„Megérdemlik a szép ünnepet”

 

Ma a délelőtti szentmisével, a tájház-látogatással és sportvetélkedőkkel véget ért a VII. Kisiratosi falunapok háromnapos rendezvénysorozata. Az idei eseményről teljes biztonsággal elmondhatjuk: az eddigiek közül a legnagyobb szabású, leggazdagabb programú volt, amelyet az elkövetkezőkben nem lesz könnyű felülmúlni.  A péntek délutáni labdarúgó-találkozót követő könyvbemutatóra érdemes néhány szóval visszatérni. Sarusi Mihály magyarországi író, újságíró ugyan nem a falu szülötte, de részben családi gyökerei, részben egyéb kötődései miatt akár kisiratosinak is tekinthető. Az elmúlt három évtizedben nem kevesebb, mint hét (!) könyvet adott ki a faluról, a sorozat legújabb, pénteken bemutatott darabja Kisiratos tájszavait gyűjti össze. A szerző elmondta: az az álma, hogy az eddigi, és az ezután megírandó kötetek (Almási Béla doktor szerint a szerző „nem akar megállni tízig”) majdan egyetlen falumonográfiává álljanak össze – ha akad majd kiadó a jó ezer oldalas kötetre. 

A könyvbemutató után a gyönyörűen megújult iskola udvarán színházi bemutatóra került sor, amelyen, mint az előző rendezvényen, a Bolyai Nyári Akadémia résztvevői is jelen voltak. A helyi iskolások által előadott két rövid darabot (Ádám-játék, valamint egy Mátyás királyról szóló jelenet) Pávai Gyula tanította be egy öt napig tartó tábor során. A faluban az elmúlt években sokszor rendeztek képzőművészeti (és egyéb) táborokat, a színjátszótábor azonban premiernek számít.

A rendezvénysorozat első napjának délutánján az érdeklődő megtekinthette a „kis kultúrotthonban” megnyitott, Kisiratosi hobbigyűjtők alkotásai elnevezésű kiállítást, amelyen, többek között, festmények (számos közülük Bérczi Ferenc alkotása), falvédők, terítők, papírszalvéták, petróleumlámpák, különféle egyéb háztartási tárgyak, díszpárnák, régi gyufás skatulyák, rajzok, vers-kéziratok, asztal, régi bölcső stb. láthatók, amelyeket tulajdonosuk emlékként, kedves tárgyaként őriz. Németh Anikó  rendező, a kultúrotthon vezetője elmondta: az ötlet a tavalyi falunap előtt született, amikor Papp Józsi bácsi elhozta színes műanyagszál-borítású üvegeit (ki is van állítva két példány), hogy mások is megismerhessék azokat.

A pénteki nyitó nap nagy sikert aratott klasszikustánc-bemutatóval folytatódott (az aradi Hosszú Gábor és partnernője, Diana lépett fel), majd a kultúrotthon mögötti szabadtéri színpadon a Székely góbé humorműsorát láthatták (hallani csak az első sorban ülők hallhatták a torzító hangszórók miatt), végül a nagyzerindi Dénes házaspár közreműködésével nótaestre került sor, amely (immár nem „hivatalosan”) a hajnali órákban zárult.

A „fő nap” kétségtelenül a szombat volt. Délután 4-től a falu központjában már nagy tömeg várta a futókat: Pusztaszabolcs testvértelepülés ugyanis azzal tisztelte meg Kisiratost, hogy falunapja alkalmából távfutást rendezett. Résztvevői szerdán indultak, háromszáz kilométert tettek meg a váltóverseny során (az augusztus elsejétől várossá váló nagyközség a magyarországi Fejér megyében, Székesfehérvár közelében fekszik), és szombaton háromnegyed ötkor érkeztek meg. Később a község polgármestere elmondta: tettek már meg nagyobb távot is, a németországi testvértelepülésig 1300 kilométert futottak… Szintén később derült ki: a pusztaszabolcsiak („jó vendéghez illően”, mondták) nem jöttek üres kézzel: két utcai (street boll) kosárlabda-palánkot hoztak ajándékul. A sportolók érkezésénél jelen volt nemcsak a falu apraja-nagyja, hanem a délutáni kulturális műsorra meghívott számos dal- és tánccsoport, amelyek két oszlopba rendeződve, egy-egy zenekar kíséretében járták be, más-más útvonalon a falut, meg-megállva egy táncra.

Mindezek után kezdődött a futballpálya szomszédságában felállított színpadon a rendezvénysorozat hivatalos megnyitója. Almási Vince kisiratosi polgármester üdvözölte a hazai és határon túli vendégeket – ez utóbbiak igen nagy számban voltak jelen Lökösháza, Kisdombegyház, Magyardombegyház, Kevermes, Elek, a már említett Pusztaszabolcs és Úri képviseletében, többnyire polgármesterük vezetésével. Számos aradi község is első számú emberével azélen jött el, jelen volt az RMDSZ Arad megyei vezetőségének számos tagja (Király András külföldi tartózkodása miatt hiányzott), a nevükben Bognár Levente választmányi elnök, aradi alpolgármester köszöntötte a nagyszabású ünnepség legalább ezer résztvevőjét.

Az ünnepség hivatalos részének két fő eleme volt, az első az Úri községgel kötött testvértelepülési egyezmény aláírása. Haraszti Imre úri polgármester a találkozás történetéről beszélt: „A Szent Ferenc Alapítvány kapcsán ismerkedtünk meg, eljöttünk segíteni, megbarátkoztunk. Úgy hiszem, nagyon gyümölcsöző lesz a kapcsolat”. A másik fő esemény Kisiratos díszpolgárainak avatása, a község történetében először. Három közismert, a falu történetében fontos szerepet játszó személyt tüntetett ki Kisiratos képviselőtestülete – érdekes, hogy egyikük sem a falu szülötte.

Bérczi Ferenc tanító (98 éves) 1949-ben került Kisiratosra, és évtizedeken keresztül szolgálta rendkívüli odaadással faluját, mondta laudációjában Almási Béla orvos. A ma Aradon élő idős tanító, akit 90 éves korában Márki Sándort-díjjal tüntettek ki eredményes életpályája elismeréseként, egészségi állapota miatt nem vállalta a megjelenést, az oklevelet neki a község polgármestere adja majd át. Átvette viszont a díszpolgári oklevelet a 80 esztendős ft. Thúry László nagyprépost, aki 14 évig (1994-ig) szolgálta plébánosként a falu és több környező helység híveit. Andó László laudációjában azt hangsúlyozta: igazi jó pásztorként tevékenykedett, nagyon sokat tett a templom rendbehozataláért, a temetőben ravatalozót épített. Thúry László köszönő szavaiban arra figyelmeztette a kisiratosiakat, hogy túl sok a temetés és túl kevés a keresztelő, s arra bíztatta őket: ne féljenek a jövőtől, neveljenek gyermekeket, hogy megmaradhassanak. Benedek Sándor tanár, a harmadik díszpolgár dicséretére az egykori tanítvány és kolléga, Almási Vince polgármester hangsúlyozta: a pár hónap múlva 60 esztendeje Kisiratoson dolgozó, ma 82 éves tanárember nemcsak tanított, szakköröket vezetett és az általa szervezett kirándulásokon természetszeretetre nevelte tanítványait, de jó öt évtizeden át, 2006-ig a művelődési otthon vezetője volt, 20 éve, a strand létrejötteóta pedig azt irányítja – s mindezért sokszor egyetlen banit sem kapott. Benedek „tanár bácsi”, merthogy mindenki így hívta-hívja, köszönő szavait azzal zárta: „tenni fogom Kisiratosért ezután is, amit tudok”.

A díszpolgári oklevelek átnyújtását követően a szabadtéri színpadon több száz műkedvelő lépett fel dalos, táncos műsorával – sorrendben a helyi, tavaly alakult Aranykalász népdalkórus (de nem csak énekekkel), a simonyifalvi Leveles (másodszorra román tánccal), a nagyiratosi néptánccsoport, a kisperegi asszonykórus, a kisiratosi gyermektáncosok, a pécskai Búzavirág három tánccsoportja, a dombegyházi tánccsoport, a kisiratosi Gyöngyvirág, a békéscsabai Tabán virtuóz férfitáncosaival és a Kistabán gyermek-tánccsoport, az úri nyugdíjasklub. Az igen hosszúra nyúlt program miatt a kisiratosi férfikórus lemondott a fellépésről, mert a közben megérkezett Fenyő Miklós, az est sztárvendége már türelmetlenkedett…

Fenyő Miklós egy jól megkomponált, maga által felkonferált műsorban szólaltatta meg ismert dalait, köztük a Limbó hintót, a házibulik slágerévé vált Csavard fel a szőnyeget címűt, egy nemrég keletkezett dalára meg is tanította a közönséget. A rendkívül rutinos, immár jó negyven éve a „világot jelentő deszkákon” lévő előadót a Jampi angyalok segítették (kitűnően táncoló, éneklő, három-három igen csinos lány és fess fiú). A koncertre estefelé sokan érkeztek Aradról és más helységekből is.

Ezután már az est „fénypontja” maradt hátra, a fiatalok fáklyás felvonulása (a sötétben – lekapcsolták a közvilágítást – jól mutatott a félszáz fáklyafény és a velük bemutatott néhány gyakorlat), majd a valóban pompás tűzijáték. A színpadhoz történt látványos fáklyás bevonulás után már csak a magyar és székely himnusz maradt hátra a napból.