Fölszálott a páva

JelenHaz
Szerda, 2019. november 13., 02.20
Emberi sorsok (IV.)

Otthonos álmok

Mindig jóleső érzéssel nyugtázom, ha a munkám értelme kézzelfoghatóvá válik. Egy újságíró munkájának az értelmét, a hasznosságát az bizonyítja, ha az általa felvetett kérdésekre, gondokra pozitív, építő jellegű visszajelzések érkeznek.

Nos, az elégtételt ezúttal a karácsonyi segélycsomag kézbesítést követően, Ménesen készített kisriportom szolgáltatta, amelyikben Barabás Zoltán, ötgyermekes családjának a mostoha sorsát tártam a nyilvánosság elé. Az ópálosi Baricz Dezső és bátyja János egy használt, de igen jó állapotban lévő, teljes hálószoba-bútort, asztallal, székekkel, egy komóddal megtoldva adományozott nekik. Még a szállítási díjat is fedezték volna, de azt megoldotta a kedvezményezett családfő és a barátja.

Amint a legutóbbi, húsvét alkalmából tett segélyszállítmány alkalmával elmondták, a fenti bútor-készlet mellett más személyektől is kaptak kisebb bútorokat, amelyekkel kiegészíthették az eddigi, egyetlen szoba, szegényes bútorzatát, míg a szomszédos szobába a hálószoba bútort állították be. Mihelyt az idő felmelegszik, a szomszédos szobát is lakni fogják, ahova télire mindenképp kályhát akarnak szerezni. A jószívű emberek együttérzése, gondoskodása nyomán, illetve a tavasz beköszönte miatt Barabás Zoltán bizakodóbbá vált: túl vannak a téli nehézségeken, az ínségen. Eddig ugyanis csak a helybeli kerteknek napszámban történő felásásával foglalkozhatott, amiért naponta 40 lejt és ebédet kapott. Mivel azonban kitavaszodott, elkezdődtek az építkezések, és a kőműves munkával naponta az ebéd mellett 60 lejt keres, tehát még akkor is könnyebbé válik az életük, ha tavasztól 12 órát kell dolgoznia. Ilyenkor, tavasszal, mint általában az embereknek, az apának is építő jellegű ötletei támadnak: szakítani akar az elhagyatott farmon való lakásnak a számkivetettségével. Emberek között akarnak élni. Mivel a kislány ősztől óvodába megy, ráadásul a szülők feltétlenül magyarul szeretnék őt taníttatni, azt tervezik, hogy Gyorokon házat bérelnek, ahonnan közel lenne az óvoda. Házvásárlásra gondolni sem mernek, még részletre sem, hiszen egyik napról a másikra tengődnek, örülnek, ha naponta kikerül a sok száj betevő falatja. Egyelőre csak annyit tervezhetnek, hogy a gyermekeket becsületben felneveljék, anyanyelven taníttassák, aztán, ha megnőnek, dolgoznak, talán valamikor megvalósulhat álmaik netovábbja is, egy saját, kicsiny otthonnak az építése. Amihez az első lépést, eddigi életük legszebb bútorának a beszerzésével már megtették, a rideg szobát otthonossá varázsolták, amiért határtalanul boldogok.

Kapcsolódó anyagok

Emberi sorsok (I.)
Emberi sorsok II.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'