Népesség, világnapon

Ma, romániai idő szerint 9 órakor néztem a magyar nyelvűek számára is megközelíthető nepesseg.population.city/wordlhonlapot, amely, állítólag pontosan mutatja, mekkora pillanatnyilag a világ lakossága. Nos, kedden a jelzett időben 7 milliárd 517 millió 957 ezer (a százasokat, tizeseket elhanyagolhatjuk, amúgy is másodpercenként sokszor változnak) ember élt a Földön. Aki nem hiszi, számoljon utána.

Mindezt pedig azért tettem, mert tegnap volt a népességi, népesedési világnap, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete 1989-ben fogadott el az ENSZ Fejlesztési Programjának keretében. Azért, hogy felhívják a figyelmet a népességnövekedés méreteire és az ezzel együtt bekövetkező gondokra.

Mindjárt adódik a kérdés: kinek a figyelmét is próbálják felkelteni?

A statisztikus, népességi kérdésekkel foglalkozó szakemberekét alighanem fölöslegesen, hisz ők nagyjából tisztában vannak a dolgokkal. A politikusok, akik (elméletileg) országok sorsát irányítják, már sokkal inkább számba jöhetnek. Az átlagemberekét (akik gyakorlatilag hozzájárulnak a világ népességének alakulásához) a legkevésbé, hisz ők aligha látják át, globálisan, a bolygó problémáit.

Pedig hát vannak globális problémák.

Egy adott terület, ország egy elméletileg eléggé jól körülhatárolható számú népességet képes eltartani (tudományos-technikai fejlesztéssel ez persze lényegesen növelhető), de ha ezen határon a lakosság száma túlnő, abból számtalan, a mindennapi megélhetéssel, élelmezéssel, vízellátással (a többiről most nem szólunk) kapcsolatos komoly gond származik.

Rövid statisztika: a világ népessége 1804-ben érte el az egymilliárd főt, s bő száz év kellett ahhoz (1927), hogy megduplázódjék. Ettől fogva azonban fokozódó mértékben gyorsult a népességgyarapodás: 1960-ban már 3, 1974-ben 4, 1987-ben 5, 1999-ben 6, 2011-ben pedig 7 milliárdan laktuk a Földet. Ha az ütem marad, 2024-ben kb. 8, 2087-ben 11 milliárd lakosa lesz bolygónknak.

Nem kell szakembernek lenni annak belátáshoz, hogy óriási kihívás előtt áll a világ. A Föld tartalékai végesek, ivóvíze és nyersanyagai fogyóban, és mostani tudásunk szerint a végtelenségig semmiképpen sem tartható fenn a népességnövekedés. Jó: biztosan lesznek majd új energiaforrások (a most még alig befogott Nap, például, még jó pár millió évig „üzemel”, csak csapdába kell ejteni), de mit csinálunk az egyre hatalmasodó környezetszennyezéssel, a ma már szemmel látható, mind súlyosabb tüneteket produkáló felmelegedéssel stb. stb.?

Az idei népességi világnap témája a családtervezés.

Csakhogy a világ ebből a szempontból (is) évtizedek óta felborult: miközben az emberi kultúra és civilizáció egyik bölcsőjének számító Európa globálisan (bár nem minden régiója egyformán) jószerivel öngyilkos demográfiai magatartást tanúsít a létező lakosság fenntartása szempontjából, más világtájak, például Afrika, India százmilliószámra „termelik” a lakosságot, amelynek eltartására alig vagy egyáltalán nem képesek. A perspektívák pedig egyértelműen affelé mutatnak, hogy mindez még mindig csak a kezdet, lesz még rosszabbul is.

Az idei népességi világnap környékén nyilvánvalóan felvetődik a kérdés, van-e jó megoldás a felmerülő súlyos gondokra?

Kell lennie, mondja az optimista. Ha nem helyi, hanem globális, Föld-léptékben gondolkodunk. Sajnos nem tudjuk, hogy erre képes-e az emberiség, amikor a jelek szerint ehhez képest piti dolgokat sem tudott, tud az utóbbi években megoldani.