Fresh Corner
Péntek, 2019. április 26., 06.45

Mátyás király és oszmán háborúi

Cseh Valentin és Borbély Zsolt Attila
Cseh Valentin és Borbély Zsolt Attila

Lassan lezárul a Mátyás király-év, amelyet születésének 575. és királlyá választásának 560. évfordulója alkalmából hirdetett meg a magyarországi Nemzetpolitikai Államtitkárság még tavaly decemberben. A múlóban lévő év jó alkalom volt a nagy magyar király (1443–1990) életének és tevékenységének számbavételére – Arad pedig, az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete révén, igen derekasan kivette ebből részét: 2018-ra sorozatot tervezett és bonyolított le rangos, köztük több anyaországi előadó részvételével. Egyetlen előadás maradt el, talán arra is sor kerül majd, immár az ünnepi éven kívül.

December 11-én az egész sorozat lebonyolításának helyet biztosító Jelen Házban került sor (sokszor megállapíthatta a közönség, milyen jó, hogy egy ilyen központ megépült egy nagylelkű szponzor jóvoltából!), a szokásosnál, sajnos, jóval kisebb közönség előtt. Mint már gyakran előfordult, ezúttal is ugyanabban az időben egy másik számottevő magyar, ugyancsak régebben betervezett eseményre is sor került. A magam részéről sajnálom, hogy nem hallhatták dr. Cseh Valentin történészt, aki pedig messziről, Zalaegerszegről érkezett kizárólag azért, hogy előadását megtarthassa: a történelemben valamelyes ismeretekkel rendelkezőnek is igen érdekes dolgokat tudott mondani.

Az est házigazdája, dr. Borbély Zsolt Attila politológus bevezetőjében a készülő, Nándorfehérvárról (mai Belgrád) szóló film kapcsán indított – az előadó két könyvet is írt a témáról –, megállapítva, hogy a domináns trendekhez kapcsolódva újabb történelemhamisítás készül. Nándorfehérvárnál, mint ismeretes, Hunyadi János (Mátyás apja) 1456-ban visszhangos győzelmet aratott a terjeszkedőben lévő oszmán birodalom ellen – alig három évvel vagyunk Konstantinápoly török elfoglalása, és a bizánci birodalom bukása után –, ez a diadal azonban, szögezte le az előadó, nem volt az „utolsó magyar győzelem” a harctereken, mint ahogy azt sok történész állítja. Tény, hogy az év augusztusában Hunyadi János (járvány áldozataként) meghal, és Mátyás királlyá választásáig (1458 februárja) belső széthúzások gyengítik az országot. A fiatal, alig 15 esztendős új uralkodó aztán megszilárdítja hatalmát, megszünteti (a felszínen legalábbis) a belső szembenállást, széthúzást és szűk három évtizedre virágzó nagyhatalommá fejleszti országát (amelyet természetesen nem mai határai között kell elképzelni), sőt, uralkodói ténykedéseinek jótékony hatásai az 1526-os mohácsi vészig terjednek.  

Mátyás oszmánok elleni háborúit, azok indítékait logikus, közérthető okfejtésekkel magyarázta meg hallgatóságának az előadó. A király tisztában volt vele, hogy még egy erős Magyaroszág se szállhat szembe önmagában a korának már akkor szuperhatalmaként jelentkező oszmán birodalommal – nyugati hadjáratai azt a célt szolgálták, hogy újabb erőforrásokat vonjon be az oszmán terjeszkedés megállítására, egyébként nem igazán nagy financiális eredményekkel. Akkoriban ugyan még meg sem született a később híres mondás, miszerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz, de már ismert volt. Mátyásnak egyes történészek a szemére vetik, hogy elhanyagolta a törökök elleni küzdelmet; nos, Cseh Valentin hitelt érdemlő eszmefuttatással cáfolt, és számos érdekes összefüggést feltárva hozta, mondhatnám, emberközelbe a magyar történelem jelentős uralkodója tetteinek indítórugóit. Ha érvelését nem fogadnánk is el teljes mértékben, azok akkor is nagyon figyelemre méltóak, meggondolásra érdemesek lennének.

A részletek ismertetésére nincs módunk, így vagy elhiszik, vagy nem alulírott konklúzióját: nagyon érdekes, fölényes tudás birtokában elhangzott előadás tanúi lehettünk, amelynek végén a messziről jött vendég kérdésekre is válaszolt. Ismétlem: kár, hogy viszonylag csekély számú hallgatóság előtt.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'