JelenHaz
Szombat, 2019. augusztus 17., 17.59
A magyar himnuszról Déván

Lehúzott saruval

Lehúzott saruval kellene közelítsünk nemzeti himnuszunkhoz – szólította fel hallgatóságát Kun-Gazda Gergely, a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett dévai könyvtári esten. Mózes Istennel való találkozására utalva, az előadó úgy fogalmazott, Kölcsey 1823-ban íródott költeménye méltó arra, hogy alázattal és kellő tisztelettel, azaz lehúzott saruval közelítsük meg, hiszen egy csodálatos, imába ágyazott szöveg, amely végigköveti a magyar nép történelmét. Manapság sokfelől éri kritika a magyar himnuszt, még a nemzet élsportolói is kikezdték azt, merthogy pesszimista, letaglózó, nyavalygó és mind szövegéből, mind pedig dallamából hiányzik a harcias induló-jelleg. Ezért azonban nem feltétlenül a himnusz szerzőjében kell keresni a hibát, hangsúlyozta az előadó, hiszen a kétségtelenül jól megszerkesztett, fegyelmezett hangvételű versben szereplő sort „nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára” ihlető esemény óta nem sok győztes hadjárattal büszkélkedhet a magyar nép. És ebben a hányatott történetében kétségtelenül egyedül Istenhez fordulhat, Őbenne bízik, tőle kér segítséget. Ez hozza az imádságos hangvételét a versnek. A himnusz jellegét amúgy a saját története is meghatározza. A magyar népnek a 19. századig nem volt a mai értelemben vett himnusza. A római katolikus egyházi népénekek (Boldogasszony anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű Szent István ének), illetve a reformátusok körében népszerű 90. zsoltár (Tebenned bíztunk eleitől fogva) az, amit különböző alkalmakkor himnuszként énekeltek a magyarok. S bár idővel a Rákóczi-induló is nagy népszerűségre tesz szert, alapjában a magyar nép körében az istenes énekek hordozzák a himnusz-jelleget. Ehhez járul hozzá a Himnusz születésének kora, a romantika, amikor nagyra nő a múlt iránti érdeklődés és Kölcsey, neves kortársai mellé sorakozva fordul a történelem felé. 1823-ban, öccse birtokán Csekén írja meg az eredetileg „a magyar nép zivataros századaiból” alcímet viselő költeményét, mely először 1829-ben jelenik meg Kisfaludy Károly Aurorájában. Ekkor még korántsem tekintenek rá a magyar nemzet himnuszaként.  E méltó státusát csupán az 1844. február 29-én, Bartay András színházigazgató révén kiírt pályázat elnyerése után szerzi meg a költemény. A következő időszakban még apróbb megmérettetések és szövegbeli csiszolások következnek, és csupán 150 évvel később, 1989-ben születik meg a kormányhatározat, mely Kölcsey művét Magyarország hivatalos himnuszává teszi – ismertette a költemény történetét Kun-Gazda Gergely, számos kapcsolódó történettel fűszerezve előadását. A Himnusz objektív értékelése végett pedig Illyés Gyula nagyszerű esszéjét olvasta fel a közönség előtt, mely a Nyugat 1938-as évfolyamának 8. számában látott napvilágot A Himnusz költője címmel. Kölcseyre utalva írja Illyés Gyula: Tudjuk, hogy az ő szívet-hasogató reménytelensége volt a szántás 48 nagy reményei alá. Amikor a pesszimista Himnusz hangjai mellett s azokon okulva egy egész nemzet tett tanúságot életerejéről, oly lelkesen, oly optimista lendülettel, mint történelmében még soha. Ez lenne a mi feladatunk is, hangsúlyozta az előadó, aki Harangozó Imre néprajzkutatót idézve, mondta: A kultúrát nem őrizni, hanem megélni kell. És ehhez a Himnuszt szívünkben hordozva, magyarul kellene élnünk a bölcsőtől a koporsóig.

Kun-Gazda Gergely előadását követően a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai szavaltak Ady-, Reményik-, Ábrányi Emil-verseket, majd a Szent Antal plébánia ifjúsági csoportja énekelt megzenésített költeményeket.

A rendezvénynek a dévai Szent Antal Közösségi ház biztosított teret, melynek nagyterme zsúfolásig telt ez alkalommal. A jelenlévőket házigazdaként fr. Főcze Bonaventúra plébános és  Kun-Gazda Kinga-Viola, a megyei RMDSZ Nőszervezeti elnöke, fő szervező köszöntötte. Utóbbi jelképes ajándékkal köszönte meg a rendezvényben szerepet vállalók munkáját, illetve Dulinszky László múlt esztendei önzetlen tevékenységét, melynek nyomán a dévai magyarok Facebook-oldalán is tájékozódhattak az érdekeltek a legfrissebb közösségi hírekről.

Az előadást követően, a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum IX. osztálya, a marosnémeti Gyulay-kastély őrzőjeként egy rövid flashmobra kérte fel a jelenlévőket. Majd mindenki meghívást kapott az eseményt záró szeretetvendégségre, melyen az RMDSZ nőszervezet dévai tagjai készítette finom sütemények kerültek terítékre.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'