Hétfõ, 2017. április 24., 02.40
Iskolatalálkozó Tornyán

„Jó nekünk itt lenni”

Egy tűt talán le lehetett volna ejteni a kultúrotthonban
Egy tűt talán le lehetett volna ejteni a kultúrotthonban

Éveken keresztül volt nemzetiségi találkozó, majd ezzel egybekötött falunap Tornyán, idén (pontosabban még valamikor tavaly ősszel) úgy döntött a kezdeményező Pro-Pir-Kult elnöke, Tóth Piroska többek megkérdezését követően, hogy idén rendezzenek valami mást: iskolanapot, amelyre meghívják az iskola valamennyi volt diákját. 

S hogy valami különleges is legyen az összejövetelben: ez alkalommal állítsanak emléktáblát az „új” iskola falán Péter Antalnak, aki évtizedeken át volt a helyi iskola igazgatója, s akinek idején az „új” iskola épült.

Ünnepi misével kezdődött a június elsejei találkozó, a helyi római katolikus templom hosszú ideje nem látott ekkora tömeget: pótlócákat kellett beállítani, hogy jusson ülőhely. Ft. Király Árpád marosi főesperes, tornyai plébános mellett öt gyermek és négy felnőtt ministrált, jelezve az alkalom kiemelkedő voltát. Szívhez szóló prédikációját a szónok bibliai példázatokból kiindulva a találkozás, az egymásra mosolygás örömének motívumára építette fel. És nem felejtette el megjegyezni: az utóbbi tíz évben Tornya katolikus híveinek száma 359-ről 248-ra esett vissza, azóta volt 111 temetés, 14 keresztelő és mindössze 7 esküvő…

A szentmise után, amelyen jelen volt Antal Péter pécskai polgármester is,  az immáron szemerkélő esőben az iskola falán elhelyezett emléktábla felavatására került sor. Miodrag Stanoiov pécskai alpolgármester az iskolaépítő igazgatót és emléktáblát állítóit méltatta, majd Ujj János, a Péter Antal utáni első és Toth Daniel, a jelenlegi iskolaigazgató leplezte le a kétnyelvű emléktáblát.

A tömeg aztán a kultúrotthonba vonult, ahol folytatódott az ünnepség, amelyet Nagy István pécskai tanár, a tornyai iskola egykori diákja és oktatója nyitott meg, majd az ünnepség „szóvivője”, Jámborné Cucuruzan Ilona olvasta fel a családi okokból távolmaradt Delia Ungureanu romántanárnak az egykori diákokhoz, kollégákhoz szóló üzenetét. Ujj János, aki még tanárként „szolgált” Péter Antal igazgató keze alatt, majd követte őt az igazgatói székben, meghatottan emlékezett az egykori kollégára, akitől azt tanulta: a gyerekeket úgy kell nevelni, oktatni, hogy a tanár szemlesütés nélkül nézhessen a szülők szemébe. Hegyi Ágnes, az unoka emlékezett a Tatára, majd felolvasta testvére, a másik unoka tengerentúlról érkezett üzenetét (mindketten az Egyesült Államokban élnek, Ágnes erre az alkalomra érkezett Tornyára!). A találkozó alkalmára kiadott, Tornyai tanítók és tanulók című 220 oldalas könyv bemutatójával folytatódott a műsor. A ma Magyarországon élő Szabó István egykori tornyai diák méltatta a nagyon rövid idő alatt megszületett kiváló munkát, majd Nagy István, a szerző (mondjuk-e? – a meghatottságtól el-elcsukló hangon) ismertette a kötetet, amelyben 1939-től jószerével valamennyi, 7 vagy 8 osztályt Tornyán végzett tanuló, illetve pedagógus neve benne van, s száznál több fotó is segít az emlékezésben.

A mű, mondhatja a kívülálló és elfogulatlan szemlélő, a 24. órában született, amikor még van, akit érdekel, és van, aki forgassa (úgy kétszázötven példány, majdnem az összes, „elkelt” a délután folyamán. Szabó István úgy 10-12 ezer évre saccolta a jelenlévők össz-életkorát, alighanem helyesen. Húsz év múlva, a plébános úr statisztikáját figyelembe véve, hányan jöhetnének el egy ilyen találkozóra? A szombatin – az Amerikába származottakon kívül – ott volt dr. Péter Zsolt Franciaországból (az emléktáblát kapott Péter Antal unokája), a nagyvarjasi Sirkó István Németországból is, többen távoli romániai helységekből érkeztek. De utánpótlás nincs – a szerb iskola rég megszűnt, a magyar nem olyan rég, de szintén –, és a faluban az utóbbi egy-két évtizedben alig van gyerek, bár a szombaton a vendégek tiszteletére fellépő helybeli óvodások, iskolások még megtölteni látszottak a színpadot.  

A találkozóra talán a vártnál is több egykori diák és tanár jött el, a falu ennyi egymást megölelő embert, ilyen széles mosolyokat rég látott. Szép nap volt, a résztvevők jó étvággyal fogyasztották a két főszakács, Horváth Sava és Enache Viruca ízletes főztjét (2150 töltött káposzta készült!), és sokan táncoltak is a szűk helyen az egykori tornyai diák, Pintér András és Öcsi zenéjére. Azzal a kimondatlan reménnyel, hogy nem ez volt az utolsó iskolatalálkozó.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2013. június 04., 21.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves nevesincs Matyi!

A városi tanács NEM Nagy Istvánt, hanem a rendezvényt támogatta!
A rendezvény támogatására jóváhagyott összeget NEM az RMDSZ alkudta ki!
A támogatásul adott összegért senkinek se kellett alkudnia!
Nem szerepeltem! Dolgoztam, és letettem egy könyvet a tornyai, nagyvarjasi, szederháti, Arad megyei, erdélyi, összmagyar asztalra.

Sértéssel fölérő hozzászólása Önt minősíti.
Hozzászólt: Matyi / Kedd, 2013. június 04., 21.04 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az RMDSZ kialkudta neked a pénzt a polgármesteri hivataltól, hogy te Pista szerepelhess. Vegyük ezt igy!
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2013. június 04., 15.36 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A találkozón készült képeim:
http://nagyistvan.pecska.ro/?p=2515
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2013. június 04., 12.14 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Örömünnep volt.
Megjelent a DLP-s magyar polgármester és szerb alpolgármester valamint a Pécskai Városi Tanács négy román képviselője de a két RMDSZ-es, Kocsik Imre, a kisperegi magyar iskola igazgatója, és ifj. Zágoni Szabó András, a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Arad megyei ügyvezetője, ha jól tudom, nem tartotta érdemesnek eljönni a szombati eseményre.
Kit képviselnek ezek az urak?

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu