Hétfõ, 2017. szeptember 25., 20.04
Múzeumtörténeti kiállítás a Bethlen kastélyban

Objektív szemlélet és kulisszatitkok

Dr. Iosif Vasile Ferencz ismerteti a tárlatot
Dr. Iosif Vasile Ferencz ismerteti a tárlatot

Múzeumtörténeti kiállítást nyitottak meg a múlt hét derekán a dévai Bethlen-kastélyban, mely immár több mint nyolc évtizede biztosít teret a megyei múzeumnak. A harminc pannót számláló kiállítási anyag tavaly készült el dr. Iosif Vasile Ferencz tudományos kutató  irányításával. – A felkérés a nagyszebeni Brukenthal Múzeum részéről érkezett, ahol az intézmény 200 éves fennállását ünnepelve, átfogó tárlatot készítettek Erdély legrégibb múzeumaink történetéről. Így került képbe a kolozsvári, gyulafehérvári múzeum mellett Déva is, ahol az 1880-ban megalakult Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat még az évben megalapította a múzeumot. Az immár „hazatért” kiállításanyag tehát az intézmény 137 éves múltját eleveníti fel – ismertette a tárlatot dr. Iosif Vasile Ferencz.

A gondos kivitelezésű pannókon valóban nyomon követhető a múzeum történetének minden fontosabb mozzanata. Kezdve a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat 1880 májusában tartott kaszinóbeli alakuló ülésétől, melyen a múzeum létrehozásáról is döntenek, egészen napjainkig, amikor a Dák és Római Civilizáció Múzeumaként emlegetett intézmény sokszínű tevékenységi körével aktív részese a térség kultúréletének.

A kiállítás megtervezője több pannót szánt a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társulat bemutatására, külön pannó foglalkozik a múzeum első igazgatójának, dr. Téglás Gábornak életútjával, tudományos tevékenységével. 23 évnyi múzeumigazgatói, illetve kutatói munkásságát természetesen így is csak érintőlegesen ismerheti meg a tárlatlátogató. Akárcsak a pannókon szintén feltűnő Torma Zsófia régésznő tevékenységét. Szépen nyomon követhető azonban az intézmény sorsának alakulása, mely a külső tényezőnek számító politikai változások mellett nagymértékben függött az igazgató személyétől is. Téglás Gábor intézményvezetőként 23 éven keresztül biztosította a dévai múzeum folyamatos szakmai fejlődését, gyűjteményeinek gyarapodását, neves európai intézményekkel való kapcsolatrendszerének bővítését. A múzeumról elismerően nyilatkozott maga Ferencz József császár is, aki erdélyi útja alkalmával jócskán elidőzött a dévai múzeumban. 1903 és 1931 között Mailand Oszkár veszi át az intézmény vezetését, és elődjéhez hasonló lendülettel, hozzáértéssel fejleszti a múzeumot. Az első világháború kitörésével azonban sok más kultúrintézménnyel együtt a dévai múzeumnak is be kell gubóznia. Ekkor már Mallász József az intézmény vezetője, és csodával határos módon az impériumváltás után sem mozdítják el helyéről. Így 1934-ig ő irányítja a múzeum tevékenységét, és az ezen belüli tudományos munkásságot. Ebben az időszakban már aggasztóvá válik a megfelelő székhely hiánya, ami az értékes gyűjtemények épségét is veszélyezteti. Az intézményt ugyanis 1880-ban Pogány Ádám házában alapították meg, majd 1890-től 1914-ig a frissen átadott vármegyeház épületében kapott helyet. Trianon után azonban a múzeum gyűjteményeit (régészeti, természetrajzi és néprajzi) a Nőegylet székhelyén tárolták, 1929-ben a Szegények házába költöztették, majd 1938-ban végre méltó helyet kaptak a dévai Bethlen-kastélyban. Ekkor már Octavian Floca vezetett az intézményt, aki szintén nagy szakmai tudásról és elhivatottságról tett tanúságot. 1944-ben az ő igazgatósága alatt menekítik Dévára a Román Nemzeti Régiségmúzeum háromvagonnyi gyűjteményét, melyeket bő fél évig tárolnak a Bethlen-kastélyban. A kommunizmus első éveiben a múzeumok számára a népnevelést jelölik elsődleges feladatnak, s ebben a dévai intézmény is jelesen helyt áll. A hatvanas-hetvenes években Constantin Daicoviciu történész megalapozza a dáko–román kontinuitás elméletét, s ezzel a dák várak „szomszédságában” álló dévai múzeum ezen elmélet megerősítését hivatott szolgálni. A fiatal régészek, történészek által kialakított állandó kiállításban Hunyad megye története eltorzul: az őskor és ókor „eldákosodik” és aránytalanul nagy teret kap, a középkori leletek viszont háttérbe szorulnak. E jelenség egyetlen pozitívuma, hogy fellendülnek a megye régésztelepei, s bár ez is eléggé dák-centrikusan zajlik, számos fontos feltárás történik ez időszakban. A kontinuitás-elmélet közben annyira beivódik a köztudatba, hogy 1994-ben a dévai múzeum felveszi a Dák és Római Civilizáció Múzeuma nevet, s ezt mai napig őrzi. Ma azonban mind a tárlatszervezés, mind pedig a kutatás terén lényegesen oldódott a dákos eltolódás. A most megnyílt, alaposan dokumentált kiállítás is ezt bizonyítja. Érdemes tehát felkeresni, végigböngészni a pannókat, hiszen olyan apró kulisszatitkok is kiderülnek, mint hogy a múzeum 30 ezer kötetes könyvtárában, melynek magját a HTRT-tagok adományozzák, fellelhetők Jókai Mór vagy akár Trefort Ágoston hajdani művelődési miniszter által adományozott könyvek is. No, meg a környékbeli kúriákról megmenekülő számos értékes kötet. A jelenleg összezsugorított természetrajzi részlegen 28 ezer (!) darab lelhető fel Mallász József személyes gyűjteményéből. Ilyen és ehhez hasonló apró részletekre is utalás történik a kiállítási pannókon, melyeket érdemes türelmesen végigböngészni. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu