Vasárnap, 2018. május 20., 18.30

Mit jósolt idén a medve?

Mit jósolt idén a medve?
Mit jósolt idén a medve?
Hol vannak már a régi szép idők, amikor, a néphit szerint legalábbis, voltak autentikus, szavahihető medvék?

Igaz, voltak igazi telek is, amelyek nagyjából decembertől február végéig tartottak. Február végén, március elején aztán, a költő észrevétele szerint, roppant a kásás hó, és cseperészgetett a bádogeresz. Ilyen, normális  körülmények között egy rendes medve is tudta a kötelességét, kijött barlangjából, odujából, szétnézett, s a látottak fényében döntött arról február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, hogy mi a további teendője: a másik oldalára fordul-e még egy kis durmolásra, mert hosszú lesz még a tél (ha némileg abszurd módon szép, meleg, napsütéses volt az idő), vagy kilép a zord, hideg hegyoldalra, erdőbe, mert akkor, ősei sok száz nemzedékének tapasztalata és bölcsessége szerint, a végéhez közeledik a tél.

Hogy mit evett ilyenkor hetekig – már éhes lehetett, téli tartalékait nagyjából felélte –, az számomra rejtély. Mindegy, nálunk sokkal jobban tájékozódott a természet dolgaiban.

Amíg lehetett.

De mit szól most, amikor – legalábbis tájainkon, jó pár országot, sőt kontinenseket értve a „tájainkon” – már semmi sem olyan, mint valamikor? Merthogy a tél sokfelé csak amolyan tessék-lássék tél, rendes hótakaró, meg mínusz 10–20, vagy akár több fokos hideg csak itt-ott, elvétve és rövid ideig fordul elő, ellenben januárban is gyakorta plusz 10-15 vagy több fokos hőmérsékletet mérnek a meteorológusok.

Szegény bájos, szeretetre méltó, gyermek-mesekönyvek meg mesefigurák kedvence (hány filmben alusznak el kedves kislányok-kisfiúk macit szorongatva?!) sokáig többé-kevésbé megbízható időjósként működött. Mellesleg, tud ám kőkemény és veszélyes is lenni, ha rákényszerül. Volt „szerencsém” közelről – több mint három évtizede – általa szétmarcangolt borjút és „megütött”, az éjszakában augusztus elején legelőn hagyott tehenet látni – megütte, mondták a székelyek, egyik oldaláról teljesen, fejétől farkáig lehántotta a bőrt, pár nap után nyilván belepusztult.

No de: mit mondott idén a medve? Kijön-e, bemegy-e? Tél jön-e, vagy tavasz?

Őszintén szólva: fogalmam sincs.

Medvénk is teljesen tanácstalan, bár nem beszéltem vele, nem rendelkezvén az állatokkal nagyszerűen kommunikáló dr. Doolittle csodálatos képességeivel. Csak sejtem (mi több, tudni vélem), hogy mackónk ma, 2018-ban itt, Kelet-Közép-Európában csődöt mondott: fogalma nincs, mi jön az éghajlat tekintetében, mikor lesz idén, vagy jövőre tél vége, vagy a tavasz eleje.

Mentségére legyen mondva: a nála fejlettebb műszaki eszközökkel rendelkező tudósok hada sem tudja. Bár szerintük nem jó irányban halad a dolog.

De erről a szegény mackó nemhogy nem tud(hat), de még kevésbé tehet.

Még örülhet, ha eddigi, időjósként megszerzett, megtépázódni látszó hírnevét ideig-óráig megőrizheti…


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas