Szombat, 2018. december 15., 12.27
EU-s finanszírozással újítják fel a 400 éves nagyenyedi Bethlen Kollégiumot

„Spártából a Hiltonba”

„Spártából a Hiltonba”
„Spártából a Hiltonba”

Immár második „zakatás” tanév zajlik a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban. A tanintézmény közössége azonban cseppet sem bánja a zajt. Mindannyian bíznak benne, hogy a fúrás, törés, kopácsolás nyomán jövő ősszel teljes pompájában díszeleg majd a negyedik centenáriumához közelítő kollégium épületegyüttese. Az uniós támogatással zajló átfogó felújító munkálatról, Szőcs Ildikó, kollégiumi igazgató számolt be.

 

– Az 1948-as államosítás után eléggé mostoha körülmények közé került a kollégium, szinte évtizedekig semmiféle felújítás nem történt, fűtés- meg egyéb bevezetésen kívül, ami azonban az épület állagát inkább rombolta. Kilencventől kezdődött az útkeresés, hogy mi is legyen az egyre rosszabb állapotba kerülő ingatlanokkal. Utóbbiak azonban évekig visszaszolgáltatás alatt álltak. Ez idő alatt a román állam nem volt hajlandó befektetni a felújításukba. Adományokból sikerült tűzoltásszerűen javítgatni, de olyan állapotba került már az épület, hogy imitt-amott javítottuk, túlfelől meg omlott be. Mikor a román államnak megint lett pénze iskola-felújításokra, akkor a nagyenyedi kollégium ismét kiszorult a sorból, mert időközben, pontosan 2004-ben már visszaszolgáltatták az Erdélyi Református Egyházkerületnek három fő épületét, majd 2007-ben további három épületet. Egyébként kettő még mindig állami tulajdonban van, így egészen érdekes jogi helyzetben működünk. De akkor ott álltunk a visszaszolgáltatott épülettel és egy előtanulmánnyal, amivel a kollégium rendelkezett, aminek értelmében több millió eurós beruházásra lett volna szükség, hogy valóban hatékonyan és szakavatottan felújíthassuk ezt a műemlék jellegű épületet.

– Az önkormányzat hogyan állt a dologhoz? Hiszen a kollégium egyértelműen a város fő turisztikai attrakciója. Ráadásul a visszaszolgáltatott épületek esetében bért kellett volna fizetnie az egyháznak.  

– Ez így van, de a városnak nem volt erre pénze. Az egyházkerületnek természetesen nem volt szándékában megváltoztatni a visszaszolgáltatott ingatlan rendeltetését, ezért bérmentesen is kénytelen volt az iskola, s egyben a város rendelkezésére bocsátani azt. Az oktatási minisztérium viszont eleget kötekedett, adott pillanatban ki akart lakoltatni az épületből. Fel is szólította az önkormányzatot, hogy szolgáltassák vissza természetben az épületet, és nekünk keressenek új helyet. Na, ettől mindenki megijedt. És nagy szerencsénk volt azzal, hogy a polgármester nem akarta ezt felvállalni, hanem inkább az együttműködés lehetőségeit kereste. Akkor pattant ki a gondolat, hogy haszonbérszerződést lehetne kötni, aminek értelmében mi használjuk az épületet, a város pedig elkötelezi magát, hogy saját erőből vagy pályázati forrásokból felújítja az ingatlant, a bérnek a fejében. Tehát nem rendszerességgel fizeti azt ki, hanem beruházás formájában. A szerencsés egybeesésnek köszönhetően akkor hirdették meg az európai utócsatlakozási támogatásokat, nevezetesen a regionális operatív programot. És sikerült kiegyezni a tulajdonossal és önkormányzattal egy hosszabb távú, 25 évre szóló szerződés megkötésében. Az egyházkerület kibővítette az előtanulmányt, amivel a kollégium rendelkezett, és technikai tervvé alakította, az önkormányzat pedig biztosította a két százalékos önrészt és a pályázat bonyolítójává vált azáltal, hogy bevállalta, ennek benyújtását. Meg is nyertük a közel 6 millió eurós pályázatot. Egy példaértékű együttműködés alakult ki. Most bonyolítjuk a pályázatot, illetve a felújítási munkálatokat. Meg kell mondanom, hogy cseppet sem csodálkozom azon, hogy sokan ódzkodnak az uniós pályázatoktól. Mert irtózatosan nehézkes a közbeszerzést és magát a munkálatokat végigbonyolítani, utófinanszírozással. Közben úgy tanítunk az épületben, hogy imitt-amott fúrnak-faragnak, kopácsolnak. Ez már a második tanév, ami így folyik. A csodálatos az, hogy sikerült úgy kiegyezni, hogy egy váltásban dolgozhatunk. Tehát nem kellett délután bejönni, nem kellett a bentlakókat sem kiköltöztetni. Reményeink szerint jövő őszre teljes pompájában fog tündökölni a kollégium három főépülete, illetve az udvar.

– Mit jelent pontosan a „teljes pompa”?

– Gyakorlatilag mindent kicserélünk: nyílászárókat, tetőszerkezetet, az összes szerelési munka megújult. Végül is azt mondhatnám, hogy kizárólag a falak maradtak a régiek. Fel is szereljük modern taneszközökkel az iskolát. Kabinetrendszer fog kialakulni, úgy néz ki. Mert minden osztályterem interaktív táblával és a szaktantárgyaknak megfelelő számítástechnikai eszközökkel lesz felszerelve. Emellett a bentlakást modernizáltuk. Tehát ott ahol hatalmas nagy, osztályterem-szerű hálókban laktak a diákok, a folyosó végén fürdőszobával, most saját mosdóval, fürdővel, előszobával, rendelkező szobákba költözhettek. Teakonyhát alakítottunk ki, illetve mosodát a diákjainknak. Viccesen azt szoktam mondani, hogy Spártából a Hiltonba érkeztek a bentlakóink.

– Hány diák veszi ezt igénybe?

– 120 bentlakó diákunk van és reményeink szerint velük együtt hosszú távon tartani, talán gyarapítani is tudjuk a 700-as diáklétszámot. Ugyanis rengeteget dolgozunk azon, hogy ebben a felújított épületben gyerekek is legyenek. Az általános oktatásban inkább helybeliek, illetve Enyed környéki falvakból járnak be diákok. De a felsőbb osztályokba Aradtól a Bákó megyei Pusztináig szinte minden megyéből érkeznek fiatalok. A bentlakók között negyvenen vannak Fehér megyéből, a további nyolcvan diák viszont a szomszédos megyékből, illetve távolabbi vidékekről jött. Tanító-óvóképzőnk még mindig működik, és ennek olyan hagyománya van, ami továbbra is vonzza a diákokat Erdély minden csücskéből. Ösztöndíj programunk van, amit a kollégium mellett működő Bethlen Gábor Alapítvány működtet. Továbbá ott a keresztszülő program, ami arról szól, hogy  többnyire hajdani diákjaink, vagy Nagyenyedhez más szálon kapcsolódó személyek részben vagy teljes egészében felvállalják egy-egy gyermek tanulmányi költségeit. Személyes kapcsolatot alakítanak ki a támogatott diákkal és nagyon sok szép történet született ebből az évek során. A keresztszülő program híre nemcsak a világhálón, de szájról-szájra is terjed. Úgyhogy ha valakit sikerül megérintenünk, és támogatónkká válik, akkor ő maga is kovászként keres olyanokat, akik azt a keveset vagy többet, amivel rendelkeznek hajlandók a  diákok neveltetésére fordítani. Nagyenyedtől Svájcig sokfelől vannak keresztszülők. Legtöbben talán Magyarországról. De Erdélyből is. Sógor Csaba EU-parlamenti képviselő is évek óta támogatja a programunkat, két keresztgyermeke van. Gyakran fordult elő, hogy a hajdan szintén támogatásban részesülő diákok vállalják a keresztszülőséget, akiket valamikor valaki anyagilag segített azért, hogy oda juthasson, ahol most van. És hálaképp ő maga is felvállalja egy olyan diák tanulmányi költségeit, aki otthoni környezetében nem folytathatná magyar nyelven az iskolát. Így viszont bekerül a nagyenyedi kollégiumba, ahol meggyőződésem, hogy szigetjellegéből adódóan, féltőn-szerető erőszakkal meg tudjuk őket tartani magyarnak. 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'