Vasárnap, 2018. szeptember 23., 05.26
„Aki Isten dolgaival foglalkozik, annak dolgaival Isten is foglalkozik!”

Kifizették a Pécskai Magyar Közösségi Ház teljes vételárát

A jelképes Ház előtt a legfontosabbakat, a pécskai magyarokat jelképező Aranykalász néptánccsoport
A jelképes Ház előtt a legfontosabbakat, a pécskai magyarokat jelképező Aranykalász néptánccsoport

A Pécskai Magyar Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület örömmel tudatja, hogy az elmúlt hétvégén, augusztus 31-én kiegyenlítették a számlát!  A Magyar Közösségi Ház alapító tagjainak névsorát a közösségi ház falán az avatáskor emléktáblán lehet majd olvasni.

A Pécskai Kisebbségi Hagyományőrző Egyesület köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik hozzájárultak a magyar ház alapjainak letételéhez!

A Pécskai Magyar Közösségi Háznak otthont adó ingatlan augusztus utolsó napjától az Egyesület tulajdona! A kifizetésre került 25 000 eurót pontosan 8 hónap alatt sikerült összegyűjteni! A gyűjtéssel kapcsolatosan az Egyesület vezetősége elmondta: érdekes fordulatot vett a határidő előtti két nap, ugyanis a segítség több irányból érkezett, segítő kezeket nyújtottak pécskaiak, Pécskáról elszármazottak, az anyaországban élő emberek, valamint testvérvárosaink Battonya és Záhony. A két város polgármestereinek, Marjai János és Helmeczi László uraknak ezúton is köszönetet mondanak. A legmeghatóbb pillanat akkor jött el, amikor a telefonvonal másik végén Isten egyik szolgája jelentkezett, Sándor Tivadar, arad-gáji plébános személyében, aki rövid bemutatkozása után egyenesen azt kérdezte: mondják, mennyi pontosan az összeg, ami még hiányzik? A jelentős összeget ezúton is köszönik!   

 

*

Balta Tajcs Tünde, az egyesület elnöke elmondta: köszönet illeti továbbá Pécska polgármesterét, Antal Péter urat, akinek biztatása és támogatása nélkül talán el sem mertük volna kezdeni, hiszen nem kis feladat volt ezt végigvinni.

– Meg kell érteniük az embernek, hogy nem véletlen, hová születnek, hol élnek, hová tartoznak, milyen nyelven beszélnek, mit hisznek, mire teszik föl az életüket, mit tagadnak és mit ölelnek magukhoz. Az sem véletlen, milyen sors az, amit az embernek végig kell küzdenie, amit vállalnia kell. Aki nem hiszi, járjon utána, gondolja végig magában azt a tényt, hogy mi az, amit vállalnia kell? Mi az, amit meg kell tennie ahhoz, hogy unokájával magyarul beszélhessen? Egyáltalán kell-e tennie valamit vagy az is jó lesz, ha majd egy szót sem tudnak váltani, mert nem értik egymás nyelvét? Pécskán van arra is számos példa, hogy a nagymama vagy a nagytata nem tud kommunikálni a szeretett unokával, mert azzal csak külhoni nyelven lehet beszélni. Az ő idejükben még nem volt divat, mint manapság, hogy csak beszélünk, hajtjuk a szót, a sok üres beszédet, mintsem odafigyeljünk az örökérvényű igazságra: magyar magyarral házasodj és a nemzeted élni fog! Ezért van szükség a magyar közösségi házra, hogy legyen egy olyan hely a pécskai magyar közösség számára, ahol a magyar gyermek magyar gyermekkel barátkozik, a barátságból szerelem, a szerelemből házasság, a házasságból magyar gyermek születhessen! Erre is volt példa, hiszen nem titok hogy volt egyszer itt Pécskán egy olyan hely, ahol a gyermekek egy helyen szövögették a jövőjüket, és létesült is belőle számos barátság, házasság és magyar ajkú gyermek, akik most megtöltik óvodáinknak, iskoláinknak a padjait. Na de mi lesz, ha kinövik az iskolapadokat, lesz-e utánpótlás? Ahogy elnézem, nem igen hiszem. Gondoljuk végig az elmúlt néhány évet családalapítás szempontjából. Szerintem nyugodtan mondhatom, hogy 90%-a vegyes házasság, pontosan utánaszámolni nem is akarok mert legalább így él bennem a remény: hátha tévedek. Mert nem az a magyar, akinek a nagyapja magyar volt, hanem az, akinek az unokája is magyar lesz.

Két jelképes „kérvényt” szeretnék benyújtani: az elsőt Istenhez címeztem, a másodikat mindazokhoz, akik még nem értették meg a közösségi ház fontosságát!

Csak annyit kérünk Istentől: mindenből eleget. Erőt, egészséget, annyi napfényt hogy ragyogóbbnak lássuk az életet, annyi esőt, hogy értékelni tudjuk a napsütést, annyi boldogságot, hogy virulhasson a lelkünk, annyi fájdalmat hogy értékelni tudjuk az élet apró örömeit, annyi nyereséget, hogy elérjük a közös célt, annyi veszteséget, hogy értékeljük, amink van, annyi üdvözlést, hogy könnyebb legyen a végső búcsú…

Tisztelt pécskaiak, a mindannyiunkat betakaró, melegséget nyújtó, nevezzük kabátnak, ami megvan, de még hiányoznak a gombok és a gomblyukak. Ehhez kérem az önök segítségét!

Az sem baj, ha egyesek nem akarnak e kabáttal takarózni, csak akkor tisztelettel kérem, ne szaggassák le azokat a gombokat, amelyeket azok varrják rá, akik melegedni akarnak!

Egyesületünk tagjai sokat fáradoznak azon, hogy azokból a kövekből, amelyek elénk gördülnek, lépcsőt építhessünk!

Hisszük és valljuk hogy „Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes és tegyünk sokkal több virágot az élet útjára, mert a sírokra már hiába!”– mondta el a teljes vételár kiegyenlítése után Balta Tajcs Tünde, az Egyesület elnöke. 

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'