Fresh Corner
Csütörtök, 2019. április 25., 05.27

Így volt rendelve

 
 
2019. február 07., 18.09
Csütörtök

Az idősebb korosztály bizonyára rájött, hogy a címet Tömörkény Istvántól kölcsönöztem, aki 1904-ben megjelent azonos című novellájában azoknak a tehetséges falusi fiataloknak állít emléket, akiket családjuk a szűkös anyagi helyzet miatt nem tud iskoláztatni. Elekes Ferkó azért nem tanulhat tovább, mert a városban tanuló bátyját kell majdani keresetével támogatnia. A család ugyanis két diák taníttatási költségeit képtelen előteremteni. A gyermek iskoláztatására a szülőket rábeszélni igyekvő tanító belátja, hogy az apának igaza van, amikor azt mondja, hogy ez a sors rendelése. Ő maga még rezignáltan meg is toldja: „Igen, áldozatoknak kell lenniük. Rendelve van, hogy áldozatok tétessenek”. A novella zárógondolata akkor jutott eszembe, amikor a Balta János szerkesztette értékmentő könyv, a 100 év Romániában – Örökségünk Arad megyében című, szülőfalumról és Fakertről szóló fejezetéről egyik adatközlőmmel beszélgettem. Fakert híres szülöttei között első helyen szerepel Gáspár Istvánnak, a későbbi neves orvosprofesszornak a neve. Gáspár doktor Szentleányon végezte elemi iskolai tanulmányait, és tanítója, Pongrácz István már akkor nagy jövőt jósolt neki. „De nemcsak Pityukát dicsérte Pongrácz tanító – mondja adatközlőm –, hanem az egyik osztálytársát, Lacikát is, aki szintén jó képességű, éles eszű kisdiák volt.” Csakhogy B. L.-t szülei nem taníttatták tovább, mert kellett itthon a munkaerő. Nem voltak ugyan nincstelenek, de az iskoláztatás költségei mégis meghaladták volna anyagi lehetőségeiket. Ezért az alapismeretek elsajátítása után B. L. – sok kis társához hasonlóan – 11-12 éves korától az állatokat legeltette, vagy segített a néhány hektár termőföld megművelésében.                                                                                                                                                             Szintén a Tömörkény-novella jutott eszembe akkor is, amikor Seres Margitról megtudtam, hogy beíratták ugyan az aradi Zárdában működő tanítóképzőbe, de tanulmányait nagyon hamar abba kellett hagynia, mert a ’46-os nagy szárazság miatt a Székelyföldet elhagyni kényszerült családja a taníttatásával járó anyagi áldozatot nem tudta tovább vállalni. Szerencsére Manci néni két gyermekének megadatott a lehetőség, hogy megvalósítsák álmaikat. Ő maga megtalálta és megállta helyét – diploma nélkül is – a társadalomban, a közösségben.  Munkahelyén értékelték szorgalmát, megbízhatóságát, tisztaságszeretetét. Nyugdíjas évei is aktívan telnek. Bár népes családja nem lakik vele, gyermekei, unokái, dédunokái rendszeresen látogatják, a családi és vallási ünnepeken együtt vannak. Ideje nagy részét mégis a nagyobb család, a református gyülekezet szolgálatára fordítja évtizedek óta. Egyházáért és a maroknyi magyar közösségért vállalt áldozatos munkálkodását tavaly Szondy Géza-díjjal ismerte el a Szentleányi Református Egyházközség, amelynek nevében nyolcvanadik születésnapja alkalmából szeretnék gratulálni a Nyugati Jelen hasábjain (is). Ugyanis Manci néni nagyon szeret olvasni. Kedvenc olvasmánya ez a napilap, amelynek évtizedek óta hűséges előfizetője és olvasója.

Isten éltesse sokáig, Manci néni erőben, egészségben családja, gyülekezete és a szentleányi magyarság örömére!

 

Nagy Gizella

magyar nyelv- és irodalomtanár

 

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'