JelenHaz
Vasárnap, 2019. augusztus 25., 16.45

Katolikus Ifjúsági Nyári Tábor Kengyeltón

A katolikus ifjúsági nyári tábor résztvevői
A katolikus ifjúsági nyári tábor résztvevői

A temesvár-józsefvárosi plébánia idén is szervezett katolikus tábort a temesvári gimnáziumi tanulók részére magyar nyelven, amelynek immár hagyományos helyszíne a Krassó-Szörény megyei horvátok lakta falu, Kengyeltó (Rafnic) volt. Június 23–27. között mintegy 70 fiatal vett részt az ötnapos lelki és szabadidős programon. Az ott szerzett élményekről két résztvevő nyilatkozott.

„A tábor nagy lelki feltöltődést nyújtott az ott nyaraló temesvári diákoknak.

A tábornak van egy lelki kerete, hiszen a közös ima átfogja az egész napot. A délelőttöket lelki feltöltődéssel töltöttük. Tanáraink, Zsolt pap bácsi, valamint a segítődiákok minden nap egy-egy lelki témát készítettek, amelyeket kiscsoportokban beszéltünk meg. A délután folyamán sokat játszottunk és kirándultunk. Engem az Istennel és emberrel kötött barátság témája ragadott meg a legjobban. Most ezt szeretném egy kicsit kifejteni.

Megtanultuk, hogy egy örök életre szóló barátsághoz idő kell, valamint azt, hogy igaz barátokat szerezni valóságos kihívás. De mit jelent az, hogy igaz barát? Az a valaki, akiben megbízom, elfogad engem olyannak, amilyen vagyok és soha nem hagy ott a bajban, nem fordul ellenem. Néha az ember csak halálos ágyán tudja meg, hogy voltak-e igaz barátai, mert sok az érdekbarátság. Ezért fontos, hogy ismerjük önmagunkat és tudjuk, hogy kik vagyunk. Sokan nem értik meg, hogy miért történik olyan sok rossz velük, igazából nem tudják, hogy mindennek oka van, mint ahogy azt a híres közmondás is mondja: Minden rosszban van valami jó. De a pánik és a kétségbeesés sokakban rosszakaratot gerjeszt, mert a gonosz elhiteti, hogy Isten nem szeret minket és így alakul ki napjaink egyik legnagyobb problémája, az ateizmus. Pedig Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta (Jn 3,16). De legnagyobb a szeretet (1 Kor 13,13), és ez minden problémán átsegít.

Barátságot kötni nemcsak egymással, hanem Istennel is fontos, mert közösen még egy egész országot is le tudunk győzni. Oloffson Placid magyarországi bencést idézve: ’A Szovjetunió mindent megtett, hogy tönkretegyen, én mégis itt vagyok kilencven évesen, de hol van a Szovjetunió?’ Ekkor teljesedik be a Szentírás szava, mert Jézus megígérte, hogy ’az én egyházamon a pokol kapui sem vesznek erőt’ (vö. Mt 16,18). Viszont hogy Isten barátai legyünk, el kell fogadnunk az ajándékait és a parancsait. A legnagyobb ajándék az életünk. A másik ajándék a bátorság, aminek a legnagyobb ellensége a félelem. Mert ha félünk, az olyan, mintha az autót behúzott kézifékkel vezetnénk, de az életünk kocsijának van egy motorja, a Szentlélek, ez az a belső erő, ami arra bíztatott bennünket, hogy megtegyük, amit addig nem mertünk, és a hit az üzemanyag.

Az egyház kezdetén született egy nagyon erős barátság, ez Péter és Pál kapcsolata, ami halálukig tartott. Bár volt köztük is nézeteltérés a pogányok megtérítése kapcsán. Péter mégis meglátogatta Rómában barátját, bár jól tudta, hogy az életét kockáztatja. Ezt az örökre szóló barátságot ünnepeljük június huszonkilencedikén. De Péter és Pál apostolok az Istennel is rendkívül mély barátságban voltak. Bár ők is véttetek, de mégis ők lettek Jézus talán leglelkesebb misszionáriusai.

Köszönjük Magyarország Kormányának támogatását, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt által nyújtott segítség lehetővé tette, hogy táborunkra sor kerüljön.

Köszönjük Albert Etelka, Miklós Renáta, Kiss-Pataki Adél, Kiss-Pataki Endre és Varga Ildikó tanáraink, valamint Szilvágyi Zsolt pap bácsi munkáját. Hálásak vagyunk Kozma Matild néni finom főztjéért.

Az itt eltöltött idő nagyon jó volt, rengeteg élménnyel gazdagodtam, hálás vagyok, hogy az idén is ott lehettem.” Major Barna Péter, VII. osztály

 

„Számomra az idei katolikus tábor eltért az eddigiektől, hiszen először vehettem részt segítődiákként. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy ugyanolyan tartalmas lelki feltöltődésben legyen részem, mint az előző években. Tetszett a kiscsoportom, amit most már én vezettem egy másik segítődiák társammal. Mindig nagy volt a sürgés-forgás, így mindenki talált magának valami tennivalót.”

Kép és szöveg:

 

Jánosi Anett, IX. osztály

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'