Fölszálott a páva

http://hunor.rmdsz.ro/
Hétfõ, 2019. október 14., 19.34

Ormós Zsigmond emlékezete

 
2013. február 20., 07.00
Szerda

Ma kétszáz éve, 1813. február 20-án született Pécskán.

Elemi iskoláit Pécskán kezdi, innen az aradi gimnáziumba kerül, amit tízéves korától a temesvári piaristáknál folytat, majd a szegedi piaristáknál fejez be. A jogakadémiát Nagyváradon végezte.

1839-ben Temes vármegye második aljegyzőjévé választották. 1841-ben megjelentetteaz emancipáció szellemében írt Véres bosszú című regényét. 1841-től a rékási járásban szolgabíró. 1846-tól Buziásfürdő főszolgabírója. 1848 előtt a reformifjúság legjavához tartozott. 1849-től Végvár országgyűlési képviselője.

A forradalom leverése után négyévi, vasban töltendő várfogságra ítélik. 1850-ben amnesztiát kapott, pénzzé tette vagyonát, és Olaszországba költözött. Bécsben és Olaszországban folytatott művészettörténeti tanulmányokat, bejárta Erdélyt, Németországot, Franciaországot, illetve Ausztriát, és megalapozta műgyűjteményét.

Az 1858-ban megjelent A Banya sziklája címűregényes korrajzban a Bánságnak a török uralom alatti és utáni idejét rajzolta meg.

A Magyar Tudományos Akadémia 1861-ben tiszteletbeli tagjává választotta.

1860-ban Temes megye főjegyzőjévé választották. 1866-tól a megye alispánja. 1871-től Temes vármegye főispánjaként közigazgatás-irányítói munkájában a megye különböző nyelveket beszélő lakosai közötti békesség fenntartását tekintette fő törekvésének.

1872-ben az ő kezdeményezésére jön létre a Délmagyarországi Történeti és Régészeti Társulat, amelynek fő feladatául a Bánság múltjának feltárását, fellelhető művelődési javainak összegyűjtését, megőrzését szánta.

1875-től 1889-ig Temesvár főispánja.

Gyűjtött könyveket, festményeket, műtárgyakat. 1880-ban sikerül kieszközölnie a megyei közgyűléstől a belvárosi Wellauer-féle ingatlan kiállítási célokra történő átengedését. Ide kerültek Ormós személyes értékei, az érmékből, föníciai régiségekből, metszetekből, kőnyomatokból, gemmákból, miniatúrákból, nápolyi terrakottatárgyakból, bécsi porcelánokból, fegyverekből, festményekből, fényképekből, könyvekből és török nyelvű kéziratokból álló gyűjteménye, amely ma is a temesvári múzeumok alapkollekciója. A német, németalföldi és osztrák festőiskola, valamint a magyar festőművészet darabjaiból álló gyűjtemény legtöbb darabját olasz- és németországi utazásai alatt szerezte meg..

A színjátszást, a képzőművészeti tevékenységet, a rendszeres zenei életet és a sajtó képviselőit, szervezőit egyaránt támogatta.

Nagy része volt Temesvár modern magyar kultúrvárossá való fejlesztésében.

Maradandó művekkel gyarapította a magyar művészettörténeti szakirodalmat.

Írásait a Pesti Napló, az Arad, az Alföld politikai lapok, az Akadémiai Értesítő, Arany János Koszorúja, az Ország Tükre, a Hazánk és Külföld közölte.

Ormós Zsigmond fontos munkái: Utazási emlékek – Németország művészeti leírása, I–VI., Pest, 1860–63; A herceg Esterházy-képtár műtörténelmi leírása (1864); Árpádkori művelődésünk története (1881); Visszaemlékezések (1885–1888, 3 kötet).

Ormós Zsigmond régi vágású főispán volt, igazi magyar főúr, aki büszke volt fölfelé és kegyes, leereszkedő lefelé; nem tűrte meg a nyílt ellenállást; de okos érvekkel mindig lehetett reá hatni.

81 éves korában, 1894. november 17-én Budapesten hunyt el.

Ormós Zsigmond alakját és életművét a Kolozsváron élő Benkő Samu kutatta, és hozta vissza a köztudatba.

1990-ben Ormós munkásságága emlékezetére vette fel nevét az 1968-ban alakult temesvári Közművelődési Társaság, amely Ormós Zsigmond Közművelődési Társaság néven működik, és 1994-ben emléktáblát helyezett a pécskai római katolikus templomra.

Nagy István, Pécska


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'