JelenHaz
Hétfõ, 2019. augusztus 19., 14.56
Mezei megemlékezés a temesvári csata százhetvenedik évfordulóján

„Maroknyi magyar, összekapaszkodva a kör közepén”

A kerek évfordulós újbesenyői megemlékezés résztvevői (Pataki-fotók)
A kerek évfordulós újbesenyői megemlékezés résztvevői (Pataki-fotók)

Bánsági magyar hagyományőrzők, civil aktivisták maroknyi csoportja vett részt 2019. augusztus 9-én az 1849-es temesvári csata 170. évfordulója alkalmából megszervezett újbesenyői megemlékezésen. Tikkasztó kánikulában, 15-20 korhű történelmi viseletbe, népviseletbe öltözött magyar ember énekelte a katonadalokat és a himnuszt, koszorúzta meg a patinás honvédemlékművet Újbesenyő határában, egy napraforgótábla közepén, megemlékezve a hazáért és a szabadságért elesett 54 névtelen honvéd áldozatáról.

A rendhagyó megemlékezés résztvevőit Erdei Lajos, a Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület vezetője köszöntötte, aki felidézte az 1848–49-es szabadságharc utolsó csatájának történéseit és a honvédemlékmű 1905-ben történt felavatásának eseményeit, egy korabeli újságcikk alapján: „Itt nyugszik 54 névtelen honvéd, akik 1849. augusztus 9-én ezen a helyen lefolyt csatában haltak meg a hazájukért. Ezen emlékkövet Újbesenyő közössége állította 1905-ben” – ezt a ma már alig kivehető szöveget vésték magyar és német nyelven a 3 méter magas, carrarai márványból készült obeliszkre, amely magára hagyottan, de nem elfeledve áll Temesvártól 17 kilométer távolságra, egy napraforgótábla közepén.

A véres csatában elesett és Újbesenyő határában eltemetett 54 honvéd áldozatának jelentőségét ft. Szilvágyi Zsolt kanonok, józsefvárosi plébános méltatta. „Ezek az emlékhelyek valójában azért fontosak, mert egy ilyen megemlékezés alkalmából mi is átgondoljuk a feladatainkat: mi a mi küldetésünk, mi a mi küzdelmünk. Igazából akkor születnek nagy dolgok, amikor az emberek képesek az életüket valamiért odaadni. Itt nem feltétlenül a fizikai halálra gondolok, hanem arra, hogy az ember odaadja az idejét, a képességeit, az erejét, az éveit egy nemes célért. Áldozat nélkül nincs hagyományőrzés, nincs család, nincs iskola, nincs egyház, nincs nemzet, nincsenek értékek” – mondta ft. Szilvágyi Zsolt. A kommunizmus éveiben feledésre ítélt újbesenyői honvédemlékmű megtalálásának történetét Illés Mihály, a Bánsági Kárpát Egyesület alelnöke idézte fel. A természetjárás, a környezetvédelem és a honismeret értékei iránt elkötelezett civilszervezet kultikus emlékhelyévé, március 15-ei megemlékezések színhelyévé vált az újbesenyői honvéd emlékmű az utóbbi években.

 

A mezei megemlékezésen részt vett Szkenderovics Zoltán, a kecskeméti Huszár és Honvéd Hagyományőr Egyesület vezetője, aki ízelítőt kapott abból, hogy milyen a bánsági szórványban magyarnak lenni. „Úgy érzem itt magam, a napraforgótábla közepén, mintha a román tengerben lennénk mi magyarok maroknyian, a kör közepén. Örülök annak, hogy fiatalok is vannak közöttünk, mert át kell adjuk nekik, hogy meg kell maradnunk, körbe kell állnunk, mint most, és össze kell kapaszkodnunk, nem szabad hagyni magunkat. Én is azért vagyok itt, hogy ezt erősítsem és megígérem, hogy még többen jövünk, és segítünk az emlékmű rendbetételénél is” – mondta Szkenderovics Zoltán kecskeméti hagyományőrző. A megemlékezés résztvevői az 1848-as szabadságharc idejéből fennmaradt katonadalokat énekeltek, majd a jelen levő hagyományőrző és civilszervezetek –Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület, kecskeméti Huszár és Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Bánsági Kárpát Egyesület, a helyi Rákóczi Szövetség és az újszentesi Butykos néptáncegyüttes – képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit a napraforgótáblából kiemelkedő emlékmű talapzatán.

Az újbesenyői honvédobeliszk sorsát a szívén viselő hagyományőrző, Erdei Lajos befejezésül ünnepélyes ígéretet tett: aratás után kezdeményezi a siralmas állapotban levő emlékmű felújítását és bekerítését, hogy jövő év márciusában a temesvári magyarok méltó körülmények között emlékezhessenek a temesvári csatában elesett honvédekre.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'