JelenHaz
Péntek, 2019. november 22., 07.07
Kisebb rendbontásokkal zajlott a romániai elnökválasztás

Kijelöltük a kettőt

Amikor a kedves olvasó e sorokat olvassa, többet tud a konkrétumokról e sorok írójánál, aki vasárnap késő délután pontot tett cikkének végére. A nyomdai átfutás (a Nyugati Jelennek messze vidékekre, vonattal, busszal kell eljutnia) nem engedi meg, hogy nagyon késő estig várjunk a másnapi lap elkészítésével.

Amikor vasárnap este kilenc után az exit poll (azaz a napközben a szavazatukat leadott választók körében végzett felmérések) eredményei megjelentek, újságunkat már nyomtatják, hogy eljuthasson az elméletileg pontosan induló vonatokhoz.

A jövőjóslásnak mindig vannak kockázatai. Előfordult már, hogy az előzetes becslések eredményei – ritkán bár, de – csődöt mondtak.

E sorok írója ismerni véli az egyik, a második fordulóba biztosan bekerült jelölt nevét. A többi azonban most még, e cikk befejezésekor rejtély.

***

Vasárnap késő délutáni ismereteink szerint a romániai elnökválasztás különösebb incidensek nélkül zajlott. A néhány kisebb rendbontást – csoda lenne, ha nem volna ilyen – ne túlozzuk el.

Vessünk néhány pillantást a számokra, arra, például, hogy hányan járulhattak volna az urnák elé 2019. november 10-én.

Az állandó hazai választási listára felvett, 18 éven felüli szavazók száma az Állandó Választási Hatóság szerint 18 217 156.

Ha így állunk, nem állunk igazán rosszul Románia népességét tekintve, hiszen a lakosság egy részét, a szavazati joggal még nem rendelkezőket („az ország jövőjét”, mondhatnánk eufemisztikusan) a kimutatás nyilván nem tartalmazhatja.

A Hatóság 715 752 személyre teszi (több, rendelkezésére álló adatbázis összevetése alapján) a külföldön élő, szavazati joggal rendelkezők román polgárok számát.

Impertinens kérdés? Hová sorolható a pillanatnyilag országon kívül tartózkodó, dolgozó (rosszabb esetben nem dolgozó), Nyugaton, Keleten, Délen és Északon élő legalább két, egyesek szerint egyenesen három-négymillió román állampolgár?

Nincs válaszom.

***

Amit viszont biztosan tudni: idén minden eddiginél jobban szervezték meg a külföldön tartózkodó román állampolgárok szavazási procedúráját.

Az előző években a sajtóban (a demokratizálódás jele, hogy ez megtörténhetett) hatalmas port vert fel, hogy szavazásra jogosult románok, a végeérhetetlen sorok miatt kirekesztődtek állampolgári jogaik gyakorlásából – legutóbb az idei, május végi európai parlamenti választáson.

Nos, Nyugat-Európában (ahol a legtöbben élnek) és szerte a világon ezúttal 835 választási körzetben adhatták le szavazataikat a külföldön tartózkodó román állampolgárok, majdnem kétszer annyiban, mint legutóbb. Spanyolországban több mint 140, az Egyesült Államokban több mint 35, Magyarországon is hat helyen, hogy az olyan, távoli országokat, mint Új-Zéland, Dél-Korea vagy az afrikai Zimbabwe, ne is számítsuk. Külföldön szavazni mégis nyilván körülményesebb volt, mint itthon, a szavazóhelyek–szavazók között olykor nagy távolságokat tekintve. A szavazók viszont, most először, levélben is leadhatták voksukat (mint merőben szokatlannal, igen kevesen éltek vele), ezen kívül három napon át (péntek, szombat, vasárnap) járulhattak az urnák elé.

Aki tehát nagyon akart, némi – időbeli és pénzbeli – erőfeszítés árán szavazhatott.  

Csupán a történelmi hűség kedvéért: ezeket az újításokat még a napokban megbuktatott szociáldemokrata kormány határozta el és szervezte meg. Az új hatalom remélhetőleg nem követeli magának a dicsőséget, erősen visszatetsző lenne.

Amúgy mondhatni „forradalmi” változásokat láthattunk tegnap a szavazás átláthatósága, nyomonkövetése tekintetében; akinek volt kedve, ideje, mondhatni percről percre tudhatta, hogy áll a helyzet, hányan adták le már a voksukat.

Azt persze nem tudhatta, hogy kire.

***

Amúgy, post festum, megállapíthatjuk – két nappal a kampánycsend után –: az idei elnökválasztási kampány minden eddiginél vérszegényebb, silányabb és érdektelenebb volt, egyetlen emlékezetes összecsapásnak, szócsatának sem lehetett szem- és fültanúja a nagyközönség. Biztosan nem a tévéállomásokon múlott, amelyek kapva kaptak volna egy ilyen, nagy nézőközönséget vonzó lehetőségen.

A 14 jelölt mindenike mondta a magáét (a törvény értelmében lehetősége adódott rá), de arra, hogy az ellenjelöltekkel nyilvánosan összemérje magát, szemtől szemben, vitában, érveléssel, vívónyelven szólva parírozással és ellenvágással bizonyítsa igazát, programja életképességét, erejét, nem utolsósorban egyéni rátermettségét a magas funkcióra, egyik sem vállalkozott.

Vajon miért nem?

Van rá tippem, de az olvasónak is bizonyára.

Hol vannak a régi, izgalmas, „vérre menő” csaták, amelyek az esetleg még bizonytalanokat egyik vagy másik oldali szavazásra irányították volna?

A következtetések maradjanak a kedves olvasóra.

***

Ma, hétfőn, valamikor a nap folyamán megtudjuk az elnökválasztás ha nem is végleges, hivatalos, de alapjában véve pontos eredményeit.

Elméletileg lehetséges – magam nem hiszek benne –, hogy a második fordulóra, két hét múlva, már sor se kerül. Nem könnyű elképzelni ugyanis, hogy a hatalmon lévő, a tapasztalok szerint mindig előnnyel induló jelölt kieshet, ha csak mandátuma folyamán nem követ el súlyos bakikat a további, ezúttal 13 ellenjelölttel szemben – a szavazatok valamelyes mértékben nyilván megoszlanak.

Ha mégis megtörténne előre elnézést kérek az Olvasótól jelen cikk címéért, „mea maxima culpa”, azaz „én nagy vétkem”  bevezetéssel.

Két hét múlva – ha –, ismét találkozunk az urnák előtt.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'