Locsolóversek és vödrök

Nagyon régi hagyomány a magyar kultúrában locsolkodni járni húsvéthétfőn. A modern korban leginkább parfümmel zsebükben cirkálnak a legények és férfiak a lányos házakhoz és nőkhöz. Meglocsolják őket, hogy el ne hervadjanak, majd jótettükért piros tojást kapnak. Régebben azonban, főleg faluhelyeken, vödörrel locsolták le a serdülő lányokat. Ezt a hagyományt élesztették újra idén a kisiratosi fiatalok.

A régi Gyöngyvirág néptánccsoport tagjai szervezték meg a hagyományőrző locsolkodást. Élő zenével jártak házról házra, lovaskocsikon, és régi módra locsolták a lányokat – persze csak azokat, akik vállalkoztak erre.

Miután megérkeztek egy házhoz, a lány kaput nyitott. Elmondtak egy verset, megkérdezték, hogy szabad-e locsolni, és mikor elhangzott a „szabad!”, a víz már a levegőben volt, úton a lány felé. Három vödörnyi, hogy biztosan ne maradjon száraz. A locsolást egy-egy tánc is követte, majd a szép, de hűvös időre való tekintettel megengedték a lánynak, hogy átöltözzön. És így telt el a nap, hiszen több mint tíz helyen fogadták őket.

Rövid szusszanás, egy kis ennivaló, és már mentek is vissza mulatni, hiszen esti táncház nélkül nem lett volna teljes a program. A jó hangulatot (a nap folyamán és este is) a debreceni Húzós Banda biztosította, amelynek tagjai Mucsina Norbert, prímás, Erményi Tamás (brácsa) és Kovács Győző (nagybőgő) évek óta mulatnak közösen a helyi néptáncosokkal. A szervezők elmondása szerint mindenki mert táncolni, sőt, Zimándról is érkeztek fiatalok.