Csütörtök, 2018. május 24., 01.20

Kiállított a hazai sportjelvénykirály

Titi Stefanov Titusz, kabátján a legkiválóbb turistáknak járó, havasi gyopárt ábrázoló jelvénnyel
Titi Stefanov Titusz, kabátján a legkiválóbb turistáknak járó, havasi gyopárt ábrázoló jelvénnyel

Az újságírók arról kérdezték Stefanov Tituszt, egy kis szenzációra éhesen, hogy melyik gyűjteményének a legértékesebb, legrégibb darabja. A legrégibbre lehet válaszolni (az 1860-as évekből származik), elvégre az ténykérdés, a legértékesebbreis bizonyára, hisz a piacon egy-egy jelvénynek (mondhatnánk így is: régiségnek) megvan az ára, ritkaságának függvényében.

A gyűjtő azonban diplomatikusan elkerülte az egyenes választ: nem tesz ilyen megkülönböztetést, számára valamennyi fontos és értékes. Azt végül is elárulta, hogy van néhány kedvence: az egyik, például, egy 1945-ös kiadású turisztikai jelvény, amelyen az Încotro? (Merre?) felirat áll, és ez, sejttette, nem a turisták útvonalaikat illető bizonytalanságára utal.

Hétfő délután az aradi Preparandia, az ország első román tanítóképzőjének egykori, jó pár éve végre szépen rendbe hozott, most városi tulajdonú épületében nyílt meg a közismert aradi gyűjtő és természetjáró A turizmus története jelvényekben elnevezésű kiállítása. Maga a gyűjtő mondta el Corina Creţu (Arad Municípiumi Művelődési Központ) és Bognár Levente alpolgármester üdvözlő-méltató szavait követően, szerénységét félretéve, hogy őt sokan a hazai sport- és turisztikai jelvények királyának nevezik, minthogy (tudomása szerint) övé az ország legnagyobb ilyen témájú gyűjteménye. A mostani kiállításon 1400-1500 darab szerepel, s jó tucatnyi párna helyszűke miatt nem is kaphatott helyet. (Egy párna kb. 30 jelvény, s a tárlat három szobát foglal el – szerk. megj.)

Stefanov – barátainak, ismerőseinek csak Titi – beszélt pályafutásáról, természetjáró „karrierjéről” (12 évesen, 1952-ben kezdte), jelvény- és éremgyűjtő szenvedélyének kezdeteiről (az is nagyon régen volt) – arról viszont nem szólt, hogy élete során hány hónapot, évet fordított (bizonyára maga sem tudja) a rendkívül értékes kollekció összehozására. Ami biztos – e cikk szerzője sok régebbi, vele folytatott beszélgetésből tudja –: számtalan hazai és külföldi numizmatikus-találkozóra ment el (saját költségén, természetesen), cserélt, adott-vett, levelezett, telefonált, amíg mai gyűjteménye létrejött, és nagyon boldog volt, amikor egy-egy ritka, gyűjteményéből hiányzó darabot beszerezhetett.

Akit nem csapott meg a gyűjtőszenvedély, aligha tudhatja, mit jelent ez.  

Tegnapelőtt délután, a szépszámú közönség között tolongva ismét átfutott rajtam: mi volna ilyenek, mint Stefanov Titusz nélkül?

Számos, a múltra vonatkozó értékünk, ismeretünk elkallódna, és ismeretlen maradna számunkra. Bizony szegényebbek volnánk.

A nagyszerű kollekció részletes ismertetésére nem térek ki: február 22-ig megnézhetik a Preparandia épületében. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas