Szombat, 2018. július 21., 18.49
Kulisszák mögül a reflektorfénybe

Pro Kultúra díj Kertész Évának

Kertész Éva és Balázs Attila a díjátadás után
Kertész Éva és Balázs Attila a díjátadás után

A temesvári Megyeháza új tanácstermében folyó év december 12-én immár XVI. alkalommal adták át a Pro Kultúra Timisiensis-díjakat. A megye kulturális életét kiemelkedő teljesítményükkel gazdagító személyiségeknek járó díjat idén tíz művészember, színházi alkotó, tudományos kutató vehette át, köztük van Kertész Éva, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház ügyelője.

Balázs Attila, a temesvári magyar társulat direktora nem fukarkodott a dícsérő szavakkal, amikor Kertész Éva laudatio-ját felolvasta. „Az ügyelő a rendező és a díszlettervező legfontosabb csapattársa, aki az alkotók és a műszaki személyzet munkáját összehangolja, ugyanakkor az „ütköző” szerepét is vállalnia kell, sürgős döntéseket hoz és megoldásokat talál válsághelyzetekben. A jó ügyelő, mint Kertész Éva, mérnök, pszichológus és karmester egy személyben. Vagyis egy tökéletes művész.”

 

A megtisztelő díj átvétele a kulisszák mögül néhány pillanatra reflektorfénybe állította Kertész Évát, aki az utóbbi húsz évben a temesvári magyar színtársulat sok kiemelkedő sikeréhez hozzájárult, de mindig a háttérben maradt. „A színházi ügyelő olyan, mint a zenekarnak a karmester – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Kertész Éva. – Ahogy a zenekarban mindenki a saját kottáját ismeri, gyakorolja és tudja játszani, de kell egy ember, aki ezt összefogja, ezt csinálja az ügyelő a színházi előadások esetében a színpad körül mozgó emberekkel, akik a különböző műszaki és művészi eszköztárakat képviselik – kellék, fény, hang, jelmez, smink, díszítők, ültetők és a színészek természetesen, mindenki, aki a színpad körül mozog.

– Ön ezt a feladatot mérnöki precizitással látja el, hiszen mérnökember.

– Valóban gépészmérnök vagyok, és sokat segít a munkámban pontosság: szeretem, ha a dolgok előre meg vannak tervezve, be vannak pontosan gyakorolva, be vannak állítva. Az ügyelő a bemutatóig kívülről tudja a szöveget, én legalábbis mindig tudom, hogy hol tartunk és arra a pillanatra milyen díszlet, kellék, jelmez, mozgás várható. Ha mindenki óramű pontossággal tudja a dolgát, akkor az én dolgom a legkönnyebb, ha viszont a dolgok nem működnek olajozottan, akkor közbe kell lépni.

– Volt olyan előadás, amikor valami nem működött a terv szerint?

– Általában a vizes előadások a legnehezebbek, amiben sok a rizikófaktor, résen kell lenni, és valahogy meg kell oldani a váratlan helyzetet. A tűzzel is gond lehet, A dzsungel könyvében például voltak égő fáklyák a színpadon és kötéllel volt megoldva a díszítés, egyszer meg is gyúlt a kötél előadás közben! A

Fejek Ferdinándban című előadásban a csapóhíd beakadt, nem akart leereszkedni, pedig a színésznő az ének végén éppen ezen a hídon keresztül kellett volna kisétáljon. Ilyenkor sürgősen meg kell oldani a váratlan helyzetet!

– Melyik előadására emlékszik vissza a legszívesebben?

– Máig emlékezetes a számomra az első előadás, amit eleitől a végig ügyeltem, ez volt a Duna-parti randevú.  A régi előadások közül emlékezetes maradt a Fejek Ferdinándnak, amit nagyon szerettem és szívesen gondolok rá vissza ár.  Vannak előadások, amelyekből mondatok, replikák szállóigévé váltak a családban vagy a műszaki személyzet körében, beleivódtak az életünkbe. Ilyen szállóige lett a családban az alábbi mondat, az egyik gyerekelőadásból: „Siess gyorsan, édes gazdám!”

– Gratulálok a szép díjhoz és további sikeres munkát kívánok!

 

***

Szintén kedden adták át a Pro Cultura díj ifjúsági változatát azoknak a fiatal alkotóknak, akik kiemelkedő művészeti teljesítményükkel már bizonyítottak, közöttük van Molnár Bence, a Csiky Gergely Színház társulatának színművésze. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'