Szombat, 2017. december 16., 01.39

Marossy Zoltán: „Új célokat kellene kitűzni a DKMT eurorégiós együttműködés számára”

Pásztor István DKMT-emlékplakettet ad át Marossy Zoltánnak
Pásztor István DKMT-emlékplakettet ad át Marossy Zoltánnak

November végén 20. születésnapját ünnepelte a Vajdaság Autonóm Tartomány fővárosában, Újvidéken a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió. A nyugat-romániai és kelet-magyarországi megyéket, valamint a Vajdaságot magába foglaló határokon átnyúló együttműködés születésénél bábáskodott Marossy Zoltán volt Temes megyei tanácsos, későbbi alprefektus, aki a DKMT Eurorégió létrehozásának körülményeiről és az elért eredményekről nyilatkozott a Nyugati Jelennek.

„1992-ben testvérmegyei kapcsolatra léptünk a Temessel szomszédos Csongrád megyével – nyilatkozta Marossy Zoltán –, akkoriban az elsők között voltunk, és ez nagy újdonságnak számított. Rá két évre Szatmár, Máramaros, az északkeleti magyarországi megyék és Kárpátalja létrehoztak egy Kárpátia nevű határon átnyúló szervezetet. Ez egyfajta eurorégió akart lenni, de óriási bonyodalom lett belőle, és nem vitték végig, lemondatták a máramarosi vezetőket, meghurcolták a szatmáriakat. Ilyen politikai hangulatban kezdtünk el tárgyalni arról, hogy létrehozzunk egy a történelmi Bánság egyfajta kiterjesztésének tekinthető eurorégiót. 1994 végén kezdődött el ez a folyamat és 1997 végén érett be.

– Milyen szerep jutott Önnek a tárgyalási szakasz során?

– A magyar frakció vezetőjeként a Temes Megyei Tanács állandó bizottsági tagja voltam. Mivel beszéltem a magyar nyelvet és voltak elképzeléseim is a határon átnyúló együttműködéssel kapcsolatban, Viorel Coifan akkori elnök megbízott azzal, hogy Petrișor Nădăștean főjegyzővel együtt kezdjük el a tárgyalásokat a külföldi partnerekkel. Romániában ez még az Iliescu-korszak volt, amikor nem tudták igazán, hogy nyugatra vagy keletre vagy egyáltalán merre tartsunk. Szerbia még a Milosevics-érában volt, nagyon bonyolult volt a nemzetközi helyzet. Nyílvánosan mindenki szépeket mondott, de otthonról mindenki más elképzelésekkel jött a tárgyalásokra. Meg kellett találjuk a közös hangot, ezért kellett hozzá ilyen sok idő.

– A DKMT Eurorégió létrehozásának egyik nem titkolt célja volt az  országhatárok által szétszabdalt történelmi Bánságon belül a hagyományos gazdasági, kulturális kapcsolatok újjáélesztése, határátkelők megnyitása, a közúti és vasúti összeköttetések helyreállítása.

– Ez egy elvárás, egy természetes folyamat, ha nem tudsz együttműködni a szomszédokkal, akkor te sem tudsz előre lépni. Temes megye nem tud igazán fejlődni, ha a gazdasági, kulturális környezete nem tágul. Ehhez az kell, hogy a magyarországi Csongrád megyével és szerbiai Nyugat Bánsággal együtt fejlődjön, és együttműködjön a közvetlen szomszédjaival.

– Húsz évvel ezelőtt a határok eltűnéséről, nagyszabású közös megvalósításokról álmodoztunk. Azóta eltelt húsz év, Magyarország az EU-ban és a schengeni övezetben van, Románia az EU-ban, de a schengeni határokon kívül és a Vajdaság még az EU-n kívül található, ami gátolja a szorosabb együttműködést.

– Ha ilyen szempontból nézzük, a három ország valóban három féle helyzetben van, de szerintem sokkal jobb a helyzet, mint ezelőtt húsz évvel. Mi akkor fő célként egymás megismerését, a lakosság összehozását tűztük ki. A kereskedelmi kamarák voltak az elsők, akik mozdultak az együttműködés irányába. Mi hoztuk be másodikként a szakszervezeteket, de közöttük valahogyan megfulladt az együttműködés, nem tudom miért. Sikerült összehozni az eurorégió területén működő egyetemeket is, közöttük sokat fejlődött az együttműködés, bár még nincs azon a szinten, amit mi elvártunk volna. Nem mondhatjuk el, hogy minden, amit akkor elképzeltünk, az megvalósult, de a főbb célok igen. Az infrastruktúra összekötések javultak, de a Temesvár–Szeged vasúti összeköttetést például nem sikerült helyreállítani.

– Hogyan látja a DKMT Eurorégió jövőjét?

– Nekem az a véleményem, hogy most, húsz év után le kellene ülni és össze kellene írni, hogy mi mindent valósítottunk meg, és nem ártana új célokat kijelölni. Az infrastruktúra-fejlesztés most már létszükséglet, ezt nem kellene célként megnevezni. Más célokat kellene kitűzni.  Mondok egy példát: két évvel ezelőtt új határátkelőket nyitottuk a szerbiai Bánság felé, de hiába van 5 határátkelő, ha a munkaerőpiaci átjárhatóság nem valósult meg a két ország között. A szabad munkaerőáramlás államközi egyezményeket feltételez, ha az ilyen jellegű problémákat nem oldjuk meg, akkor most megrekedünk.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu