JelenHaz
Szerda, 2019. december 11., 21.12

Szórványközösségek nyelvi és felekezeti revitalizációja

Papokat és pedagógusokat ültetett egy asztalhoz a konferencia
Papokat és pedagógusokat ültetett egy asztalhoz a konferencia

A Gerhardinum Római Katolikus Líceumban szervezték meg szombaton a Bánsági magyar szórványközösségek nyelvi és felekezeti revitalizációjacímű konferenciát. A Temesvári Piaristák Templomi Közössége és házigazda oktatási intézmény szervezte konferencia és műhelymunka előadói voltak dr. Magyari Sára egyetemi docens (Partiumi Keresztény Egyetem) és a Petőfi ösztöndíjas Kovács János.

A magyar szórványközösségekben tevékenykedő papok és pedagógusok részvételével megtartott konferencián dr. Magyari Sára tartott beszélgetéssel összekötött előadást A revitalizációtól a megmaradásigcímmel. Ezután következett a megszerzett ismereteket hasznosító műhelymunka, Revitalizációs lépések a közösségben tematikával. A konferencia résztvevői SWOT analízissel meghatározták az általuk képviselt közösségek pillanatnyi állapotát, felmérték a lehetőségeiket és azokat az erősségeket, amelyekre egy revitalizációs stratégiát lehetne építeni. A befejező részben Kovács János Petőfi ösztöndíjas mutatta be a magyar kormány által a szórványközösségek számára biztosított pályázati lehetőségeket.

– Mit is jelent valójában a revitalizáció? – kérdeztük dr. Magyari Sára egyetemi docenstől.

– „A revitalizáció” azt jelenti, hogy újjáéleszteni, egy kicsit alkalmazkodva a konkrét körülményekhez. Nem biztos, hogy a régi dolgokat valóban újjá tudjuk éleszteni, nem feltétlenül újjáéleszteni kell, hanem kitalálni azokat a módokat, amelyekkel élhetővé, használhatóvá válik az, ami még megvan.

A nyelvi revitalizáció nagyon jól működik a Bánságban, legalábbis a próbálkozás nagyon jó: ez lenne a fakultatív magyarnyelv-oktatás. A felekezeti revitalizációval úgy tudom, nem nagyon foglalkoztak. Ez arról szólna, hogy az egyházaknak a közösségi szerepét kellene újragondolni és egy picit jobban odafigyelni az egyház és a közösség kapcsolatára. A közösségszervezést magát kell újragondolni, mert az nem működik jól, megtalálni azokat a helyi értékeket, amelyek konvertálhatóak akár anyagiakká és így életképessé teszik a közösséget.

Nagyon sokszor belefutunk abba, hogy élesszük fel ezt és ezt a közösséget. Nem biztos, hogy azzal a közösséggel érdemes még foglalkozni, az is lehet, hogy el kell fogadni, hogy feladta, pusztulásra van ítélve. Viszont akkor az energiáinkat más közösségekre fogjuk fordítani. Hangsúlyoznám, hogy itt nem Temesvárról van szó, hanem sokkal inkább a megyéről. Temesváron nagyon sok intézmény, rendezvény van, él és mozog a magyar közösség. Faluközösségeinkre kellene jobban odafigyelni, az pedig a papoknak és a tanítóknak lenne a feladata.

– Mi a célja ennek a képzésnek?

– Ez a képzés valójában együtt gondolkodás és végső soron arról szól, hogy a résztvevők önmagukban váltsanak nézőpontot. Ez azt jelenti, hogy igenis el kell menni embertől emberig, meg kell nézni, mi a gondjuk, beszélgetni kell velük és maguk köré kell szervezni a kisebb-nagyobb közösségeket. Ez lenne a feladat.

– Hogyan lehet ezt megvalósítani?

– A közösségszervezés nem a nagy dolgokról szól, nem bálok szervezésével kell elkezdeni. A pap vagy tanító vegyen maga mellé még két három embert és azokkal hosszú távon kezdjen el valamit. A szórványra az jellemző, hogy önmagukat feladó, kicsit magára maradt lelkiállapotú emberekben kell gondolkodni. Az életmódokat,  szokásokat kell dokumentálni, például az ételrecepteket kell összegyűjteni és ezekre kell építeni a stratégiát. Itt van ez és ez a közösség, nézzük meg, milyen értékük van, ami egy magyar érték és meg tudnak belőle élni, jobb hangulatúvá válik maga a település. A fiatalokat elsősorban a buli érdekli, ezen keresztül lehet őket megszólítani, de nem nagy bálokban, hanem kisebb rendezvényekben kell gondolkodni. Az idős néniket pl. a csigatészta-készítésen keresztül lehet bevonni a közösségi tevékenységekbe. Fel kell hagyni az eddigi gyakorlattal, hogy vagy nagy rendezvényekben gondolkodunk, vagy teljesen magukra hagyjuk ezeket a közösségeket.

A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a kisebb-nagyobb szórványközösségeket képviselő papok és pedagógusok egy asztalhoz ültetése és együtt gondolkodása hasznos, eredményes volt és érdemes lenne az együttműködést folytatni.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'