Vasárnap, 2018. augusztus 19., 19.11

Monumentális mű az aradi magyar színházról

Fotók: Nagy István és N. Gy.
Fotók: Nagy István és N. Gy.

Nézegetem a két hatalmas, mintegy 1400 oldalas kötetet, és nem tudom elhessegetni magamtól a kérdést, hogy vajon hány napi vagy órányi munkát és mennyi pénzt fektetett bele a szerzőpáros? Hányszor és hány könyvtárba, levéltárba kellett elmenniük, felkutatni az összes fellelhető dokumentumot, beleértve a magánemberek birtokában lévőket is? Maguk sem tudják, a könyvelés külön hatalmas feladat lett volna, a befektetett összeget amúgy sem számolta volna el senki – elég volt éppen a lényegre koncentrálni.

De a nagy mű elkészült, a múlt pénteken este be is mutatták az aradi Jelen Házban igen szép számú közönség előtt az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban megjelent második, befejező kötetét. Az aradi magyar színjátszás 130 évének története, Piroska Katalin és István – manapság mindketten már nyugdíjas tanárok – műve immár az olvasó és a színháztörténet rendelkezésére áll. Az aradi olvasó egyébként mindkettőjük nevét aradi magyar kiadványokból is jól ismerheti, hisz mindketten rendszeres külmunkatársak.

A kiemelkedő mű története bizony régecskén kezdődött. Piroska Katalin elmondta: államvizsga-dolgozatot írt a témáról, aztán várta, hogy valaki majd csak rákap a témára, s folytatja. De mikor látta, hogy senki, és több évtized után Magyarországra költöztek, a nagy könyvtárakhoz közelebb, maguk vágtak neki az irdatlan kásahegy átrágásához. A történet, azt hiszem, maga is megérne egy hosszabb tanulmányt. Piroska István részleteket is elárult munkamódszerükről: egy-két nap kutatás, három nap számítógépbe rögzítése a papíron, CD-n szereplő adatoknak (informatikus fiuk nélkül tán nem is sikerült volna – de Réhon József állandó sürgetését, Faragó Péter RMDSZ-es képviselőnek a hozzájárulását is megemlítette a pénzügyi alapok előteremtéséhez és a kiadót, amely nekivágott egy ilyen munkának). Bevallotta: „Katinak a makacsságát dicséri e munka”, majd azt is: ha újra kellene kezdeni, talán nem vágna neki.

Milyen jó, hogy nekivágtak...

A könyvbemutatót megnyitó Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője, az Irodalmi Jelen főszerkesztő-helyettese és Faragó Péter képviselő egyebek között hangsúlyozták: fantasztikus könyvet vehetünk kezünkbe, amely városunk képét (egy erős ország erős Aradját) is ábrázolja a színházon kívül, aztán pedig egy más világét is.

A könyvet Fekete Károly, az Aradi Kölcsey Egyesület (a napokban Ezüstfenyő-díjjal kitüntetett) alelnöke ismertette a rá jellemző alapossággal és mondhatnám „költői vénával”. Shakespeare közismert soraival indított („Színház az egész világ...), majd ilyen mondatokkal folytatta: „130 év megannyi előadás dicsőséges esztendők. Így visszatekintve és ismerve a mai viszonyokat, feltétlen azok voltak, a kor buktatóival, jellegzetességeivel, mint mindig, a kor politikai, illetve a közízlés hangulatával hol dacolva, hol azt erősítve és kiszolgálva.

Minderről végig, folyamatosan képet kapunk a könyv folyamán, s ez talán legnagyobb erénye a hatalmas információs anyag mellett, hogy a tömör, lényegre törő korrajz segítségével mindig nagyon könnyen bele tudja képzelni magát asz olvasó a korba, annak szellemébe és hétköznapi gondjaiba.” „Hatalmas munka és nem győzöm elégszer mondani, hangsúlyozni: ritka ember vállalkozik ma ilyen sziszifuszi kutatómunkára, összegzésre.”

Majd tovább. „Végigkísérjük az aradi hivatásos színjátszást felívelő pályáján egész a XX. század elejéig, a Nemzeti Színház státuszig – majd a világháború keserves évei s a még keservesebb impériumváltás utáni időszakban – egész a győzedelmes népi demokráciáig: a színház (magyar színház – szerk. megj.) megszűnéséig.”

És az utolsó idézet:

„Végezetül azt hiszem, csak annyit tehetünk, hogy megköszönjük a Piroska házaspárnak a hatalmas, alapos munkát. Eltűnt Arad kultúrtörténeti térképéről egy fehér folt. Meggyőződésem, hogy aradi viszonylatban Piroskáék művének fontossága, alapossága csak Márki Monográfiájához mérhető. Azóta nem volt ilyen szakmai igényességgel, alapossággal megírt tudományos történeti-kultúrtörténeti munka Aradon.”

A péntek esti könyvbemutató különleges színfoltjaként Szendrey Mihály, az egykori legendás aradi színigazgató és színész unokája, Szendrey Mária is

jelen volt, és elmondta nagyapjához, de főleg édesapjához, ifj. Szendrey Mihályhoz fűződő néhány élményét. Köztük azt, amikor hároméves kislányként Kolozsváron, egy Háry János-előadáson felsikoltott, hogy „ne bántsátok az édesapámat”.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'