Lélekben újra együtt

Pünkösd szombatján 442. alkalommal került sor a Csíksomlyói Szűz Mária búcsúra, amely az utóbbi évtizedben a világ összmagyarságának találkozóhelyévé nőtte ki magát.

A kegytemplomban reggeltől egymást váltották a szentmisék, a Mária-szoborhoz járulók végeláthatatlan sorát a rendezők irányították. A templom előtti pázsitos kertben lévő kápolna két oldalán felállított négy, kisméretű sátorban a ferences szerzetesek folyamatosan gyóntattak, a kápolna előtt áldoztattak. A hívek kisebb-nagyobb csoportokban, elöl az egyházközség nevével, feszülettel, lobogókkal, esetleg csengők vagy fúvószenekar felvezetésével folyamatosan érkeztek, igen sokan Magyarországról, illetve a világ távoli országaiból is. Hangosbemondón üdvözölték őket, majd kijelölték várakozási helyüket. A nyeregben épült kápolnához 11 órakor indult a feszület, fúvószenekar, lobogó-erdő, illetve a helyszínen lévő főpásztorok a nagy számú papság felvezetésével. Ezen kívül azonban még legalább 3-4 menet kígyózott fel különféle utakon, ösvényeken.

A 12.30 órakor kezdődött ünnepélyes szentmise előtt bemutatták a főpásztorokat, Nm. és ft. Schönberger Jenő szatmárnémeti püspököt, az ünnepi szónokot, illetve a koncelebrációban részt vevő Nm.és ft., dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érseket, Nm. és ft. Tamás József segédpüspököt, valamint Fm. Páll Leó ferences tartományfőnököt. Aki a megjelent egyházi méltóságok, papok, valamint a világ minden részéről összesereglett hívek köszöntése után az ugyanabban az időben Pilisszántón zajló, hasonló Mária-búcsúra hívta fel a figyelmet, amellyel a csíksomlyói szakrális hidat képez, összefogva és Szent István király módjára a Szűz Anya oltalmába ajánlva a magyarságot.

Nm. és ft. dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, miután megköszönte a kegyhelyet őrző ferences szerzeteseknek a 700 éves hűséget, a Szent István által létrehozott 10 püspökség közül az 1009-ben Gyulafehérváron megalapítottat emelte ki; egyéves millenniumi ünnepségsorozatának a 2009. szeptember 29-én sorra kerülő nagyszabású ünnepség lesz a koronája, ahova meghívta a jelen lévő egyházi méltóságokat, valamint a híveket.

Ünnepi szentbeszédében Nt. és ft. Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök kiemelte: a magyarságot a közös nyelv és kultúra mellett a Szűz Mária iránti szeretet, a ragaszkodás is összetartja, mivel mindennemű bajunkkal, bánatunkkal, óhajunkkal Őt keressük, csak az Ő kegyhelyeinél tudunk felszabadultan, fenntartások nélkül együtt, boldogok lenni.

Amiben igaza volt, mivel a szentmise közben a búcsúsokra zúdult kiadós eső ellenére senki nem mozdult, csak kinyíltak az esernyők százezrei, az emberek magukra öltötték esőkabátjukat, majd a sárga zászlókkal jelzett helyekhez járultak gyónni, illetve a fehér zászlócskák által jelzett helyeken szolgáltatták ki számukra az áldást. A szentmise közben elmondott közös imák, a végén több százezer torokból felcsendült nemzeti imánk, illetve a Székely himnusz eget-földet rázó visszhangja a hegyek között, maradandó élmény a résztvevőknek. Akik újra egységesnek, Szűz Máriában, Istenben és önmagukban bizakodva újra erőseknek érezhették magukat, egymás iránti szeretetben, önbizalomban megerősödve térhettek haza.

Hogy mennyien lehettünk, erre e sorok írója – aki az arad-belvárosi katolikus egyházközség által szervezett, 37 tagú zarándok-csoport tagjaként, autóbusszal kelt útra p. Blénesi Róbert minorita házfőnök vezetésével, akinek a jóvoltából folyamatosan imádkoztunk, Szász István kántor vezetésével énekeltünk –, a hivatalosan elhangzott ötszázezres szám, illetve a magyarországi különvonatok és rengeteg autóbusz tudatában sem merne megközelíthető számot sem mondani. Annyit elmondhat, hogy Arad megyéből mintegy 180-200 fő lehetett jelen, köztük a pedagógus szövetség 30 tagjával, kisiratosiakkal, az arad-ségai hívekkel találkozott, továbbá kisjenői, szapáryligeti, temesvári, dettai és bukaresti híveket is hallott köszönteni. Hogy hányan lehettek összesen és milyen zászlókat, lobogókat lengettek, nem számít. Legfontosabb, hogy Szűz Mária kegyhelyén lélekben együtt volt a világ magyarsága. A búcsúi hangulat, az egység bárcsak egész évben megmaradna.