JelenHaz
Péntek, 2019. augusztus 23., 20.57

Nagyon fontos a kisebbségi identitás megőrzése

Laczikó Enikővel  Fotó: Nagyálmos Ildikó
Laczikó Enikővel Fotó: Nagyálmos Ildikó

Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának RMDSZ-es államtitkárával, Laczikó Enikővel beszélgettünk a kisebbségi hivatal működéséről, költségvetésről, támogatásokról, az országban élő kisebbségekről, nehézségekről.

 

– Mikor hozták létre a kisebbségügyi hivatalt?

– A Nemzetközi Kapcsolatok Hivatala 1997-ben alakult, jelenlegi formájában pedig 2005 óta létezik, amikor egy kormányhatározattal a kormányfő politikai alárendeltségébe, illetve a Kormányfőtitkárság adminisztratív alárendeltségébe helyezték a hivatalt. Az intézménynek nincs jogi személyisége. Van egy államtitkára, két helyettes államtitkára, illetve három alosztálya. A jogi osztály a szerződések láttamozásával is foglalkozik, fő tevékenysége a jogok nyomon követése, törvénykezdeményezések kidolgozása, véleményezések összeállítása, de a legfőbb tevékenységünk az, hogy a nemzetközi egyezményekre odafigyeljünk.

Az úgynevezett gazdasági osztályunk a parlamenti képviseletet ellátó kisebbségi szervezetek állami támogatásával foglalkozik. Ezek a források a hivatalon keresztül kerülnek a kisebbségi szervezetekhez, tulajdonképpen ők osztják el maguk között, illetve pontosan meghatározott az is, hogy mire költhetik el. Az osztály ezt a pénzt az igénylések alapján továbbítja a kormánynak, a kormány utalja ki a pénzt, ezt követően a hivatalunk monitorozza, hogy a kormányhatározat szerint költötték-e el. Fontos hangsúlyoznom, hogy nem vagyunk pénzügyi ellenőrző szerv, kizárólag a szervezetek jelentése alapján követjük a források útját.

A harmadik alosztályunk a programokkal, projektekkel foglalkozik. Fő tevékenysége a hivatal kezdeményezéseinek előterjesztése, ennek a lebonyolításában mindenki részt vesz, ugyanakkor nagy felelőssége van a jelentések kidolgozásban.

Az idei éves költségvetési évben 5 millió lej áll rendelkezésünkre, amiből 3 milliót visszatérítendő finanszírozásra szánunk, ez általában az igények negyedét sem fedi. Nagyon sokan fordulnak hozzánk. A maradék 2 milliót saját programokra fordítjuk.

– A kisebbségi szervezeteknek fejkvóta alapján osztják ki a pénzeket?

– A kormány nem szól bele, hogyan osszák el, ezt kisebbségi szervezetek saját kritériumaik szerint döntik el a Kisebbségi Tanácsban.

– Milyen jellegű pályázatokról van szó?

– Ez közvetlen támogatás. Majdnem mindenre használhatják, a törvény keretein belül. Személyzeti költségekre, az ingatlanokkal kapcsolatos költségekre, rendezvényekre, szerzői jogokra, befektetésekre, de mindenképp kapcsolódnia kell a szervezethez, a kisebbségeket illető tevékenységekhez.

– Hány kisebbség él ma Románia területén?

–  Húsz őshonos nemzeti kisebbség él Romániában: magyarok, németek, romák, ukránok, lipovánok, törökök, tatárok, szlovákok, szerbek, csehek, örmények, makedónok, albánok, olaszok, görögök, svábok, lengyelek, horvátok. Az egyetlen kisebbség, amely jelenleg nem rendelkezik parlamenti képviselettel, az a tatár. Ezért ők nem részesülnek pénzügyi támogatásban. A statisztikák szerint legalább harmincezren vannak. A tatár nyelv védett, az UNESCO listáján is szerepel, veszélyeztetett nyelvként, nálunk csak opcionálisan tanítják, jelenleg 32 diák tanulja. Amíg a szervezet kapott támogatást, addig hétvégi iskolát is működtetett.

– Ők hogyan estek ki a parlamentből?

– A választási törvény szabályozza, hogyan vehet részt egy kisebbségi szervezet a választáson, előírja, hogy azoknak, akik benne voltak 2016-ig, milyen feltételeknek kell megfelelniük, és minek kell eleget tenniük az újaknak. Ha a központi választási iroda elfogadta a jelölést, az adott szervezet indulhat a választásokon. És ha nem is éri el a törvény által előírt küszöböt, jogosult egy képviselői helyre, de ehhez a Központi Választási Irodának el kell fogadnia a jelölést. Különböző okok miatt, a KVI úgy döntött, hogy a tatárok szervezete nem teljesíti a törvény előírta feltételeket, így ők nem indulhattak a választásokon. A pénzek folyósítását viszont a parlamenti részvételhez kötik. Csak az kaphat pénzt, akinek képviselete van a Parlamentben.

Hozzánk ellenben bárki pályázhat. Tavaly a tatár közösség például egy havilapra is pályázott… Idén július 15. után kezdhetjük el a projektek finanszírozását.

– Ezek egyetlen évre szólnak?

– Igen, a pénzügyi folyamatoknak le kell zárulniuk november végéig. Nekünk sokkal könnyebb, ha valaki pályázik, mert nem nekünk kell lebonyolítanunk a közbeszerzést. Minden egyes közbeszerzésre, összegtől függetlenül, hatalmas dokumentációt kell összeállítani, ami rengeteg munkaerőt igényel.

Kommunikálunk minderről a honlapunkon és Facebook-oldalunkon is, több nyelven, próbáljuk a kisebbségek nyelvén is megfogalmazni az üzeneteinket. Ennek nagyon örülnek azok, akikkel együttműködünk.

– Tavaly, a centenáriumi évében milyen rendezvények voltak?

– Volt egy nagy projektünk. Arra kértük a kisebbségi szervezeteket, hogy küldjenek olyan szavakat, amelyeket a román nyelvbe a kisebbségi nyelvből vettek át, illetve olyan személyiségeket, akik az elmúlt 100 évben hozzájárultak Románia fejlődéséhez. A többség például nem tudta, hogy Ana Aslan örmény, nem pedig román… Kértünk arra is javaslatot, nevesítést arra, hogy a kortárs személyiségek közül ki alkalmas a „sokszínűség nagykövete” címre.

– Sikerült kivinni a köztudatba, a román sajtóban népszerűsíteni?

– A román közszolgálati televízió és rádió rendszeresen lehozta. Egy-egy személyiségről 2-3 perces kis riportokat készítettek. A sajtó egy bizonyos része azzal volt elfoglalva: hogyhogy erre semmi pénzt nem költöttünk?! Hát így: megoldottuk belső humán erőforrással. Az volt a tervünk, hogy száz szimbolikus személyiséget népszerűsítsünk. Olyan javaslatok is voltak, amelyeknek közük nem volt a centenáriumhoz, de nagyon fontosak volt az adott kisebbségnek.

A hivatal munkatársai a kisebbség soraiból kerülnek ki?

– Vannak kisebbségiek is, de nem ez a kritérium, alkalmazottaink zöme köztisztviselő. De a munkatársaink között van lipován, német, tatár és magyar, illetve román is.

– Mi a személyes véleménye az Úzvölgyében történtekről?

Amikor megtörtént az incidens, próbáltunk egy pozitívabb üzenettel előrukkolni, mi voltunk az egyetlen intézmény, amely még aznap reagált, hogy el szeretnénk kerülni minden további konfliktust. Amúgy nincs hatáskörünk sem a konfliktus megelőzésben, sem a megoldásában. Nehéz kérdés ez, és remélem, hogy megoldódik, közös nevezőre jutnak a felek, remélem, hogy a két érintett állam, Románia és Magyarország, nem úgy tárgyal majd, hogy kihagyja belőle a magyar kisebbséget. Abból, amit láttam és olvastam, nem nagyon biztató az, ami ott történt. Amúgy is ellenséges a hangulat, más kisebbségi közösségek is jelezték ezt, bár nyilvánosan sokan nem vállalják fel. Azonban az, ami az Úzvölgyében történt, ellentétes mindennel, amit ez a hivatal képvisel.

– A többség mennyire nyitott az üzeneteikre?

– Az igazság az, hogy a mi üzeneteinkre nem nagyon fogékonyak, többségüket talán nem is érdekli. Az identitásában erős ember a másikat nem szekálja. Mindazonáltal mi dolgozunk, és kifejezetten jólesik, amikor viszontlátom a tevékenységeinket különböző jelentésekben, de ez persze nem elég, közel sem elég. Mégiscsak az ország lakosságának 10 százalékával kell foglalkoznunk, de úgy, hogy a másik 90-et is meg kell szólítanunk, ehhez azonban nem egy ilyen jellegű hivatal kell. Persze, megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni a létező keretekből.

Nagyon örülünk, hogy a kortárs művészetek terén egyre több jó projektünk van, és a sokszínűség üzenetét meg tudjuk fogalmazni kifelé is. 2016-ban szerveztük meg az első interetnikus tábort Nagyenyeden 34 kisebbségi művész részvételével, akik mind az összes hazai etnikumot képviselik, 2017–18-ban már eljutottunk az ott készült munkákkal Genfbe, Brüsszelbe és New Yorkba is.

Kapcsolatban állnak más országok hasonló hivatalaival?

–  Számos együttműködési lehetőségünk van hasonló intézményekkel a Duna-stratégia keretében is: 2014-ben javasoltuk, hogy a Duna menti identitásról könyvet publikáljunk. Muzeográfusokat, etnográfusokat, újságírókat vontunk be ebbe a munkába, ami azóta is zajlik, bejárják Románia valamennyi régióját a kisebbségek  és sokszínűség vonatkozásában, sajtóanyagok készülnek az utazás nyomán. Nemrég volt a Duna Stratégia Fórum, amelyen első alkalommal sikerül megszervezni erről egy beszélgetést, itt a bukaresti parlamentben, az eseményen a Duna-stratégia mind a 14 országa részt vett. Ott nem a kisebbségi jogokon volt a hangsúly, hanem azon, hogy mennyire fontos az identitás megőrzése ebben az illető országokban, hogyan lehet ezt elérni, mire kell összpontosítani.

– Elképzelhető, hogy a jövőben esetleg növeljék a hivatal hatáskörét?

– Nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Mi tulajdonképpen azt szeretnénk, ha az intézményi struktúra hatékonyabb lehetne, hogy végezni tudjuk azokat a teendőket, amikkel megbíztak.

– A magyar kisebbség után kik azok, akik a hivatalhoz fordulnak, pályáznak?

– A romák például nagyon szépen kidolgozott pályázatokat küldenek be. Tavaly a roma holokausztról támogattunk egy kiadványt. A németek közül a bánsági, illetve szatmári közösség is szokott pályázni. Tavaly például magyar anyanyelvű örmények is pályáztak, aminek nagyon örültem. A szerbek, a tatárok, olaszok és görögök is rendszeresen nyújtanak be pályázatot.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'