha a kis teljesítményű traktoraink alaposan lefutották magukat, azokat már nem is használjuk. Idén mindenképp vásárolni szeretnénk gépeket, érdeklődéssel olvastam a Környezetvédelmi Minisztériumnak az elhasznált traktorok lecserélését célzó kezdeményezését.

 Hány alkalmazottja van a társulásnak?

– Velem, a könyvelővel, a raktárossal, a mezőgépészekkel és az állattenyésztőkkel együtt 15-en, ami minimális létszám.

 Elvégezték-e az őszi mélyszántásokat?

– Legnagyobb részt igen, egy kevés vízállásos területet nem lehetett felszántani, az tavaszra marad. A felszántott területből 70 hektárra tritikálét, 160 hektárra búzát vetettünk, amiből azonban többet szerettem volna vetni. A helyébe is kukorica, továbbá napraforgó kerül.

 Hogyan látja a mezőgazdaság jövőjét az EU-ban?

– Természetesen szeretnénk kihasználni a pályázati lehetőségeket, csakhogy egyetlen pályázatot sem szegény ember számára találtak ki, mivel egyrészt önrész szükséges, ráadásul az egész értékhez banki hitel, az uniós pénzeket azonban csak utólag, a befektetés megtételét követően folyósítják, ha a pályázat nyerő. Eddig tőkehiány miatt nem pályáztunk, de feltétlenül szeretnénk. Főleg az állattartást kívánjuk korszerűsíteni, jelenleg 40 Román tarka fejőstehenet tartunk, a tejüket szervezetten átveszi egy tejfeldolgozó. Hogy van-e jövője a mezőgazdaságnak? Ha nem látnék benne perspektívát, nem foglalkoznék vele, noha az önbizalmat gyakran lerombolják a tőlünk független körülmények. Szerintem lassan a döntéshelyzetben lévő szakemberek is kezdik belátni: a mezőgazdaságot nem szabad letiporni, az eddigi mértékben megalázni, mert az az emberi lét, a megélhetés forrása. Ha tönkreteszik a termelőket, ki teremti elő a kenyeret? Úgy érzem, a hullámvölgyből kilábaltunk, van okunk a bizakodásra.

– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'