https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Szombat, 2019. szeptember 21., 22.20
Sajt(ol)ó – Magyari Sára rovata

Ki az a jómagam?

 
 
2019. szeptember 10., 17.41
Kedd

Újságíró ismerősőm mondja, gyakran használják kollégái, de főként a politikusok a jómagam szót. Kérdi: kell-e lennie jómagamnak s van-e hozzá rosszmagam is?

Kell, nem kell lennie: van ilyen szavunk. A jómagam, pontosabban a jómaga névmásként jelenik meg az értelmező szótárban, igaz, a jómadárután közvetlenül. Azt találjuk még itt, hogy kissé bizalmas helyzetekben használható, jelentése: nem más (hanem én), például jómagam is láttam.

Olyan szinonimái vannak, mint személyem, önmagam, magam, én, szerény személyem, saját magam.

A szótári jelentésen túl a gyakorlatban árnyaltabb a helyzet: úgy tűnik, régiónként, közösségenkét és beszédhelyzetenként változik ennek előfordulása. Napjainkban inkább az idősebb férfiak haszálják önmagukra vonatkoztatva, a régiesebb nyelvhasználatot idézve. Megfigyelhető az is, hogy politikusi beszédben inkább a dicsekvés eszköze lesz (jómagam egyedül csináltam végig), helyenként a hárítás, a tudatlanság nyomatékosítására szolgál (jómagam is az újságból tudtam meg). Ugyanakkor olyan esetekben is felbukkan, amikor hatalmi helyzetére utal – gyakran öntudatlanul – a beszélő, mintegy jelezve irányítói pozícióját: jómagam a feszültséget úgy próbálom feloldani... A nyomatékosító, (ön)kiemelő szerepe minden beszédhelyzetben felbukkan, hiszen ez a szótári jelentésből adódik: nem más – azaz én.

A második kérdésre, hogy van-e akkor rosszmagamis, egyértelműen nemlegest választ adunk, de azt is tudni kell, ebben az esetben a nem a rossz ellentéteként jelenik meg. Összetett szóként tünteti fel a szótár, és itt jelentésmódosulás megy végbe, gondoljunk a jómadár, jóasszony, jóember szavakra. Ha vizsgáljuk ezek jelentését, úgy tűnik, a mintha pont az ellenkezőjét jelentené: a jómadár inkább csintalan, huncut, ma már főként gyerek, esetenként férfi. A jóasszonyt és jóembert akkor használjuk inkább, ha méltatlankodunk, esetleg vitatkozunk egy nővel vagy férfival: Értse meg, jóasszony!Jóember, nem látja... Bár mindkettő esetében érződik a régiesebb, nyelvjárásias jelleg is.

Visszatérve a legelső kérdésre: kell-e lennie jómagamnak, csak azt válaszolhatom, kell bizony. Mert ha nem lenne, akkor honnan tudnám, ki az a politikus vagy a (bármilyen) hierarchia csúcsán lévő, akiről bátran elmondhatom: jó magamnak – valamire...


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'