Kedd, 2018. április 24., 17.18
Beszélgetés Koffol Gábor Petőfi-ösztöndíjas gyógytornásszal

Mindennap tégy valamit az egészségedért!

Mindennap tégy valamit az egészségedért!
Mindennap tégy valamit az egészségedért!

A Szent Ferenc Alapítvány gyermekei körében, erdélyi fociturnéval zárta Hunyad megyei küldetését Koffol Gábor Petőfi-ösztöndíjas gyógytornász. A dél-erdélyi szórványban eltöltött kilenc hónapjáról a turné előtti napokban beszélgettünk.

– A magyar kormány által finanszírozott Petőfi-program eléggé átszövi a Kárpát-medencét, különböző vidékekről származó, különböző szakképesítéssel rendelkező ifjak vállalnak szolgálatot egy-egy kisebb határon túli közösségben. Te Erdélyből jöttél, Erdélybe…

– Ez igaz, de azt is hozzá kell tennem, hogy Székelyudvarhelyről jöttem Hunyad megyébe. Eléggé más világot tapasztaltam itt meg. De megismertem és megszerettem ezt a közösséget. Biztos vagyok, hogy 2-3 havonta, de legalább évente vissza fogok térni, immár ismerősként, barátként. A fogadószervezetem a Délnyugat-erdélyi Unitárius Szórványegyházközség volt, mely három megyét: Aradot, Temest és Hunyadot foglalja magába, de legfőképp Hunyad megyében tevékenykedtem. Érdekes volt megtapasztalni a szórványhelyzetet. Mi Székelyföldön nem nagyon hallunk román beszédet. Itt viszont több román anyanyelvű személlyel ismerkedtem meg. És meglepett a kis létszámú magyar közösség is, melyben mindenki mindenkit ismer és nagyon fontosak az élő emberi kapcsolatok.

– Mivel foglalkoztál ebben a kilenc hónapban?

– Igyekeztem megismerni a helyi közösséget, felvenni az itt élő emberek ritmusát, bekapcsolódni a mindennapi életbe. Nagyon jó kapcsolatom alakult ki a mentorommal és több kisebb közösségben tevékenykedtem. Mivel gyógytornász szakképesítéssel rendelkezem, elsősorban a sport kapcsán kerestek meg. Jómagam a sportos életre való nevelésre, a sport általi közösségépítésre törekedtem. Főleg fiatalokkal, gyermekekkel foglalkoztam. A Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban heti két fociedzést tartottam a középiskolás diákoknak, heti egy alkalommal pingpongdélután volt, péntekenként futóklub keretében edzettünk együtt és volt játékos sportos délután is minden szerdán az előkészítősök számára.

– Hogy érzed, mennyire sikerült megalapoznod a sportszeretetet a gyermekekben, fiatalokban, lesz-e folytatása e tevékenységeknek?

– Fontosnak tartottam a csapatok kialakítását is, mert ezek könnyebben továbbviszik a rendszeres edzést. De alapvetően arra törekedetem, hogy megfelelő motivációt kapjanak a gyermekek a mindennapi mozgásra. Nem kell feltétlenül naponta futni, intenzív edzésre járni, de fontos, hogy beépítsenek a mindennapi életükbe egy-egy olyan programot, ami az egészségük karbantartását szolgálja. A jelszavunk az volt: mindennap tégy valamit az egészségedért! Ez nem csupán testmozgás, de nevelőeszköz is. Különösen érdemes odafigyelni a rendszeres mozgásra már kisgyermekkorban, hiszen ekkor olyan állóképességet, mozgáskészséget sajátíthatunk el, amit később már nehéz pótolni. Az egyszerű, játékos koordinációs gyakorlatok, a labdajáték, az úszás, a futás mind-mind segít abban, hogy a gyermek megismerje és fejleszteni tudja a testét. Ilyen korban még elég a félórás, negyvenperces sport és érdemes sokoldalúan fejleszteni a gyermek mozgáskészségét. Az előkészítősökkel például nagyon szép eredményt értünk el a mozgáskoordináció terén. A nagyobbaknál is sikerült ezt fejleszteni és ott sokat jelentett a csapatépítés is.

– Felnőttekkel is sportoltál…

– Igen, korábban kb. 10 évig fociztam és ennek mai napig hasznát veszem. Itt is bekapcsolódtam a helyi magyar közösség futballcsapatába, heti rendszerességgel edztünk, részt vettünk a városi bajnokságon. Szerdánként a szászvárosi magyar közösséggel kosárlabdáztunk. Igyekeztem eleget tenni minden sportos felkérésnek.

– Mesélj egy kicsit magadról. Hogyan épült be életedbe a sport?

– Körülbelül 6-7 éves lehettem, amikor iskolánkban fociedzésre toboroztak kisdiákokat. Nekem nem is volt ez kérdés, rögtön jelentkeztem. Heti 3 edzésünk volt és emlékszem, volt olyan esztendő, amikor egyetlen edzésről sem hiányoztam, annyira szerettem. Jó volt a közösség. Megtanultuk a csapatban való munkát, azt, hogy ennek ára van, de hosszú távon eredményt is hoz. Ha mindennap lerakjuk az asztalra azt, amit úgy gondolunk, hogy szükséges a siker eléréséhez, akkor előbb-utóbb az eredmény is megjön. Úgy gondolom, a sport terén megélt élmények egész életemet meghatározzák. A foci mellett könnyen be tudtam kapcsolódni egyéb sportágakba is. Középiskolás koromban futóversenyekre jártam, kosár-, kézi- és röplabdacsapatban is játszottam. A pályaválasztás idején az informatika és a sportegyetem között ingadoztam. De úgy döntöttem, hosszú távon jobb lesz nekem a sport. És mai napig jó döntésnek tartom ezt. Gyógytornász oklevelet szereztem és közben folyamatosan sportolok. Sokat úsztam egy időben, futottam félmaratont, most épp egy maratont tervezek.

Lassan véget ér a Hunyad megyei küldetésed. Hogyan tovább?

– Két közeli tervem van. Az egyik a Vizes vb Budapesten, ami meghatározó sportesemény, és amelyen önkéntesként veszek részt. Továbbá a Győrben megrendezendő Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon készülök részt venni, ott már ifjúsági koordinátor leszek. Elég sokat önkénteskedtem már sportkörökben és úgy gondolom, ez szakmailag is adott egy pluszt. Az előbb említett rendezvények szervezői között is akadtak ismerősök, akikkel már dolgoztam együtt, és  örömmel vették a jelentkezésemet.  Amúgy szeretnék visszakanyarodni a sportrehabilitációhoz. E téren már önkénteskedtem másfél évet és úgy látom, van benne jövő.  A gyógytorna a profi sportban nagyon fontos. Nem mindegy, hogy egy sportoló mikor kerül vissza a pályára, mikor tud százszázalékos munkát végezni és ennek a segítése, úgy gondolom, szép feladat.

– Sok sikert kívánok további pályafutásodhoz és a Hunyad megyei magyar közösség nevében köszönet az elmúlt kilenc hónapi munkádért! 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas