Sikeres Nemzetiségek Találkozója Tornyán

A hétvégén második alkalommal szervezték meg Tornyán a Nemzetiségek Találkozóját, ami szombaton 15 órakor a helybeli szerb ortodox templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel kezdődött.

A hazai és magyarországi politikusok, köztük Faragó Péter és Iustin Cionca parlamenti képviselők, Miodrag Stonaiov pécskai alpolgármester, Kreszta Traján, a Magyarországi Román Kisebbségi Önkormányzat elnöke, battonyai alpolgármester, Tompan Andelko, a Battonyai Román Önkormányzat elnöke és a vegyes nemzetiségű hívek számára Onin Sabin helybeli, Ilie Ciocan battonyai ortodox, Milin Milovan szerb ortodox, valamint ft. Király Árpád marosi főesperes fejtette ki: a többnyelvűség és a kulturális sokszínűség dacára Tornya mindig az Istenben való hit, az egymás tiszteletében gyakorolt békés egymás mellett élés szimbóluma volt, jelenleg is az, és a jövőben is ez az út a követendő. A szertartás végén mindnyájan áldást mondtak a résztvevőkre, a nemzetiségek további együttélésére.

 „Tornya fényben és árnyékban”

A kora délutáni rekkenő hőségtől a templomban leizzadt tömeg számára felüdülésként hatott a tágas piactéren felhúzott jókora, szellős sátor hűvösében Jámbor (Péterszabó) Ilona Tornya fényben és árnyékban című monográfiájának bemutatója. Előbb Delia Ungureanu nyugalmazott tanár méltatta az esemény jelentőségét, üdvözölve a nagyszámú közönséget, a közéleti személyiségeket, köztük Ujj János újságírót, valamikori tornyai iskolaigazgatót, illetve Rodica Colta muzeológust, aki már foglalkozott Tornya történetével. Bemutatta a szerzőt, a település szülöttét, aki kétszeresen egyedülálló eseménynek a főhőse: ő írta meg Tornya első monográfiáját, aminek a jóvoltából a településen első ízben szerveznek könyvbemutatót. Utána Miodrag Stonaiov pécskai alpolgármester üdvözölte a jelenlévőket, kihangsúlyozva tornyai gyökereit, amiért mindig szívesen jön ide. Mentegetőzve szólt a volt községháza felújításának az elhúzódásáról, más befektetések elmaradását a gazdasági válságra fogta, de a központi park csinosítását megígérte. Ugyanakkor gratulált a Nemzetiségek Találkozója fő szervezőinek, Tóth Piroskának és Suttyák Andrásnak, akik oroszlánként küzdöttek az anyagi alapok összegyűjtéséért, a köréjük gyűlt csapattal derekas munkát végeztek a szervezésben. Tornya első könyvét Vasile Chifor is méltatta.

Jámbor Gyula újságíró előbb románul, majd magyarul kendőzetlen elismeréssel szólt a könyvbemutató iránt érdeklődők nagy számáról, amiért kissé zavarban is érezte magát, noha nem először mutatott be könyvet. A szerző, aki mellesleg a felesége, hosszú évek óta dédelgette a szülőfalújáról írandó könyv tervét, ami végül is elkészült. A mű nem monográfia a szó szoros értelmében, mivel az sokkal mélyrehatóbb történelmi kutatást igényelt volna. Ez inkább egy olyan összeállítás, amely az elmúlt négy évtized során a faluról különféle újságokban megjelent írásokat gyűjtötte egybe. A nézőtéren legalább három-négy olyan szerzőt látott, s további húsz olyat ismer, akiknek az írásai szerepelnek a könyvben. A mű tehát érdekes lesz a benne közlők, de főképpen a falu lakossága számára, mivel az ő életükkel, a településük történetével kapcsolatban rengeteg adat, információ, több megközelítésben is szerepel benne. Könnyen meglehet, a benne található némely írással nem mindenki ért egyet, de azok az adott korszakban keletkeztek, kívülálló szerzőktől származnak, akik a helybeliek szemléletmódját, életét örökítették meg. Meglehet, az akkori nézetek egy része manapság átértékelésre szorul, de hát ez már a történelem hatáskörébe tartozik.

Jámbor Ilona szintén két nyelven megtartott könyvismertetőjének már az elején leszögezte: mivel nem történész, nem néprajzos, nem volt célja monográfiát írni, tulajdonképpen egy gyűjtemény, amelyik a tornyai embereknek kívánt emléket állítani. A településről nagyon sok adatra bukkant az archívumban, ahol bárki kutathat, ha ideje, türelme van hozzá. A könyvben szinte minden ismert tornyai szerepel, tehát minden ember talál érdekes olvasnivalót, írást vagy fotó benne. Ha esetleg valaki megsértődne a benne lévő bizonyos írások miatt, előre elnézést kér tőlük, de azok nem tőle származnak, valahol azok már megjelentek, tehát a felelősség nem az övé. Zárszavában azt kívánta, olyan szeretettel fogadják a kiadvány, amilyennel maga azt összeállította.

Helyi érdekeltségtű kiállítások

Miközben az olvasók dedikációért megrohamozták a szerzőt, szétnéztünk a jókora sátor alatt. Eredeti cirokseprűgyártó, saját készítésű szerkezetek szomszédságában megtekinthettük az eddig Vajdahunyadon élt, de nyugdíjas éveiben Tornyára, az apósa, Ekkel Sándor házába visszatelepült Ekkel Ilona virág- és tájképfestményeit. Idős korára itt telepedett le, a magány ecsetet ragadtatott vele, hogy a nagyvilággal is megoszthassa a lelkében rejlő értékeket, az általa látott természet szépségeit. Munkáit a maga szórakoztatására, önkifejezése érdekében készíti.

Mellette a feketegyarmati, jelenleg Pécskán élő Kisvárdai Lajos fafaragványait, történelmi személyiségek domborműveivel díszített sétapálcáit tekinthettük meg. Szeptemberben Aradon állít ki, a jelenlegi tárlatot, amolyan bemelegítőnek tekinti.

A sátor másik sarkában tornyai népi ételeket, süteményeket lehetett megtekinteni és kóstolni, amelyek több mint százéves hagyomány alapján készültek Jaksici Florentina jóvoltából, aki szívesen kínálgatta sokféle süteményét, és alapozásul valódi tornyai kisüstit is meg lehetett nála ízlelni, ingyen.

A sátor másik végében a pécskai Tóth Katalin állította ki, és kínálta eladásra hétfajta, házi módszerrel készült levestésztáit, amelyeket a pécskai heti vásáron árul rendszeresen. A közelében a messze földön híres pécskai házi kenyeret lehetett megkóstolni Lelik Rozália és a Palmar pékség jóvoltából.

Ünnepi műsor

Közben a szabadtéri színpadon Boros Attila magyarul, Kokonai Ildikó románul konferálta be az ünnepi program résztvevőit. Elsőként a házigazdákat, a Tornyai sarjadék nevű ifjúsági csoport produkcióját. Az óvodások Fekete Erika óvónő jóvoltából keringőt, majd páros táncot adtak elő. Takács Sergiu, Milin Despina, Orgovici Daian, Cojocaru Jadran, valamint a battonyai Nimo Alex szavaltak, a nagyobb lányok fergeteges cigánytáncot mutattak be. Utánuk a simonyifalvi Leveles délalföldi táncot adott elő nagy sikerrel, majd a pécskai Búzavirág parádézott szatmári páros, sárközi karikázó, legényes és páros, délalföldi legényes és páros, bödi páros, mezőföldi páros, karikázó és legényes, végül mezőközi páros táncaival. Utánuk Potaş Paula énekelt, majd a simonyifalvi Leveles román páros táncának tapsolhatott a szép számú közönség. A pécskai Păstrătorii tradiţiei román néptáncegyüttes, két szólóval közel félórás műsort mutatott be, majd az est meglepetéscsapata, az aradi szerb ortodox parókia mellett öt éve működő Sava Tekelia néptáncegyüttes következett. A hat lány és a négy fiú fekete alapú, színes, mezei virágokkal telehímzett ruhában, barna bocskorban ropták fergeteges iramú balkáni táncaikat, a közönségünneplése közepette. A néphagyomány valósághű tisztelete náluk mindenképp elismerésre méltó, sőt dicséretes. A műsor alatt Bognár Levente aradi alpolgármester, az RMDSZ választmányi elnöke is megérkezett.

Az ünnepi műsor után a főszervező Tóth Piroska köszönő oklevelet nyújtott át a nyolcvanas éveiben járó Köles Mátyásnak, amiért a maga háza tája mellett évtizedek óta, a kultúrotthon elejét is lekaszálja, azt rendben tartja.

Végszavában a főszervező köszönetet mondott a szponzoroknak, akiknek a támogatása nélkül a tornyai Nemzetiségek Találkozójának második rendezvénye nem jöhetett volna létre.

Eszem-iszom, dínomdánom

A szabadtéri színpad és a nagy sátor között, a park szélében felállított bográcsokban, üstházakra szerelt üstökben töltött káposzta, sertésgulyás gombával, vagy krumplival, babgulyás csülökkel, birkapörkölt, illetve puliszka rotyogott 250 személy számára Lukács Attila, Kiss István, Dániel Lajos, Jaksici Sáva és Gáll Etelka jóvoltából.

Az ünnepi műsort követően az Unirol zenekar, vagyis a helybeli Lőw Ernő szabadtéri bálon húzta a talpalávalót késő éjszakáig.

Vasárnap délelőtt az éjszakai eső miatt kissé nehezebben, de meglátogatták a helybeli nagygazdák, Tóth Csaba és Boldis Filomír farmjait, illetve Tóth Piroska és Suttyák András néprajzi gyűjteményeit. Délben a gyermekeknek görkorcsolya, akadályfutó, zsákbanfutó-versenyeket, ezt követően több gyermekcsapat részvételével kispályás futballgálát szerveztek a központi piactéren. Este a sportvetélkedők díjátadása után a meghívottakkal együtt a vendéglátók megvacsoráztak, majd késő éjszakáig zajló beszélgetéssel, kellemes együttléttel zárult a tornyai Nemzetiségek Találkozója, amelyen Tóth Piroska és Suttyák András a köréjük csoportosult lelkes tornyaikkal mindent megtettek, hogy vendégeik kellemesen érezzék magukat, visszacsábító emlékekkel távozzanak, nemzetiségre, korra való tekintet nélkül.

Mementó

Itt tulajdonképpen be kellene fejezni a helyszíni riportot, ha a szerzőt nem fojtogatnák a negyven évvel ezelőtti, minduntalan felbuggyanó emlékek, amikor a középkori virágzó mezővárosban, később községben zajló értékmegőrzésre és -teremtésre gondol. Akkor a nemzetiségek igen jól megfértek egyetlen osztályban, ki-ki a maga nyelvén tanult, kapott időtálló nevelést az életre. De amint az igen találó emlékkönyv címe is jelzi, Tornya lakossága fényben és árnyékban egyaránt megpróbált megmaradni magyarnak, szerbnek, romának, majd románnak. Ha engedték. Az 1968-as területi átszervezéssel azonban Tornyát nem csak faluvá fokozták le, hanem az évszázadok óta itt élő nemzetiségek egy részének a kultúráját aláásták, azt halálra ítélték. Az „eredmény” immár beért, hiszen az 1968-ban bentlakással működő, alapos felkészítést biztosító nyolcosztályos, magyar nyelvű általános iskolának mára csak az emléke maradt. A magyar nyelvű elemi két éve szűnt meg, az anyanyelvű oktatást jelenleg egy óvodai csoport képviseli két-három magyar gyermekkel.

A helybeli nemzetiségek közötti feszültségszítás szándéka nélkül ki kell mondanom: a középkortól a hatalomban egymást váltó szerb és magyar közösség számára ma Tornya a szándékosan ellehetetlenített, elsorvasztott kultúrának az égbekiáltó mementója. Amiért igenis, évente találkoznunk és emlékeznünk kell mindnyájunknak, akik tornyai szívvel és lélekkel képesek érezni, és a gyökereinkre alapozva építkezni bárhonnan, akár a semmiből is. Ha tovább késlekedünk, szívünkben mardosó fájdalommal őrizzük majd a letűnt iskolánkat, a kultúránkat.