JelenHaz
Kedd, 2019. március 26., 02.54

Márciusi ifjak

Márciusi ifjak
Márciusi ifjak

 ,,Nagyapáink és apáink,

 Míg egy század elhaladt,

Nem tevének annyit, mint mink

                                                       Huszonnégy óra alatt”

                                        ( Petőfi Sándor: 15-dik március, 1848)

  

1848 a forradalmak éve volt Európában. Társadalmi és nemzeti felszabadító célkitűzésekért folyt a harc a haladás és a reakció erői között. Budapesten 1848 március 15-én tört ki a forradalom, amikor a „márciusi ifjak”, Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és társaik vezetésével diákok és polgárok sokasága kihirdette a 12 pontot, a forradalom programját.

 

Kik voltak? Honnan jöttek? Közös vonásuk:

Az 1848. március 15-i pesti forradalmat kezdeményező értelmiség tagjai: írók, egyetemi hallgatók, újságírók, ügyvédek stb. Vezetőik: Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Irányi Dániel, Irinyi József, Jókai Mór. Mindenekelőtt fiatalok voltak. A XIX. század első felének, a reformkor nagy nemzedéke tört utat előttük. Rájuk már nem az „ébredés” feladata várt. Pezsgő szellemi légkörű országban nőttek fel, kitaposott úton indulhattak el, s nem csoda, ha szorosabb haladást, radikális reformokat óhajtottak. Szinte az iskolapadokból kerültek az irodalmi vagy a politikai életbe. Többen közülük fiatalságuk miatt még képviselők sem lehettek, ehhez ugyanis a törvény huszonnégy éves kort írt elő.

A másik közös vonásuk: nem a kiváltságos osztályból jöttek. Akad ugyan közöttük nemesi származású, de a birtoktalan nemesek közül, mint például Bulyovszki Gyula, Vasvári apja görög katolikus lelkész, Degré Alajosé francia sebész, Irinyi József román származású gazdatiszt. Irányi Dániel felföldi német polgárok gyermeke, Petőfi apja mészáros, Erdélyi János szülei jobbágyok, Vajda János apja uradalmi erdész, Vidats Jánosé gépész. Semmilyen érzelmi vagy anyagi szál nem fűzte őket a régi feudális Magyarországhoz. Saját irodalmi, újságírói vagy ügyvédi működésük során ütköztek a rendi társadalom korlátaiba. Minél előbb át akartak lépni az új, modern polgári Magyarországba.

Harmadik jellemző vonásuk: radikális nézeteik közössége. Gyökeres, tehát gyors és következetes változást óhajtottak. A legmerészebbek nemcsak elfogadták, hanem egyenesen kívánták, sürgették a forradalmat.

Kevesen voltak, elfértek néhány kávéházi asztal körül. De szavukra százak figyeltek, ezrek olvasták írásaikat, Petőfi nevét és verseit tízezrek ismerték.

Maga a költő is így látta: 

,,Az ellenség még a hatalom,

Kicsiny, kicsiny még a mi seregünk, de

Akik vagyunk, mind elszánt férfiak,

S ha ott a többség, itten az erő,

Mert a mi fegyverünk az élesebb,

Mert az igazság a mi fegyverünk”

( Petőfi Sándor: Kazinczy Gáborhoz)

Az erőteljes, széles bázisú, a megyékre is támaszkodó reformmozgalomnak köszönhették kenyerüket. A Kossuth-szerkesztette Pesti Hírlap munkatársa volt Irinyi József, vagy Frankenburg Adolf. A liberális pesti Nemzeti kör adta ki a nyomorral küszködő Petőfi verseit.

Batthyányi Kázmér földbirtokos, liberális gróf rejtegette birtokán a jobbágyok felszabadítását szorgalmazó Táncsics Mihályt. Nem vetélytársai, hanem élcsapata voltak a forradalom küszöbén a Kossuth-vezette liberális reformmozgalomnak.

,,Ami engem illet, nem ismertem lázasztóbb sérelmet, mintha valaki azt merészelte volna mondani, hogy ő fanatikusabb tisztelője Kossuthnak, mint én. De nem is emlékszem, hogy valaki ilyesmire vetemedett volna” – emlékezik Vajda János.

A Pilvax-kör politikai szerveződését maga a pozsonyi országgyűlésen időző Kossuth is ösztönözte 1848 márciusának elején, amikor Irányi Józseffel üzent nekik, hogy jó lenne, ha a pozsonyi országgyűlés megrekedéssel fenyegető munkáját Pestről tömegnyomás támogatná. Az ifjak arra gondoltak, hogy a közelgő József-napi vásár alkalmával tömeggyűlést szerveznek, amelyben aláírást gyűjtenek a reformok mellett. Ennek érdekében fogalmazták meg a tizenkét pontot, s erre a tervezett gyűlésre írta Petőfi a Nemzeti dalt. Amikor pedig a március 13-ai bécsi forradalom híre is megérkezett Pestre, március 14-én este a Pilvaxban elhatározták, hogy már másnap cselekedni fognak. A ,,nagy nap”, az ő napjuk március 15-én következett be, amely után ,,márciusi ifjak” lettek. Ez a nap kötötte össze őket a börtönből kiszabadított Táncsics Mihállyal, aki jóval idősebb volt a márciusi ifjaknál, s jobbágysorból emelkedett a politikusok sorába. Táncsics talán soha nem is járt a Pilvaxban, de a történelmi emlékezet egybekapcsolja őt a márciusi ifjakkal. Nem véletlen, hogy a ,,nagy napon” ő és nem más szabadult a börtönből, mert az ifjak radikalizmusa és Táncsics következetes jobbágy-felszabadítást követelő nézetei között eszmei rokonság volt.


Pilvax – a szabadság temploma

A márciusi ifjak csoportja magát ,,ifjú Magyarországnak” hívta, a kortársak pedig találkozóhelyük után a ,,Pilvax-kör”-ének nevezték őket. A legnevezetesebb pesti kávéház a Duna-parti kikötő előtt, ahol a Pest, Pozsony és Bécs között közlekedő hajóknak mindig óriási közönségük volt.  A negyvenes évek óta Pilvax (az egyik bérlője után), azelőtt „Jurátusok, Táblai jegyzők” kávéháza, 1848-ban ,,Szabadság kávéház”, ,,Forradalmi kávéház”, majd ismét ,,Szabadság kávéház” az ötvenes években. A falon függő Attila, Lehel, Árpád, Zrínyi, Kossuth, Deák, Wesselényi, Széchényi és társaik képe alatt hangos viták folytak irodalomról, politikáról. Rendes látogatói voltak a negyvenes években: Petőfi, Lisznyai, Dobsa, Degré, Tompa, Bérczy, Lauka, Obernyik, Pállfy, Emődy, kikhez 1845-ben Jókai, Fényes Elek, Egressi Béni, Klauzál Gábor, Nyári Pál, Oroszhegyi, Garay csatlakoztak.

Nem a jólét, a szórakozás, hanem a szükség hozta őket együvé. Kicsiny, sokszor fűtetlen szobák lakói voltak, a kávéház melegedő és munkahelyük volt. Itt találkoztak egymással, itt találtak egymásra. Egyikük így emlékezik: „Ha beléptél volna esténként ezen kávéházba, azt vélted volna, hogy parlamentbe léptél. Az ifjúságnak értelmes tagjait láttad volna ott hosszú asztalok mellett ülve a világ napi eseményeiről elmélkedve. A hírlapok előolvasottak és ők környezve valának a népnek százaitól. A kávéház a szabadság templomává vált, melybe a lelkes ifjúság a szabadság istenének járt áldozni.”

A Pilvax közepén ott állott a „közvélemény asztala”. Kerek márványlapja körül gyűltek össze az ifjak, akik még aligha sejtették, hogy majdan azon nevezetes márciusról neveztetnek el.

 

Mi történt a márciusi ifjakkal a forradalom győzelme után?

Élve a sajtószabadság biztosította jogaikkal, lapot indítottak „Márczius Tizenötödike” címen. Ellenőrizték, s ha indokoltnak látták, bírálták a Batthyány-kormány működését. Egyeseket fiatalságuk, másokat szegénységük megint másokat – így Petőfit – ellenfeleiknek aljas működése akadályozott meg abban, hogy országgyűlési képviselők lehessenek.

Néhányan közülük, illetve elvbarátaik bejutottak az országgyűlésbe, s ott a kormány baloldali ellenzékét alkották. Az ellenforradalom szeptemberi fegyveres beavatkozása után mindnyájan beléptek az alakuló honvédseregbe, vagy a honvédelem szervezői lettek, kormánybiztosként, szabadcsapatok vezetőiként tevékenykedtek. Egyesek a csatamezőn, mások a bitón végezték életüket. Vasvári Pál, az ifjú lángeszű történész, az egyetemisták vezére, akárcsak Petőfi, 1849-ben az erdélyi harcokban halt hősi halált. Néhányuknak sikerült emigrációba menekülni, mások börtönbe kerültek vagy rejtőzni kényszerültek. Az itthon maradottak lassan-lassan bekapcsolódhattak az irodalmi életébe. A legtöbben ellenezték az 1867-es kiegyezést, kevesen voltak, akik elfogadták a kiegyezési alkut, s ezzel kormánypártivá lettek, mint pl. a nagy regényíró Jókai Mór. A túlélők többsége hű maradt elveihez, az emigráns Kossuth híveként a Függetlenségi Párt politikáját támogatták, mint pl. Irányi Dániel, Vajda János, Vidats János.

A márciusi ifjúság bátor fellépése tehát eredményes volt. Pesten vértelenül győzött a forradalom, minden rendzavarás nélkül komoly eredményeket ért el: meghátrálásra késztette a Habsburg-uralom hazai politikai szervét, a Helytartótanácsot.

Érdemük, hogy meg tudták érezni az időpontot, amikor a szabad szó a tettek erejével cselekedetre ösztönözte a népet.

A márciusiak sikere rövidesen Pozsonyra és Bécsre is hatással volt.

Komádi Sándor

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'