https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 03.30
Hittantábor Déván

Jót s jól! Ebben áll a nagy titok

Meghitt beszélgetésen Kiss Mónika tanítónő zöld csapata
Meghitt beszélgetésen Kiss Mónika tanítónő zöld csapata

Kazinczy Ferenc gondolatára épült idén a dévai Szent Antal plébánia hittanos tábora, melyben 57 helyi és környékbeli gyermek vett részt.

– Arra gondoltunk, hogy idén helyben maradunk, hogy minél többen bekapcsolódhasson a tevékenységekbe. És örömmel láttuk, hogy az egészen kicsi, iskolába készülő gyermekek is hűségesen bejártak és nagyon jól feltalálták magukat a táborban. Kerettörténetként a Teremtés könyve, illetve Dávid és Góliát története szolgált. Ehhez kapcsolódott a tábori himnuszunk is. És több szülő mesélte, hogy a gyermekek már otthon ébredéskor lelkesen fújták, hogy látok sok új Dávidot, akik egy akarattal mennek a cél felé. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen szép számban összegyűltünk mindennap, hogy olyan sok jó szándékú segítő akadt a pedagógusok és szülők körében illetve hogy a gyermekeken érezni lehetett, hogy a történet megérintette lelküket, valóban igyekeztek jobbá válni, Kazinczy gondolatának jegyében sok jót és jól tenni – összegzett Fr. Főcze Bonaventúra plébános, örömmel nyugtázva, hogy három éve tartó dévai szolgálata idején folyamatosan tapasztalja a plébánia életébe bekapcsolód gyermekek számának növekedését.

A táborba valóban jókedvvel érkeztek a gyermekek. Ha valaki pár percet késett, az egészen biztosan a szülők elfoglaltsága vagy a közlekedési dugók rovására volt írható, mert a gyermekek már kora reggel türelmetlenül várták az indulást. A zenés gyülekezőkön Dulinszky Izabella és Domokos Izabella tanárnők jóvoltából már meg lehetett tekinteni az előző nap fotóit és a tábor területén zöldellő fákon többször is névre szóló kedves gondolatok várták a táborozókat.  A reggelek szentmisével indultak. Az itt elhangzó bibliai történeteket aztán saját meglátásuk szerint is feldolgozhatták a gyermekek, kvízjáték, színpadi szerep formájában, vagy egyszerű beszélgetésen. – Már ezeken az alkalmakon gyűjteni lehetett a kincset, amit táborunkban a paszulyszemek jelképeztek. A gyermekek a tábor egész ideje alatt csapatokban tevékenykedtek, és minden csapat igyekezett minél több paszulyszemet begyűjteni példás magatartással, egymásra figyeléssel, illetve néha versenyszerű játékokban szerzett pontszámmal. A paszulyszemekkel a tábor vége felé színes téglákat lehetett vásárolni, amiből utolsó két nap megépítettük a templomot. A csapatok minden kincsüket beváltották azért, hogy közös erőfeszítéssel egy sokkal nagyobb kincs birtokába jussanak. Hiszen a templom az Isten háza, és arra próbáltuk rávezetni a gyermekeket, hogy lelkükben vigyék magukkal a jó Isten végtelen szeretetét, mint a teremtett világ legnagyobb kincsét – fogalmazott Kun-Gazda Kinga-Viola táborvezető tanárnő.

A szentmise és az azt követő interaktív megbeszélés nyomán közösségi játékokkal teltek a délelőttök. Közben a plébánia konyháján a Daradics Annamária és lelkes nagymamák, anyukák sütötték-főzték a finom ebédet, amit a gyerkőcök nagy örömmel fogyasztottak. Azt is, amit otthon csak ímmel-ámmal esznek meg. A délutánokat műhelyfoglalkozások tették színessé. Lehetett gyöngyöt fűzni, kartont kivarrni, gipszformát önteni, quillingezni és Sebestyén ferences testvér rögtönzött műhelyében a faragást is kipróbálhatták a gyermekek. Voltak, akik szívük szerint egész napjukat a műhelyben töltötték volna, s néha innen-onnan el is lógtak, hogy faraghassák kis remekműveiket.

– A gyermekek többsége igyekezett minden kézműves műhelyben több tárgyat elkészíteni, hogy a tábor végén megajándékozhassák velük szeretteiket. Én a kartonvarrást vezettem és őszinte csodálattal néztem, ahogy a nagyobbacska legények is türelemmel és kitartással öltögették a színes fonalat a kartonba. Nyilvánvaló volt, hogy kezük munkájával örömöt akarnak szerezni valakinek. Nagy élmény volt itt lenni és gyermekekkel, kollégákkal közösen boncolgatni Kazinczy gondolatát, hogy a jó Isten szeretetétől áthatva hogyan tehetünk minél több jót, jól – fogalmazott Széll Bíborka tanítónő, aki pedagógustársaival együtt szívvel-lélekkel vett részt a hittantábor levezetésében.

A táborban készült kézműves tárgyakból a táborzáró napon kerekedett zivatar miatt nem sikerült szabadtéri kiállítást rendezni. A gyermekek azonban így is bemutatták a tevékenységek egy részének eredményét. Már a hálaadó szentmisén közösen énekeltek, majd a közeli Magyar Ház színpadán előadtak néhány gyimesi népdalt is, melyet Antal Tibor gyimesfelsőloki énekes tanított meg nekik. Mint mondta, számára is nagy élmény volt részt venni e táborban, családjával örömmel kapcsolódott be a tevékenységekbe, gyermekei egészen otthon érezték magukat itt, a szülőföldjüktől több száz kilométerre eső dél-erdélyi szórványban is.  

A népdaléneklés mellett két kedves színdarabot is bemutattak a táborzárás alkalmával a gyermekek. A csapatok egy része Kun-Gazda Kinga Viola és Kajcsa Erika tanítónők vezetésével adta elő a Csicseri történetet, ami nem csupán a közönség körébe hozott derűt, de maguk a kis szereplők is szemmel láthatóan mulattak a kiparodizált emberi gyarlóságokon. Osváth Piroska, Széll Bíborka tanítónők és Boboc Csilla vezetésével a csapatok másik része Max Lucado Értékes vagy című meséjét vitte színre.

– Max Lucado egy olyan szerző, aki a keresztény érétkeket próbálta gyermekközelivé tenni. Műveiben a főszereplő Pancsinello, egy kis famanó. Az általa írt sok történet közül azt választottuk ki, melynek üzenete, hogy a Teremtőnk számára mindannyian értékesek vagyunk, és nem arra kell figyelnünk, amit a társaink gondolnak rólunk, hanem olyan életre kell törekednünk, amely Istennek tetsző. A gyermekek nagyon nagy örömmel fogadták ezt a történetet, talán még a legkisebbek is ráéreztek arra, hogy a megbélyegző szürke pöttyök vagy éppen ragyogó csillagok csak akkor ragadnak ránk, ha fontosnak tartjuk őket, ha az emberek bírálatainak vagy elismerésének rabjai vagyunk. Aki szabadon, Istenre tekintve él, arról lepörögnek a bélyegek – foglalta össze a történet üzenetét Osváth Piroska tanítónő.

A tábor felszabadult, vidám hangulata a vasárnapi zárónapon a plébánia teljes közösségét magával ragadta. A táborozók szülei, nagyszülei mellett sokan vettek részt a Magyar Házban megtartott előadáson. És ezt követően együtt ültek asztalhoz, elfogyasztani az egyháztanácsosok és Balázs Hajnal szakácsnő által készített ízletes gulyást.

– Idén is azzal a céllal szerveztük a hittanos tábort, illetve az azt záró plébániai családos napot, hogy induljon jól ez a nyár. Úgy érzem, ez sikerült, mindenki lélekben gazdagodhatott a napokban – fogalmazott fr. Főcze Bonaventura. S habnak a tortán elővarázsolta a tanévzárón beígért hatalmas adag fagylaltot is, amiből minden jelenlévő gyermeknek jutott. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'