Fölszálott a páva

JelenHaz
Szombat, 2019. október 19., 18.07
XIV. Bunyaszekszárdi Falunap

„Minden lebontott házat megsirattam”

„Minden lebontott házat megsirattam”
„Minden lebontott házat megsirattam”

Az 1981 óta nem létező, Temes megyei falu, Bunyaszekszárd szülöttei, 1995 óta minden évben, augusztus második vasárnapján találkoznak szülőfalujuk helyén.

Még 76–an élnek a környékbeli településeken és a nagyvilágban szétszóródott bunyaiak közül, de az idei falutalálkozón ennél sokkal többen, legalább 200–an vettek részt! A különleges eseményen részt vett Marossy Zoltán alprefektus, Dorel Covaci facsádi és Ihász János igazfalvi polgármester, valamint Szekszárd,  Nagydorog, Makó, Elek és Vésztő magyarországi települések küldöttei.

A Bunyaszekszárdi Falunap résztvevői vasárnap reggel, az új facsádi Sportcsarnok bejáratánál felavatták a facsádi születésű Nagy Ernő, magyar olimpiai bajnok emléktábláját. Nagy Ernő a Los Angeles-ben olimpiai bajnoki címet szerzett, szekszárdi sportolókból verbuválódott magyar kardvívó csapat tagja volt.

A Facsádtól mintegy 20 kilométerre, nehezen megközelíthető dombtetőn fekvő Bunyaszekszárd egykori templomának helyén emlékmű és harangláb, a temetőben kopjafa fogadja az évente egyszer ide zarándokoló bunyaiakat, a jeleket 1995 óta állították szülőfalujuk emlékére. A szekszárdiak (Tolna megye fővárosa) 1866–ban történt bunyai kirajzásának történetét Kaczián János népművelő–levéltáros kezdte el kutatni az 1990-es évek elején. Kaczián úr, a Falunap elmaradhatatlan résztvevője lapunknak elmondta: ebből a kutatásból terebélyesedett ki Lugos és Szekszárd városok idén 15 éves tesvérkapcsolata, Facsád és Szekszárd tízéves múltra visszatekintő partneri kapcsolata, létrejött a Szekszárd ­– Lugos – Facsád Baráti Társaság, televíziós dokumentumfilm készült a ma már csak a Falunap alkalmából megelevenedő településről és a szétszóródott bunyaiakról.

Nem tartanak bunyaszekszárdi falunapot a most 85 éves Ihász Teréz nélkül, aki 1981-ben utolsóként hagyta el szülőfaluját. „Amikor már költöztek el innen az emberek, minden lebontott házat egyenként megsirattam – idézte fel a szomorú időket Teréz néni – amikor kérdezték tőlünk, hogy mire várunk, miért nem költözünk mi is, azt feleltük hogy őrizzük a templomot. Végül a templomot is eladták az ötövösieknek, lebontották és elvitték…” Az alig 115 évig, 1866 – 1981 között létezett Bunyaszekszárd a két világháború között még virágzó település volt, az erdő közepén, saját templommal , paplakkal, magyar iskolájában 70 gyermekkel, három mély, hűsvizű kúttal, állattartásból elő gazdákkal. „Éjjelente még mindig a szülőfalum utcáit járom – mesélte könyes szemekkel Teréz néni, aki Igazfalváról ma is hazavágyik Bunyára.

A XIV. Falunapra összesereglett bunyaiak és vendégeik ökumenikus istentisztelet kertében emlékeztek szülőfalujukra, igét hírdetett Czapp István igazfalvi lelkipásztor, Bálint István nagybodófalvi és Martin Geisler amerikai lelkészek, valamint Bujor Păcuraru facsádi esperes társaságában. A szervezők nevében a lugosi Molnár Jolán köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, hogy a facsádi Dorel Covaci és az igazfalvi Ihász János polgármesterek hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre ez a találkozó. A résztvevők megkoszorúzták a harangláb mellett álló emlékművet és a temetőben álló kopjafát, a hozzátartozók virágokat helyeztek el a temetőben még meglévő sírfáknál. Az emlékezők szekszárdi borral öntözött bográcsos mellett elevenítették fel bunyaszekszárdi élményeiket. Ihász János igazfalvi polgármester, Teréz néni unokája a Nyugati Jelennek azt nyilatkozta: bunyai gyökereire és kötődéseire való tekintettel személyesen vállalja, hogy továbbviszi ezt a szép hagyományt, és ígéri, hogy Bunyaszekszárdnak nem csak múltja, de jövője is lesz!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'