JelenHaz
Csütörtök, 2019. december 12., 12.31
Kávéházi beszélgetés Böszörményi Zoltánnal

Kalandozás az irodalom varázslatos világában

A költő dedikálja könyveit temesvári olvasóinak
A költő dedikálja könyveit temesvári olvasóinak

A kávéházi beszélgetések sorozat keretében, október 5-én, szombaton Mátray László temesvári színművész vendége Böszörményi Zoltán József Attila-díjas költő, író, az Irodalmi Jelen főszerkesztője volt. Az izgalmas beszélgetésre a Klapka kávézóban került sor, abban a történelmi épületben, ahol Klapka József, Temesvár későbbi polgármestere, Klapka György szabadságharcos honvédtábornok apja 1815-ben megnyitotta Magyarország első, 4000 kötetes vidéki kölcsönkönyvtárát.

Mátray László a „kafkás” hagyomány jegyében (a beszélgetés-sorozat eredetileg az időközben csődöt jelentett Kafka kávéházban indult) Franz Kafka-idézetekkel kezdte a beszélgetést, majd arról faggatta a költőt, hogy milyen érzés sokkötetes, világszerte ismert írónak-költőnek lenni. Böszörményi Zoltán azt állította, hogy ami az irodalmi teljesítményét illeti, mindig elégedetlen önmagával, mindig valami újat, valami megdöbbentőt akar az olvasónak nyújtani. „Nem szeretem újraolvasni a könyveimet, mert attól tartok, hogy fel kell tegyem magamnak a kérdést: ezt én írtam?” Ahhoz, hogy összeálljon egy regény, fogódzókra, „mankóra” van szüksége az írónak, amit a Sóvárgás című könyv születésének a történetével illusztrált a szerző. A döbbenetes könyv egy kislányról szól, aki a szó szoros értelmében belehal az anyai szeretet utáni sóvárgásba. Az író felkereste a szívszorító történet alapjául szolgáló eset helyszíneit, meglátogatta a kórházat, ahol a kislány elhunyt, felkereste a szülői házat, mégis valami hiányzott a könyvhöz. A Sóvárgás című kisregényével aggasztó társadalmi jelenségre szeretné felhívni a figyelmet Böszörményi Zoltán: a külföldön dolgozó szülők itthon maradt kiskorú gyerekeinek a sorsára, amely olyan tragédiákat szülhet, mint a történetbeli kislány esete. A beszélgetés során sok mindent megtudhattunk a novella- és regényírás műhelytitkairól, a Füst című novelláskötet, az Éj puha teste vagy a Regál című regény születésének körülményeiről.

Az irodalmi kalandozás második részében Böszörményi Zoltán, a költő mutatkozott be a temesvári olvasóknak. „A versnek több funkciója van: elgondolkodtat, élvezetet tud adni, de olyan információkat is szolgáltat, amelyek kultúrértékűek” mondta Böszörményi Zoltán, aki elsőként Majorana az Arno partján sétál című költeményét olvasta fel. A vers annak a történelmi ténynek a továbbgondolása, hogy az Úr 1504. esztendejében négy zseni olasz művész élt Firenzében vagy annak környékén: Leonardo da Vinci, Michelangelo és Raffaello Firenzében, Sandro Botticelli pedig Firenze mellett, de gyakran bejárt a városba. A következőkben megismerhettük a Soha véget érő szeretkezés című verseskötet címadó versét, annak illusztrálására, hogy mekkora súlya van egy izgalmas verscímnek. „A vers a korrupcióról szól és eredeti címe is ez volt: A korrupció. Ebben a formában senkit sem érdekelt. Amikor szerkesztői ötletre a versnek a Soha véget nem érő szeretkezés lett a címe (a vers egyik sora – szerk. megj.), néhány nap alatt 37 000 olvasója volt az interneten!” – mondta Böszörményi Zoltán, aki befejezésül felolvasta a két költőóriás, József Attila és Ady Endre gondolataira reflektáló, A vers nem lett osztályharcos és El nem küldött levél Ady Endrének című költeményeit. „Ady Endre mutatta meg nekem, ha a versben nincs szenvedély, nincs indulat, nincs tűz, akkor az nem vers. Ezt a tüzet, a szenvedélyt próbáltam kohéziós erővé kovácsolni ebben az emlékversben” – mondta a költő Ady halálának 100-dik évfordulójára írt verséről, amelynek utolsó két szakasza így hangzik:

„Fürödtél fűben, fürödtél csókban,
fürdesz ebben a rettenetes nagy elmúlásban.
Senki sem keres, senki sem kiált utánad
Zilahon, egykori iskoládban.
Magyar gyerek kacagása
többé nem visszhangzik az udvaron.
Mi lett, mondd, mi lett a Hadak Útján
a vörös jelekből?

Ma darabokban az ország,
melynek a proletár fiú versét írtad,
forognak apáink,
forognak sírjukban.
De te aludj, mi majd letérdelünk előtted.
Legyen álmod könnyű,
áldott legyen csillag-sorsú versed!”

A beszélgetés során szó esett író- és költősorsokról, Márai Sándorról és a nemrég elhunyt Konrád Györgyről, akit A sejtelem és a képzelgés örvényei című verssel köszöntött volt 85. születésnapján Böszörményi Zoltán. Az izgalmas irodalmi kalandozásnak Mátray László vetett véget, aki szerint Böszörményi Zoltán „elvarázsolt bennünket, úgy hallgattuk, mint a gyermekek az esti mesét, és reggelig elhallgatnánk, olyan érdekesen adta elő”. A jó hangulatú rendezvény végén Böszörményi Zoltán próza- és versesköteteit dedikálta temesvári olvasóinak.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'