Rege a marslakókról

A magyarság két és fél évezrede önmagát külön népnek tartja. 1100 éve itt él Európában, a Kárpát-medencében, ahol mindenki más nyelven beszél. A népek vándorlásának keresztútján mintegy a mérleg nyelve volt és ebbe nem pusztult bele; a sok vihar közepette megmaradt.

Egységes a nyelvünk, egységes a népi és hivatásos műveltségünk – az a műveltség, amely európai megjelenésünk óta Európához köt bennünket (vallás, eszme, művészeti stílusáramlatok). A magyarság Európa kicsiben. Közvetítő szerepünk nemcsak a múlté. Európa nyugati részén az egységesülés és kiegyenlítődés folyamata zajlik, míg keleti részén most zárul az önálló nemzetállamok kialakulása. E két folyamat között nemzetünk látja el a híd szerepét.

***

A DNS kutatásaiért Nobel-díjat kapott Francis Crick szerint Enrico Fermi fizikai Nobel-díjas egyszer megjegyezte: ha a Világegyetemben gondolkodó lények alakultak ki és civilizációs, tudományos, technikai szintjük révén új világokra vágyva elutaztak a szomszédos bolygókra, később a közeli csillagok bolygóira, aligha hagyhatták figyelmen kívül ezt a csodaszép bolygót, a Földet. Ha ez így igaz, hát akkor hol vannak ők?A humoráról is híres Szilárd Leó, így válaszolt: „Itt vannak közöttünk, de magyaroknak mondják magukat.” – és ezzel megszületett a marslakók legendája.

Már az 1930-as években gyanakodni kezdtek Princetonban. Hans Bethe „komolyan” elgondolkozott: Neumann János agya vajon nem egy, az embernél felsőbbrendű faj megnyilvánulása? Richard Rhodes feljegyezte: „Princetonban az a hír járta, hogy az egyetem 29 éves professzora valójában félisten, de bolygónk gondos megvizsgálása után embernek álcázta magát, és ez külsőleg tökéletesen sikerült is neki.”

Leon Lederman „Az isteni atom” című könyvében a „bizonyítékokat” is felfedi: …” a történet igazi marslakókról szól. Azokról, akik a XX. század első felében beszivárogtak a világ legjobb egyetemeire és kutatóintézeteibe; pontosabban arról az előőrsükről, amelyik bolygónkon első bázisukat létrehozta. Azon buktak le, hogy akármeddig is gyakorolták, egyetlen földi nyelvet sem tudtak idegen akcentus nélkül beszélni. Volt egy ügyes trükkjük erre is: magyar emigránsoknak álcázták magukat, hiszen köztudott, hogy a magyarok beszédének van ez a furcsa sajátossága. Olyan fizikusok tartoztak közéjük, mint Eugene Wigner (marsbeli nevén: Jenő), Edward Teller (eredetileg: Ede), Leo Szilárd (anyanyelvén: Leó), vagy a modern matematika géniusza, John von Neumann (a Marson: Jancsi). Talán el is hitték volna róluk, hogy igazán magyarok, csakhogy Sherlock Holmes kiderítette: mind ugyanannak a városnak, Budapestnek, ugyanazon részéről (Pest) rajzottak ki. Ez természetesen már több volt, mint gyanús. Dr. Watson a helyszínen nemsokára rábukkant annak a személynek a nyomára, aki a magyar oktatás legfőbb irányítójaként fedezte, sőt közvetve maga szervezte meg a marsiak gimnáziumnak álcázott titkos hídfőállását. Ezt a személyt báró Eötvös Lorándnak hívták.

Való igaz, hogy ezek a gyanús magyarok (Kármán, Neumann, Szilárd, Teller) élvezték is a legendát. Edward Teller különösen büszke volt „E. T.” (értsd: földön kívüli) monogramjára. Az író, a Basic számítógépnyelv megalkotójára, Kemény Jánosra hivatkozva részletekkel is szolgált: „Gábor, Kármán, Kemény, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner, mind, Budapestnek ugyanazon szektorában születtek. Nem csoda, hogy Los Alamosban elterjedt a híre, hogy ezeregyszáz esztendővel ezelőtt egy Marsról érkezett űrhajó kényszerleszállást hajtott végre valahol Közép-Európában.

Három kemény bizonyíték van a magyarok földöntúli eredetére: nagyon szeretnek vándorolni, rendkívül logikus nyelvet beszélnek, ami gyökeresen különbözik szomszédjaikétól és végül sokkal okosabbak a földlakóknál”. Kemény enyhe marsbéli kiejtéssel hozzáfűzte a magyarázatot: „Annyira könnyebb írni és olvasni megtanulni magyarul, mint franciául vagy angolul, hogy a magyar gyerekeknek sokkal több idejük jut a matek gyakorlására”.

Laura, Enrico Fermi felesége szerint: „Magyarország, 10 millió lakosával, ugyanakkora hatást gyakorolt Amerika tudományos felemelkedésére 1930 és 1950 között, mint a 60 milliós Németország”.

Telegdi Bálint így emlékezett vissza pályakezdésére: „Külföldön egy fiatal magyarnak érdemes volt titokban tartani származását, mert ha magyar volta kitudódott, túl sokat vártak el tőle. Hiszen akkor kiderült, hogy ő a marslakók egyike, akik felsőbbrendű szellemi képességekkel rendelkeznek, és egymás közt mások számára teljesen érthetetlen nyelven képesek kommunikálni.”Telegdi Bálint mesélte, hogy Fermi figyelmét is fölkeltette egy különleges marsbéli szakkifejezés, amit a magyarok gyakran mondtak egymásnak. Meg is kérte Telegdit, hogy fordítsa le neki angolra, mit jelent: „Te piszkos disznó!”

A fizikán kívül van egy másik terület is, amelyet elárasztottak a magyar tehetségek: ez a mozi, mert elsőként ismerték fel a hagyományos dráma és a modern technika összeházasításában rejlő hatalmas lehetőségeket. Norman Macrea, az Economist főszerkesztője szerint az amerikai „movie” szó valószínűleg a magyar „mozi” szóból ered és cinikusan hozzátette: „A magyarok Amerikában sokkal előbb teremtették meg Hollywoodot, mint az emberiségre ennél sokkal ártalmatlanabb atombombát megcsinálták volna.”

A magyarok földönkívüli eredetét bizonyítja még, hogy Kármán Tódor, Neumann János, Szilárd Leó neve nem lelhető fel a pesti utcatérképen, de a Holdon vannak róluk elnevezett kráterek, ráadásul egy, a Nap körül keringő, aszteroid Teller nevét viseli.

A marsi származásnak azonban csak egyetlen tényszerű bizonyítéka van: létezik egy Kármán-kráter a vörös bolygó térképén.

„A marslakók hangja” című könyv abból a törekvésből született, hogy megfejtse a marslakók titkát. Békésy György szerint ha egy utazóról kiderül, hogy magyar, külföldön majdnem mindig fölteszik a kérdést: „Hogy lehet, hogy egy ilyen kicsiny ország annyi intellektuálisan kimagasló tudóst adott az emberiségnek?

Magam részéről nem tudok rá választ, de valamit azért megemlítek: amikor Svájcban éltem, ott minden békés volt, nyugodt és biztonságos. Magyarországon más az élet. Mindnyájan folyamatos harcot vívtunk majd mindenért, amit el kívántunk érni. Volt, amikor nyertünk; volt, hogy vesztettünk, de végülis túléltük, nem vetett véget magyar létünknek. Az embereknek szükségük van az ilyen kihívásokra, és ez mindig megadatott Magyarország hosszú történelme során.”

Szent-Györgyi Albert életelve szerint: „Látni, amiket mindenki lát, és azt gondolni róluk, amire senki más nem gondolt.”

Talán a magyarok ezzel a képességgel érdemelték ki a megtisztelő „marslakó” jelzőt.

Szerkesztette:

Murvai Miklós

EMNT Arad Megyei Demokráciaközpont vezetője