Fölszálott a páva

CCIAT
Hétfõ, 2018. november 19., 03.48
Beszélgetés ADORJÁN DÁVID dévai teológiai gyakornokkal

Szeretni a gyülekezetet!

Néhány hete Adorján Dávid hatodéves teológiai hallgató segíti a dévai református lelkipásztor munkáját. A gyakornokként szolgáló teológust mindenekelőtt jelenlegi státusáról kérdeztük.


– Gyakornokként mutatták be a dévai gyülekezetnek. Ez szokatlanul hangzott. Mit jelent tulajdonképpen a gyakornokság?
– Az egyházban változások történtek a lelkészek pályakezdését illetően. Megszűnt a segédlelkészi státus, viszont a hatodéves teológiai hallgatókat gyakornokként kihelyezik egy-egy egyházközségbe, hogy tudást, tapasztalatot szerezzenek.

– Hogyan történik ez a kihelyezés? A teológusok választanak, vagy a püspökség dönt, hogy ki hova kerül? És mi a konkrét feladata egy gyakornoknak?
– Van, aki választhat, van, akit a püspökség helyez ki egy-egy egyházközségbe. A feladatunk, hogy minél aktívabban bekapcsolódjunk a gyülekezeti életbe, kivegyük a részünket az igehirdetésből, a fiatalokkal való munkából, beletanuljunk az adminisztratív teendőkbe.

– Sikerült-e már valamelyest megismernie a dévai gyülekezetet? Hogyan látja a közösség életét? Milyen téren lehetne erősíteni a közösségépítést?
 – A gyülekezettel való ismerkedésem folyamatban van, mint ahogy az itteni tájjal, a várossal is csak apránként ismerkedem. Korábban egyszer jártam csak Déván. Most azonban napról napra tágul az ismeretségi köröm. Azt tapasztalom, hogy a gyülekezet összetétele nagyon színes, sokfelől érkeztek ide emberek. De van egy erős mag a közösségben, amely a lelkipásztorral együtt azon munkálkodik, hogy a gyülekezet megmaradjon, sőt tovább épüljön. A lelkipásztor nagy hangsúlyt fektet a családlátogatásra, és úgy látom, ez nagymértékben hozzájárul a közösség építéséhez. A már létező sokrétű tevékenység (vallásórák, kórus, bibliaórák stb.) mellett még hasznosnak látnám a kirándulások, csendesnapok, fiatalokkal szervezett játékdélutánok gyakoribbá tételét.

– Említette, hogy a dévai gyülekezet tagjai különböző vidékekről érkeztek. Honnan jött a gyakornokuk?
– A marosszentkirályi gyülekezetből. Korábban azonban Erdély számos gyülekezetében megfordultam. Édesapám is lelkipásztor, sokat költözünk, a tanulmányaimat is többfelé végeztem. Brassóban születtem, aztán éltünk Beszterce-Naszód, Szilágy, Kolozs, Maros megyében. A családi kötődés szerint marosszentkirályi vagyok. Ott nagyobb létszámú, 1600 lelkes a gyülekezet, de a nagyváros vonzásában áll és állandóan mozgásban van, sok a ki- és beköltöző, nem stabil a lélekszám.

– Dévához egyre több leányegyház kapcsolódik. Milyennek véli a szórványbeli szolgálatot? Hol szeretne majd lelkészként szolgálni?
– Vidéken és nagyvárosban egyaránt jól érzem magam. Azt hiszem, a gyakornokság lejártával itt maradok majd a dévai gyülekezetben. Lassan megismerem a leányegyházakat is, szívesen járok ki a szórványgyülekezetekbe is szolgálni.

– A lelkész édesapa példája befolyásolta-e a pályaválasztásban?
– Úgy gondolom, igen. A nagyapám is lelkész volt, édesapám is. Megszoktam, hogy tágabb közösségben élünk. Szeretek az emberekkel foglalkozni. Igazából kíváncsi voltam, kihívásnak éreztem ezt a pályát.

– Mit tart egy lelkész legfontosabb jellemvonásának? Milyennek lát egy elhivatott lelkipásztort?
– Úgy gondolom, a legfontosabb, hogy a lelkész szeresse a gyülekezetét, azokat az embereket, akikkel dolgozik. Legyen kitartó a munkában, amire Isten elhívta őt. Ebben nagy segítségemre van a mentorom, Rátoni Csaba dévai lelkész, akitől sokat tanulok ilyen téren is.

– Van-e példaképe, akit követni szeretne?
– Tisztelem és csodálom az idős lelkészeket. Legfőképp a hűségükért, kitartásukért. Tanulni szeretnék tőlük, épülni a példájuk által.

– Hitet és erőt kívánunk ehhez és áldásos szolgálatot Déván!



Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'