Szerda, 2018. február 21., 01.45
Újaradi farsangi bál, tizenharmadszor

Soha rosszabbul ne érezzük magunkat

A tuskóhúzás szokásának felelevenítése
A tuskóhúzás szokásának felelevenítése

Tán az újaradi magyar farsangi bálok „visszaesői” sem tudnák kapásból, hogy az idei a tizenharmadik volt. Biztosan nem lett volna, ha nem akad lelkes és kitartó ember a megszervezésére.

De akadt idén is aki – maga mondta el nyilvánosan – most Tóth Piroska és Suttyák András, meg mások segítségével – megszervezte.

Kezdetben a színhely az újaradi faipari líceum étkezdéje volt, amely egyrészt nagysága, meg kinézete szerint sem volt ideális hely. Aztán „átköltöztek” az elegáns újaradi vendéglőbe, de ott is szűkösnek bizonyult a hely, így idén a jóval nagyobb, a városközponthoz közelisége miatt is alkalmasabb vendéglőbe, az egykori Teba gyár kantinjába hívták az érdeklődőket.

Háromszáz-egynéhány embert, mert ennyi viszonylag kényelmesen elfér, s a táncra is marad megfelelő hely, mondja Horváth Imre főszervező. Sok jelentkezőt azonban a létszám betelte után vissza kellett utasítani...

Az újaradi magyarok szervezte, immár hagyományos mulatságon egyébként az újaradiakon és aradiakon kívül majlátiakat, kisiratosiakat, tornyaiakat, fazekasvarsándiakat is láttam.

A farsangi bál a magam, meg több megkérdezett véleménye szerint is igazán emlékezetes buli volt: a temesvári 4+2 Asszinkron (évek óta itt is zenélő) együttes kitűnő hangulatot teremtett, a tágas táncparkett egyfolytában tele volt. Kivéve azt a pár percet, amikor a főszervező, valamint Faragó Péter aradi parlamenti képviselő, megyei RMDSZ-elnök, Bognár Levente aradi alpolgármester és ft. Király Árpád kanonok, marosi főesperes köszöntötte a résztvevőket. No meg a többnyire gyerek (meg két vállalkozó kedvű felnőtt) „maskarák” felvonulásakor, meg a hagyományos, több vidéken elterjedt népszokást, a farsangig meg nem házasodott vénlegényeket és vénleányokat csúfoló tuskóhúzás-jelenetet tornyai, a férfi–női szerepeket felcserélő résztvevőkkel zajlott epizódot. De az éjfél utáni tombolahúzáskor sem tomboltak a táncolók.

Az ilyen mulatságok egyik frénypontját képviselő tomboláról: a mondhatni szokásos (ilyen-amolyan, többé-kevésbé értékes, szponzoroktól felajánlott) tárgyakon kívül a közönség várakozása leginkább a „főnyereményekre”, a vendéglő előcsarnokában kiállított „tárgyakra” irányult. Köztük volt több mezei nyúl, vadkacsa, s az ezeknél talán még értékesebb (?) fácán lefagyasztott teteme a felajánlók: Sipos György agrármérnök, vállalkozó (nem mellesleg nagy vadász), meg Horváth Imre (ugyancsak mezőgazdasági vállalkozó, szintén vadász, és fia) jóvoltából. És mi történt? D. Pali (szintén nem ismeretlen aradi személyiség) visszautasította, a további nyertesre testálta az általa tombolán nyert nyulat (vagy fácánt, nem is tudom): a mai ember nehezen birkózna meg egy vadásztrófea elkészítésével, megnyúzásával vagy megkopasztásával. A főnyeremény, egy választási malac újdonsült tulajdonosa viszont örvendett, miközben a felajánlója reményét fejezte ki, hogy nem százkilós korában viszi haza…

Volt a tombolának mókás jelenete is: Sipos György a maga által felajánlott öt liter jó bort nyerte meg 501-es sorszámú bilétájával. Valaki a közönségből azzal állt elő: cseréljen a birtokában lévő 500-as és 001-es tombolajeggyel: egy helyett kettőt ad. Nem született üzlet, ezen a farsangi bálon nem volt korrupció. Azt viszont valaki bekiáltotta: jövőre (a fácánok, vadkacsák, nyulak helyett) vaddisznót szeretne nyerni.

Szegény feje, mit kezdene vele?

Szóval: nagyszerű (Aradon idénykezdő farsangi) mulatság zajlott szombaton este.

Az újságíró örül, hogy a magyarság, legalább ilyenkor, még megmutatja magát.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu