Hétfõ, 2019. február 18., 15.11
Hálaadó istentisztelet Németszentpéteren

Lelki házzá épülni, Isten dicsőségére

A hálaadó ünnepi istentiszteleten a lelkipásztorokkal együtt mintegy 50 hívő vett részt
A hálaadó ünnepi istentiszteleten a lelkipásztorokkal együtt mintegy 50 hívő vett részt

Vasárnap a Mosóczy-terlepi Református Egyházközséghez tartozó németszentpéteri református gyülekezetben 15 órától hálaadó ünnepi istentiszteletet tartottak az 5 éve felszentelt templomért. Igei felvezetőjében nt. Módi József ágyai lelkipásztor, az Aradi Református Egyházmegye esperese Pál apostolnak a korintusiakhoz írt I. levele III. részének 9–17. vereseiből idézett. Ezt követően nt. Tóbiás Tibor György kisperegi lelkipásztor által felállva, hangosan mondott hálaadó imáját a hívek ugyancsak állva hallgatták végig.

A 152. a jelzésű ének közös megszólaltatását követően ünnepi igehirdetésében nt. Módi József esperes Péter apostol I. levele 2. II. részének 5. verséből kiindulva szeretettel köszöntötte a helybeli, az arad-mosóczy, illetve a más településekről érkezett mintegy félszáz hívet és a lelkészeket. Az ünnepi alkalmon arra emlékeztek, hogy Isten már régebben megmozgatta az embereket, hogy Németszentpéteren templomot építsenek az Ő dicsőségére. A lelkipásztoruk vezetésével ezen a helyen felépülhetett a templom, amiben 5 éve rendszeresen összegyűlnek a hívek az Ő igéjét hallgatni istentiszteletre, az Úr dicsőségére.

 

Ünnepi igehirdetés

 

Az igehirdetésre készülve először az a kérdés merült fel benne: vajon Istennek, avagy nekünk volt-e, van-e szükségünk a templomra? Valójában a híveknek volt szükségük, hogy Németszentpéteren, ahova az ország sok magyarlakta vidékéről költöztek emberek, azok egy nagycsalád tagjaiként összegyűlhessenek Isten házában. Hogy itt rendszeresen meghallgathassuk Istennek hozzánk szóló igéjét, majd egymás között is megoszthassuk örömeinket, esetleg bánatunkat, mint egy valódi nagycsaládban. Fontos, hogy megtapasztaljuk: idegenbe szakadva sem vagyunk egyedül, hanem testvérek társaságában élünk, ahol velünk, közöttünk van Isten. Ugyanott volt Isten abban a családi hajlékban is, ahol a templom megépülése előtt hosszú éveken át tartották az istentiszteleteket. Ő ott van minden gyülekezeti tag szívében, ahol van elcsendesedés, ahol megszólíthat Isten igéje. Michelangelóval kapcsolatos történettel érzékeltette, hogyan lehet egy közönséges, jókora kődarabból kiszabadítani, vagyis megformálni az angyalt.

A hasonlattal élve érzékeltette: mindannyiunk élete, sorsa a nagy mester, az Úr kezében formálódik értékes, mások számára hasznos kincsé válva. Miközben az Úr a mi életünket is formálja, talán könnyebb kőből templomot építeni, mint azt a bizonyos lelki templomot Isten dicsőségére felemelni. Mert Isten mindannyiunk életét is alakítani, formálni akarja, egyikünk se születik meg úgy, hogy az életében minden rendben van. Szükségünk van megtérésre és arra az alázatra, hogy a Mester kezében kész legyünk azzá válni, akinek Ő teremtett.

Németszentpéteren jó volt látni, hogyan tevődnek egymásra a téglák, nem csupán helybeli, hanem a lelkészük vezetésével a Mosóczy-telepi és a közelebbi, távolabbi településekről érkezett segítőkész emberek jóvoltából. Ezek mind Isten gondviselő kegyelmének az áldott jelei. Ahol az Ő ügyét szolgálja egy közösség, megnyílnak a szívek az Ő igéje hallatára, oda áldást küld az Isten.

A hívek az Úr áldásának a hordozói és szemtanúi, ezért merjük 5 év múlva is elmondani: minket nagyon szeret az Úr, aki megengedte, hogy templomot építsünk az Ő dicsőségére. Azóta nagyon sok szív nyílt meg a bajba jutott, segítségre szorulók iránt, és itt sokszor megtapasztalhatták, hogy a meghallgatott könyörgés Isten részéről válaszban tér vissza nemcsak a mi, hanem a családtagjaink életébe is. Annak a hitének adott hangot, hogy nem csak Németszentpéter, hanem a megye minden temploma ezt a célt szolgálja.

Mert fontos, hogy Isten csodáit, jótéteményeit közösségben éljük meg, itt mindenki otthonra talál, a mindennapos küzdelmeinkben nagyon sokat számít, ha nem hagyjuk egymást magukra, hanem a bajba jutottnak legalább annyit mondunk: testvérem, ismerem a gondjaidat, imádkozom érted!

Sokszor nem is értjük, hogyan oldódnak meg maguktól bizonyos gondjaink, könnyebbülnek meg a terheink, és talán csak évek múlva tudjuk meg, hogy akkor, a bajban a gyülekezet néhány tagja imádkozott értünk. Nagyon fontos az egymásért elmondott ima és a tudat, hogy a közösségünkben egymásért imádkozunk. Lelki házzá felépülni nem könnyű feladat, emberileg lehetetlen, de ami az embernél lehetetlen, az Istennél lehetséges.

Mert fel tudnunk építeni egy házat, sőt templomot is, de lelki házzá egyedül csak Ő, az Isten tehet bennünket. Olyan lelki házzá, ahol érző szívek dobbannak meg, amikor az igét olvassuk, halljuk.

Sajnos, a mai világ egyre inkább arra halad, hogy csak az én a fontos, a gonosz gondoskodik arról, hogy se időnk, se erőnk ne maradjon egymással testvérként foglalkozni. Az Úr viszont végtelenül kegyelmes. Neki van ránk ideje, ezért hálás a szívünk, amiért megtöltöttük e kis templomot, ahol Isten áldását kérhetjük a helybeli hívekre és mindazokra, akik imádsággal, kétkezi munkával, anyagiakkal támogatták. Ezért az Ő áldását kérjük az előttünk álló évekre, évtizedekre is, hogy amikor e helyen szól az Ige, az nyitott szívekre találjon, a nyitott szívekben termőtalajra lelve növekedjen és betölthessük azt, amire Isten Péter apostolt úgy buzdítja, bátorítja: szent papsággá, lelki házzá és áldozatot hozó gyermekeivé legyünk az élő Istennek!

Az Ószövetségben a papság járt közben a hívekért Istennél. Mi viszont tudjuk: csak Jézus Krisztus a közbenjáró, aki így nevezi magát: „Én vagyok az út, az igazság és az élet!”

Tehát ne más közvetítésével, hanem mi is imádkozzunk a lelkipásztorainkért, azért a templomépítőért is, aki otthon betegen fekszik és a családjáért is. Imádkozzunk a jelenlegi lelkipásztorért is: köztetek úgy tudja szólni Isten igéjét, hogy életetekben megtörténjen az a változás, amit az élő isten szeretne elérni. Azzal a hittel tegyük, hogy Istennek van hatalma, megerősíteni.

Az ige akkor éri el az igazi célját, ha a templomból másképp lépünk ki, másképp szólunk a felebarátainkhoz, a családtagjainkhoz, mint előtte. Ha másképpen élsz és másoknak is megmutatod a feléje vezető utat. Isten számára a szívnek az áldozata a legfontosabb. Isten ezt várja el tőlünk, ahhoz, hogy az Ő dicsőségére szolgáljunk, az életünkre van szüksége.

Istennek köszönjük meg az eltelt 5 évet és a megelőző esztendőket is, amelyeket Németszentpéteren, a Mosóczy gyülekezet nagytestvér szeretetében megéltek. Neki adunk hálát a templomépítő lelkész szolgálatáért és Neki köszönjük meg a jelenlegi lelkipásztor lelkiismeretes szolgálatait is. Áldjon meg benneteket testvéreim, hogy mint lelki házzá épülő gyülekezet életetekben készek legyetek egymásért hittel könyörögni, Isten dicsőségére egymásért áldozatot hozni, azzal, hogy előbb magatokat áldozzátok Isten kezébe. Kívánom, hogy ezen a helyen minden emberi szív érezze: testvérek között van, akikre számíthat, akiknek ugyanaz a céljuk: Isten dicsőségének szolgálata egész földi életünkben, Ámen!

A továbbiakban nt. Czégé Imre arad-gáji lelkipásztor mondott igei fohászt a gyülekezet tagjaiért, a templomépítő lelkipásztor, Józsa Ferenc felépüléséért és a családjáért.

A fennhangon, felállva elmondott Miatyánk után nt. Módi József esperes kért áldást a gyülekezetre és a családtagjaikra.

 

Sipos András lelkipásztor köszöntője

 

A közös éneket követően nt. Sipos András, a gyülekezet lelkipásztora köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve az igei szolgálatot nt. Módi József esperesnek. A továbbiakban Németszentpéter eredetét fejtegette történelmi, illetve a hit, a bűnbocsátás szempontjából. Szeretnénk megszentelni e helyet, ezért szenteljük meg a padtársainkat a gondolattal: Isten fia meghalt érte, Isten megbocsát neki, tehát mi is bocsássunk meg egymásnak, ez a szentelés. Mert nekünk is megbocsátott a mi megszentelő Jézusunk. Nemcsak Németszentpéter, hanem németszentpéteri szent református gyülekezet is van, ahol az egymásnak való megbocsátás érvényesült, dicsőséget nyert Istentől.

Az igei köszöntéseket maga kezdte, majd nt. Czégé Imre arad-gáji; nt. Tóbiás Tibor György a kisperegi és a nagyperegi gyülekezetek nevében mondott igei köszöntőt.

Nt. Sipos András lelkipásztor a továbbiakban nt. Józsa Ferenc templomépítő lelkipásztor munkáját méltatta, azt szerette volna, ha annyira felépül, hogy részt vehessen az ünnepségen, ahol érte és a felépüléséért, valamint a családjáért mondott imára kérte a híveket.

Szavalatokkal szolgált Hajnal Etelka, Várdai Éva és Vincze Julianna, illetve Józsa Klára kántor vezetésével pallérozott énekeket adott elő a Mosóczy-telepi gyülekezeti kórus.

A hálaadó ünnepség nemzeti imánk közös megszólaltatásával, ezt követően a németszentpéteri hívek által adott igen ízletes, változatos és bőséges szeretetvendégséggel, baráti-testvéries beszélgetéssel zárult.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'