Százhetven éve robbant fel a dévai vár

Százhetven évvel ezelőtt, a magyar szabadságharc idején, 1849. augusztus 13-án robbant fel magas Déva vára. Vagy inkább felrobbantották.

Déva születési bizonyítványa

A vár és a tövében kialakult Déva városa idén ünnepli 750. születésnapját, holott, lehet, hogy már néhány évvel korábban épült fel. Déva várát – és a települést – az 1269-ben kiadott magyar királyi oklevél említi legkorábban. A Magyarországot – és Európát – majdnem tönkretevő 1241–42-es tatárjárás pusztításai nyomán, IV. Béla (1235–1271) király országos várépítési programot indított el az ország újjáalapítása keretében hasonló potenciális csapások kivédésére. Nem zárható ki, hogy a kőből épített vár néhány évvel a királyi oklevél előtt már felépült, de mivel erről nincs semmilyen bizonyíték, 1269-t tekintik a vár és Déva alapítási időpontjának.

A vár stratégiai fontosságú útvonal mentén, a történelmi Erdély és az Alföldet összekötő Maros menti út ellenőrzése céljából épült, pontosabban annak legérzékenyebb szakaszán, a Maros-szoros erdélyi végén. (A Maros-szoros alföldi végét a Máriaradna melletti Solymos vára ellenőrizte). A vár már kezdettől fogva jelentős pozícióba emelte Dévát, a magyar királyok annak nyomán helyezték át Hunyad megye székhelyét a névadó (Vajda)Hunyadról Dévára, amely azóta is, több évszázad, országhatár átrajzolás és politikai rendszerváltás után is megmaradt.

Az évszázadok során sokan birtokolták a várat, nemcsak a magyar korona. Sokáig volt az erdélyi vajdák tulajdona, néhány évtizedig a Hunyadi család birtoka, majd magánszemélyeké is, többek között Geszthy Ferencé. 1579 november 15-én a várban halt mártírhalált Dávid Ferenc püspök, a magyar unitárius egyház alapítója.

Robbanás – legenda és régészet között

Az évszázadok során a várat több ostrom érte, csaták folytak érte. Az utolsó hadi események a magyar szabadságharchoz kapcsolódnak, 1849 májusában Bem csapatai vették be, augusztusra azonban megfordult a hadi szerencse. A vár 1849. augusztus 13-án pusztult el, amikor felrobbant a lőszerraktár.A legendákra és mendemondákra alapuló valamennyi írott forrásban két feltételezés szerepel: a lőszerraktár gondatlanságból történő felrobbanása, illetve szerelmi történethez kapcsolódó bosszú.

Tekintettel a vár szerkezetére és a vár restaurálása idején, 2008 és 2016 között végzett régészeti ásatásokra, egyik feltételezés sem igazán helytálló, állapította meg néhány évvel ezelőtt Barra Árpád dévai tanár és helytörténész a helytörténeti kör összejövetelén. Déva várának korabeli vázlatai ugyanis egyértelműen utalnak arra, hogy a lőszerraktár a keleti bástyában volt, néhány méter mélységben, sziklába vájva. Ha tehát ez robbant volna fel, akkor elsősorban a vár keleti részének kellett volna elpusztulnia. A robbanás nyomán azonban az erődítmény valamennyi épülete és védőfala súlyos károkat szenvedett. Továbbá az is egyértelmű, hogy a lőszerraktár volt a leggondosabban őrzött várrész, nem túl valószínű, hogy csak úgy gondatlanságból felrobbant volna.

A másik legenda, mely szerint az osztrák sánckáplár gyújtotta volna fel a lőszerraktárt, bosszúból vagy szerelmi bánatból, úgyszintén nem állja a helyét. Elsősorban azért, mert maga a robbantó is áldozattá vált volna, olyan időkben, amikor az öngyilkosmerényletre senki sem gondolt. Arról nem is beszélve, hogy szemtanúk állították, hogy élve látták a káplárt a robbanás utáni napokban.

Valószínűbbnek tekinthető, hogy a császári sereg tudatosan robbantotta fel a várat, miután alaposan aláaknázta. Az osztrák hadgyakorlatban ugyanis bevett szokás volt, hogy az általuk egyszer birtokba vett várat vagy annyira megerősítették katonailag, hogy biztonságos támaszpontjuk legyen, vagy egyszerűen lerombolták, hogy ne kerülhessen ellenséges kézre. Nem kizárt tehát az effajta haditechnika alkalmazása Déva esetében sem. Továbbá az osztrákoknak tudomásuk lehetett az orosz seregek közeledtéről. Ezért fokozottan figyelniük kellett arra, hogy a honvédeknek ne legyen lehetőségük feltartóztatni az orosz sereget. A sánckáplárnak valóban lehetett némi szerepe a robbantásban. Előfordulhat, hogy őt bízták meg az előre kiépített aknarendszer felgyújtásával, jegyezte meg előadásában Barra Árpád. A vár 2008 és 2016 közötti renoválása alkalmával végzett, tíz méter mélységig, egészen a szikláig leérő ásatások során nem bukkantak rá több tíz, akár száz katona csontjaira, fegyverzetére, egyenruhájának fém díszítőjére, ahogy a legenda szerint várható lett volna. A régészek alig egy-két csatot, kézifegyvert találtak a várban, ami arra utal, hogy a robbanás pillanatára kiürítették a várat.

Felszínre hozott történelem

Az említett széleskörű feltárás és felújítás nyomán a vár teljesen megváltozott 2016 óta, visszakapta régi arculatának jelentős részét. A felújítás nyomán a kettes és a hármas külső várudvarok kikerültek a romok alól, a várfalakat felemelték, helyenként falépcsőket szereltek fel, a romokban lévő várkapukat újjáépítették, a Bethlen-bástyát régi fényében állították vissza, s a felvonható fahíd is elkészült. A 170 évvel ezelőtti robbanás után jóformán csupán a vár legfelsőbb csúcsát jelentő egyes udvart lehetett meglátogatni, 2016 óta viszont annál három-négyszer nagyobb területet ástak ki a romok alól, és hoztak rendbe.