Fölszálott a páva

Szerda, 2018. november 21., 19.53

Saját lábára állna a Viola néptánccsoport

A Viola csapatának szép jövőbeli tervei vannak, de azok minduntalan fennakadnak a pénzhiányon
A Viola csapatának szép jövőbeli tervei vannak, de azok minduntalan fennakadnak a pénzhiányon

A napokban az RMDSZ Arad megyei székházának a nagytermében beszélgettünk annak a Viola néptánccsoportnak a tagjaival, akik Arad egyetlen magyar, felnőtt csapataként élőzenére táncolnak. Az elmúlt évi tevékenységükre irányuló kérdésre Péter Mónika kifejtette: az újraindulás utáni szakadatlan próbák, tánctanulás utáni fellépéseiket Nagyzerinden kezdték, Ágyán, majd Dombegyházán, utána az aradi Anna-bálon, ezt követően Pécskán táncoltak. Az újraalakulás egyéves évfordulóján Farkas Viktória közreműködésével táncházat szerveztek a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében. Az Aradi Magyar Napok programjában megszervezett táncház nagy sikert aratott, sokan részt vettek, igen jól érezték magukat a remek hangulatban.

Sikeres másfél évet tudnak maguk mögött azzal együtt, hogy a kiszállásokra a tánccsoport tagjainak az 5-6 autójával, a maguk által vásárolt üzemanyaggal utaztak. Mivel a megyében csupán maguk táncolnak élőzenére, a háromtagú zenekarnak és a hangszereiknek a szállítása nehezíti az utazásaikat.

Sokkal több rendezvényen szeretnének részt venni, ha nem lenne számukra túl költséges, bonyolult az utazás – kapcsolódott a beszélgetésbe Kecskés Ildikó, a csapat talán legrégebbi tagja, aki már gyermekkorától táncol, a rendszerváltás után a Violában folytatta, de a sorozat megszakadt. Mintegy 25 évi kimaradás után kiválóan tudott alkalmazkodni a másfél évvel ezelőtt, Farkas Viktória kezdeményezésére fiatal tagokkal is gazdagodott, újraindított Viola csapatához. Az újraalakulástól 5 táncot tanultak be koreográfus nélkül, ugyanis a tánclépéseket maguk dolgozzák ki, állítják össze.

A legfiatalabb csapattag, Diószegi Bondár Krisztina kérdésünkre hozzáfűzte, könnyen befogadták, az idősebbek kedvesek hozzá, jól el lehet velük beszélgetni, ezért diszkó helyett szívesebben jár táncpróbákra, fellépésre. Ugyanakkor sok szeretettel várnak a csapatba fiatalokat, mert további új lépéseket, több táncot kívánnak még megtanulni, együtt előadni. A már ismert fehér szőlő tánc mellett alföldi, mezőségi, székelyes és majláti táncot tanultak be, míg a most formálódó táncuknak még nevet se adtak.

Az élőzenét, azaz a talpalávalót a Gazdag-testvérek, Csaba, Attila és Ferenc biztosítják nemcsak a fellépésekkor, hanem a próbákon is. Olykor besegít nekik Scheidel László harmonikán.

A támogatók között hálásak az RMDSZ Arad megyei szervezetének, amiért a rendelkezésükre bocsátja szerda délutánonként a nagytermet, a Csiky Gergely Főgimnázium vezetőségének, amiért a táncházra biztosította a dísztermet, Farkas Viktóriának, amiért a fiúknak fekete mellényt és nadrágot varratott.

 

 

Anyagi gondok

 

A lányok egyetlen rend ruháját mindenki maga készítette. A fiúk csizmájára a magas árak miatt gondolni sem mernek, de a lányoknak is elkelne egy-egy pár, egyforma cipő.

Ugyancsak pénzhiány miatt gondolni sem mernek egy tánctábor adta tapasztalatszerzési lehetőségre, de a lányok is csupán álmodoznak még egy rend ruháról, amit öltöző hiányában ugyancsak otthon tárolnának.

Idén is sok színes programot terveznek, amelyek azonban félő, hogy megfeneklenek a pénzhiányon, ami bizonyára nem a jó szándékon, hanem a támogatás módján, a lehetőségén múlik. Ha létre tudnának hozni egy civilszervezetet, teszem azt, a Viola Egyesületet, akkor támogatás céljából több helyre pályázhatnának, kitárulhatnának számukra a működési, a fejlődési lehetőségek.

Mindezt maguk is jól tudják, ezért eldöntötték: megpróbálják önerőből bejegyeztetni a Viola Egyesületet! Megérdeklődték, mennyibe kerülne a civilszervezet megalapítása, a bejegyeztetése, de a végösszeg igen letörte őket. Az alapszabályzat elkészítése, a bejegyeztetési illetékekkel, továbbá az alaptőkét képező két minimálbér kötelező értékével együtt, az összköltség mintegy 5500 lejre emelkedne.

Mivel a 15 fős csapat tagjainak egyike sem dúskál a pénzben, a fejenként esedékes 370 lejes befektetetést nem tudják felvállalni, ezért egyelőre maradnak a kedvtelésből megtartott próbák és a tánctanulás, a személyes költségen lebonyolított kiszállások, illetve a dédelgetett álmok mellett...

***

A látottak, hallottak megható példái anyanyelvű kultúránknak az áldozatok árán is történő művelésére, az éltetésére, a továbbadására irányulnak. Kérdés azonban, meddig lehet menni az áldozatvállalásban?

Szerintem a 15 ezer fős aradi magyarság nem nézheti tétlenül a megye, illetve a megyeközpont egyetlen felnőtt, a hagyományokhoz ragaszkodó, élőzenére táncoló csapatát. Ha ugyanis fejenként összeadunk 3 lejt, megnyílhat számukra a lehetőség a Viola Egyesület létrehozására, néptánc-kultúrájuknak a gyarapítására, ami mindannyiunkat lélekben gazdagíthat.

A jelzett célra felajánlásokat köszönettel elfogad a székház titkárnője, bővebb tájékoztatóval szolgálnak a Viola tagok a 0723/001-913-as, illetve a 0745/619-938-as telefonszámokon, de a Google-ba betáplálva az aradi Viola néptánccsoport nevét, fényképes összeállítás is látható a tevékenységükről. Anyanyelvű kultúránknak az önzetlen támogatását előre is megköszönjük!

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'