Hétfõ, 2017. szeptember 25., 20.00
Bukaresti diákok aradi kiránduláson

Román tengerben is virágzó kultúránk

A bukaresti magyarok vagy magyar származásúak és aradi kÍsérőik
A bukaresti magyarok vagy magyar származásúak és aradi kÍsérőik

Tegnap aradi kiránduláson járt a bukaresti Ady Endre Líceum kisdiákjainak egy csoportja, katolikus gyermekek társaságában Orosz Rozália (Ibi tanító néni, ahogy a gyerekek szólítják), illetve ft. Cristinel Ţâmpu, a Kegyelmek Anyja Plébániatemplom káplánjának a vezetésével. Amint Matekovits Mihály és Kiss Anna vezetésével a Jelen Házba is ellátogatott csoport pedagógusa, Ibi tanító néni elmondta, a Líceumban az óvodától érettségiig oktatják magyarul az oda járó, mintegy 300 diákot. Tehát óvodás kortól a XII. osztályig egy-egy életerős magyar osztály működik. Az elmúlt tanévig esti líceum is működött, de érdeklődés hiányában megszűnt. Ehelyett viszont olyan sok óvodás jár hozzájuk, hogy teremhiánnyal küszködnek. 18–20 gyermek jár egy-egy csoportba. A kirándulásra a Líceumból 12-en jöttek, a többieket ft. CristinelŢâmpu káplán hozta, a plébániához tartozó gyermekek közül. A Líceum ugyanis nagyon jó kapcsolatokat ápol a plébániával, mert a karácsonyi vagy az anyák napi műsorokat a templomban tartják, mert így a gyermekekben a hitet mélyebben tudják elültetni.

Az Ady Endre Líceumban magyarul folyik az oktatás, de a tananyag jobb megértetése érdekében románul is beszélnek. Mert amelyik családban mindkét nyelvet beszélik, esetleg, ahol román az anyanyelv, ott azt sajátítják el jobban. Éppen ezért, gyermekdalokkal, énekekkel, mesékkel, versekkel, mondókákkal próbálják a magyar nyelvet minél tökéletesebben elsajátíttatni a diákokkal.

Kérdésünkre, hogy Bukarestben nem csökken-e az igény a magyar nyelvű oktatás iránt, Ibi tanító néni hozzáfűzte: Nem tudja pontosan, hogy Bukarestben hány magyar él, azt viszont igen, hogy két magyar nyelvű katolikus templom, továbbá két református templom működik ott, de evangélikus-lutheránus, sőt más vallású magyarok is szép számmal élnek a fővárosban. A reformátusok a katolikusoknál többen vannak, de a katolikus gyermekek száma is szaporodott. Az iskolán kívüli magyar kulturális élet valósággal virágzik, főként a Petőfi Kulturális Központban, ahol meg szokták szervezni az 1848-as megemlékezéseket, amelyen sok kormányzati alkalmazott is részt szokott venni. Ilyenkor nem csak énekelnek és szavalnak, hanem magyar néptáncot is bemutatnak. Ugyancsak a Központban minden kedden 18–20 óra között gyermekdalokat, néptáncot és népi játékokat, míg 20–22 óra között népdalokat és néptáncokat tanítanak a felnőtteknek. A Székelyföldről elszármazott egyetemisták a népdalokat hegedűvel, furulyával kísérik. Mióta dr. Bence Mihály az iskolaigazgató, minden szerdán kulturális tevékenység zajlik az Ady Endre Líceumban is, ahova újságírókat, grafikusokat, esetleg operett- vagy operaénekeseket szoktak meghívni. Ezenkívül, farsangi és szüreti bálokat szerveznek a Líceum tágas aulájában vagy a Petőfi Kulturális Központban, ahol színpaddal ellátott előadóterem áll rendelkezésre. A templomban szervezett ünnepségek alkalmával a szereplő gyermekeket az oltár elé állítják, a műsorukat nagyon sok nagyszülő is megnézi. A Líceum aulájában megszervezett szüreti mulatság alkalmával nem csak az ünnepélyes felvonulás résztvevői, a magyar ruhába öltözött fiatalok vettek részt a mókás ügyességi játékokon, hanem a szüleik is. Mindnyájan remekül szórakoznak. A bukaresti Ady Endre Líceumban igen családcentrikus, összeforrt magyar közösségi élet zajlik, amihez az is nagyban hozzájárul, hogy a szülők a szokásosnál is szorosabb kapcsolatban vannak a pedagógusokkal. Mivel a román tengernek számító nagyvárosban szerteszóródva élnek a magyar közösség tagjai, az óvodában és az elemi iskolában hosszabbított programot szerveznek, ami azt jelenti, hogy naponta 17 óráig felügyelnek azokra a gyermekekre, akikért a szülők később jönnek. Ha viszont valaki forgalmi dugóba kerül, és betelefonál, hogy a jelzett időpont után tud csak a gyermekért jönni, az ügyeletes pedagógus megvárja. A gyermekeket mindenfajta versenyre viszik, így regemondó versenyre mennek Marosvásárhelyre, Kányádi-szavalóversenyre Varsolcra, mesemondó-, illetve matematikaversenyen jártak Nagyváradon.

 

Bukarestben magyarul tanulni, nagy dolog

 

A gyermekek közül is megszólaltattunk néhányat. A IV. osztályos Taguci Krisztina édesapja koreai, míg édesanyja Sepsiszentgyörgyről származik. Amint elmondta, Bukarestben magyarul tanulni, nagy dolognak számít. A Nagyváradon megszervezett Barangolás Európábancímű verseny szuper volt, hiszen Károly bácsi finom nagyszalontai kenyérrel, ízletes dolgokkal, zamatos teával várta őket. Jártak az állatkertben, villamossal utaztak, a verseny a Szent László Gimnáziumban volt megszervezve. Egy farmon is jártak, ahol 19 hektár földet műveltek meg, traktorozhattak, sőt az erdőben is voltak, ahol ősembereknek képzelték magukat. Kristina ha megnő, énekes vagy gyógyszerész szeretne lenni.

 

A fővárosban is szükség van az anyanyelvre

 

A VII. osztályos Veres Evelin szerint Bukarestben magyar iskolába járni, különleges érzésnek számít. Szerencsére, ő lakik a legközelebb az iskolához, ahova gyalog jár. Noha az édesanyja román, nem bánja, amiért a gyermeke magyarul tanul, sőt boldog, mert több nyelvet is megismer. Otthon románul beszélnek, de sok magyar barátja van, akiket az édesanyja is szívesen lát. Szerinte Bukarestben is szükség van az anyanyelvre, ami egy különleges tartást ad az embernek. Evelin a magyar irodalmat és a zenét szereti a legjobban, ennek ellenére, orvos szeretne lenni.

 

Magyarként, különleges embernek lenni

 

A III. osztályos Simó Zsuzsannának aradi barátnői is vannak, Kinga és Karina, akikkel a látogatás alkalmával találkozott. A szülei magyarok, otthon az anyanyelvükön beszélnek. Szerinte Bukarestben nem könnyű magyarnak lenni, mert az emberek túlnyomó többsége román, ezért maguk különleges embereknek számítanak. Különleges az Ady Endre Líceum is, ahol szinte mindenkit a barátjának tekint. Legjobban a matematikát szereti, de románul is szeret beszélni, s a környezetismeretet is szívesen tanulmányozza.

 

Szerk. megj.: Őszintén szólva, jó érzés volt bukarestiektől, közvetlenül szép dolgokat hallani az ottani magyarságról, a román tengerben is virágozni látszó kultúránkról.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Ilona János / Csütörtök, 2014. június 26., 14.24 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kár, hogy ha már Aradon jártak, s olyan közel voltak, nem ugrottak át néhány percre a Csikybe is, ahol, az Adyhoz hasonlóan, óvodás kortól egész érettségiig oktatják a diákokat.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu